Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
4G0 796. országos ülés 1918 június 20-án csütörtökön. a legkardinálisabb pontja szerintem a Dunahajózás kérdése. Ha a Dunahajózás meg van oldva és a hegemónia a mi kezünkben van, akkor a kereskedelmi békesség jórészt Romániával biztosítva van. Mert ha Németország felszívóképessége a román nyersterményekre oly nagy, hogy az rajtunk keresztülmegy és nem fogja a mi búzánkat lenyomni, akkor eliminálva van egyik fontos gazdasági érdekellentét, és marad csak a nemzetiségi kérdés mint ütközőpont. De, ha a Duna hajózhatásának kérdésénél csak ugy csináljuk meg a tervet, hogy rögtön belevonjuk az egész gigantikus tervbe a Duna—Rajna és Duna—Majnacsatorna kérdését, akkor nem fog máskép járni Magyarország, mint az a falucska, mely a viz mentén van és nézi, hogy az idegen hajók hogy mennek rajta keresztül. Budapesttől lefelé könnyű a Duna-hajózás kérdésének megoldása, mert a Duna részben le van mélyítve, részben lemélyithető. Itt van a hordalék kérdése, hogy a hordalékokat az eredetüknél kell megfogni, vagyis Ausztriában. A Vaskapu kérdése, ma pénzkérdés, az ma már megoldott technikai kérdés. Ha Budapesttől lemélyitenék három méter mélységre, ugy hogy azok a 3000—3500 tonnás uszályhajók Brailától Budapestig feljöhetnek, akkor nem kell semmi állami szubvenczió arra, hogy Budapesten kiépüljön a kikötő, az elevátor, a gyárváros. Az egész kereskedelmi forgalom óriási mértékben megnövekedik és nem lesz az az erőhatalom, mely ezt megakadályozza. Ha ez megvan, akkor nem félek a további fejlesztésétől a csatornának. Ha Budapest egy czeutrális pontja a nagy német hamburg—bagdadi kereskedelmi útnak, akkor nem féltem semmitől. Ha a Duna-folyam hajózható viziut lesz, ez maga oldja meg a többi kérdéseket, maga oldja meg az egész sokszor követelt annabergi csatlakozás kérdését, mert ha Németországnak olcsóbb az a búza, amit Roinár.iából vagy Dél-Oroszországból kap Budapesten átrakodva, akkor meg fogja az annabergi csatlakozást csináltatni. Ismervén a földművelésügyi minister ur ő exczellencziájáiiak nézetet e tekintetben, ismervén azt a buzgalmat, melylyel épen a vizek kérdésével első ministersége alatt foglalkozott (Igazi ügy van!) és most is foglalkozni szándékozik, tisztelettel arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy tessék ezeknek a kérdéseknek tárgyalását ugy lehetővé tenni, hogy beállittassék az az organizmus, amely ezeket tárgyalni tudja, amely ezen tárgyalások nehézségével meg tud birkózni, bevonásával az elméleti tudósoknak, akik már annyira érdeklődnek ezen kérdések iránt, hogy megállapítottak egy tudományos társulatot Magyarország legjelesebb vizmü-tudósaiból, mint hydrológiai szakosztályát a geológiai társulatnak, továbbá a földmivelésügyi ministerium vízrajzi osztálya reorganizált assék, amenyiben lehet, a háború alatt, de ugy, hogy legalább'is a keret csináltassék meg arra, hogy mikép lehessen később ezt a reorganizácziót megvalósítani. Nagyon nehezen birkóznak meg ma is az előttük fekvő kérdésekkel, mikor pl. a folyammérnöki hivatalok csak egyes körzővel csinált raj ónok szerint állnak fenn és pl. olyan rövid folyó, mint a Latorcza, két rajon alá tartozik. így a vizek egyöntetű, rendszeres vizsgálata majdnem lehetetlen. De — mondom — ezt én nem hibáztatáskéj) hozom fel. Idáig megfelelt a szervezet, jelenleg azonban a viszonyok túlnőtték. Miután tudom azt, hogy a felhozott kérdések egyrészt törvényhozási előmunkálatokat igényelnek, másrészt tudom, hogy a kérdés egész kornplekszurnával a mélyen t. kormány mily behatóan foglalkozik, és minthogy ezen kormánynyal szemben teljes bizalommal viseltetem, talán felesleges is mondanom, hogy az indemnitást örömmel megszavazom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző : Píatthy György. (Felkiáltások a baloldalon : Öt perez szünetet kérünk ! Már 8 /*3 óra van ! Kérjük elhalasztani !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! A beszéd elhalasztását nem lehet kérni, de a képviselő ur beszédjét félbeszakíthatja és délután folytathatja. Platthy György: T. ház! Az Országos Függetlenségi és 48-as Párt nevében fejtem ki álláspontomat az indemnitási javaslattal szemben. A mi pártviszonyainkra egyrészről, másrészről sajtóviszonyainkra való tekintettel kénytelen vagyok pártállásunk dolgában egy kis szabatos körülírást előrebocsátani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez tulajdonképen kiegészítése mindannak, amit Bizony Ákos t. képviselőtársam mint az Országos Függetlenségi és 48-as Párt elnöke az előző indemnitási viták alkalmával elmondott, mindazonáltal annak ismételt körülírását szükségesnek tartom. Ez a körülírás a következőből áll. Ez a párt a régi Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt jorogrammját vallja és annak alapján áll. Az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt pedig a maga álláspontját akkor fejtette ki, amikor a Justh- és Kossuth-párt egyesült és kiadta az úgynevezett deklarácziót, amelynek alapján annak idején gr. Károlyi Mihály lett az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt elnöke. Nálunk ezóta és ezen programm tekintetében változás nem történt, mégis ki kell jelentenem és erről az ország nyilvánossága előtt kell tanúságot tennem, hogy időközben két irányban a mi programmunk is kibővült. Tisztelettel bejelentem ugyanis, hogy pártunk egyrészről elfogadta a Függetlenségi és 48-as G-azdapárt programmját, (Helyeslés a baloldalon.) másrészről pedig magáévá tette általánosságban a Magyar Gazdaszövetség által kiadott és a föklmivesnép részére szóló programmot. Magunkévá tettük ezt a programmot nem csupán tartalma igazságosságánál fogva és nem csupán azért, mert mind a két programm
