Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 j, iinius 20-án, csütörtökön. 459 a maga áramának biztosításán tul az állam több beleszólási jogot nem vindikál. Az osztrák törvény ellenben tisztára állami ellenőrzés alá helytzi a kérdést és mindent a konczess?iótól tesz függővé. A napilapokban olvastam bizonyos olyan irányú törekvésekről szóló közleményeket, hogy Magyarországon ez a kérdés tisztán a nagybankoknak adassék ki. De ha a nagy bankok minden állami ellenőrzés nélkül járhatnak el, amint ők kivannak, akkor ők, mint nagy áramszállitók és egyúttal fogyasztók azt az áramot egyszerűen előállítják és elvezetik a saját telepeikre, a helyiérdekeltség, a helyi mezőgazdaság és erdőgazdaság pedig csak másodkézből kapná vissza az áramot. Pedig ha az emiitett nagy völgyzárlatok segítségével azok az elektromos telepek létesülnének, akkor a legelső szükséglet, amelyet ki kell elégíteni, ha a magyar gazdasági érdekeknek meg akarunk felelni, a helyiérdekek ellátása. Azt a helyi mezőgazdaságot és erdőgazdaságot kell először kielégíteni, másodszor a helyiipart, harmadszor az ott létesíthető ipart, s csak a szuperplusz vezetendő el. Mindenesetre kívánatos — és ameimyire Szterényi József kereskedelemügyi minister ur álláspontját beszélgetés közben megismertem, teljesen megfelel szerény nézetem az ő állásjDontjának, — hogy ugy csinálják meg ezt, hogy az államnak meglegyen az ingerencziáj a, hogy itt bizonyos ellenőrző szerepe legyen, az üzem rendszerességét biztosítsa és az említett helyiérdekeltségeket a már emiitett intencziók szerint megfelelő mennyiségű árammal elláttassa. Tudtommal három javaslatterv is készül ez irányban. Az egyik a földmivelésügyi ministeriumnál, a másik az átmenetgazdasági ministeriumban, a harmadik pedig a kereskedelemügyi ministeriumban. Mind a három az elektrifikálásról szól. A három javaslat egészen más és más alapgondolatokból indul ki, de e kérdésben mint ellenfelek állnak egymással szemben a ministeriumok, mert mindegyik belevág a másik hatáskörébe. Míg a viz hasznosítása maga a földmivelésügyi tárcza körébe, az elektriíikálás és az áramnak az ipar által való felhasználás ügye a kereskedelemügyi tárcza körébe tartozik. Megjegyzem azonban, hogy abba most nem akarok belemenni, hogy melyik javaslat a legmegfelelőbb. Csak röviden jellemzeni a három javaslatot azzal, hogy az a javaslat, amely a földmivelésügyi ministeriumban fekszik, egy u. n. gemischte Gesellschaftot akar létesíteni, annak utján .akarja ezt az ügyet ellenőriztetni és lebonyolittatni, az állam nagy részesedésével. A második javaslat, amely Földes volt minister ur vezetése alatt terveztetett, e kérdés praktikus megoldását ilyen módon majdnem keresztülvihetetlennek tartván, az ipari szubvencziók kérdésénél fogja meg a dolgot és azt mondja, hogy biztosítani kell az iparnak legalább is annyi rentabilitást, amennyi a mai kalorikus gépek által ellátott ipartelepekben elérhető. Az állam ne adjon esetleg az ipartelepeknek pénzbeli szubvencziót, hanem biztosítson ezeknek olcsó energiát és építse ki esetleg, ahol máskép nem megy, maga a völgyzáró gátakat. A harmadik javaslat tisztán az elektromos telepekről szól. Nem tudom, mi lesz a sorsa e javaslatnak, de mindenesetre azt hiszem, hogy nagyon fontos kérdésről lévén szó, az egész ország közvéleményét fel kell hivnoni, hogy ezzel lehetőleg mindenki foglalkozzék. Áttérek ezek után a völgyzárlatok kérdésével kapcsolatban az árviz-szabályozások kérdésére. A völgyzárlatok fontossága abban is rejlik, hogy árviz-mérséklő hatásuk van, ami kétségtelenül nagyon szükséges. A Tisza folyónál ugy áll ma már a helyzet, hogy az összes töltéseket a legsürgősebben emelni fog kelleni, ha ki akarunk egy nagy katasztrofális árvizet kerülni, összes vizi társulataink, kivéve egy pár társulatot, melyek a 95-ös árviz tanulságait levonván, már is töltéseiket felemelték, az 1888-iki árviz szerint dolgoznak és számítanak. A töltések magassága az 1868-iki árvíz-szint, plusz egy méter. De ebből az egy méterből idők folyamán körülbelül 40 czm. elkopott, szél elbordta, kerék kivágta, marad 60 czm. De az egyes hullámtereket elborító árvizek azt a hullámteret 8}—9 czm.-rel feltöltik, tehát ugyanaz a viztömeg, ha lezúdulna, ma már szintén ugyanannyival magasabbra hágna, ez a feliszapolás a kutatások alapján évenként másfél czentiméter emelkedést tesz ki. 1888 óta másfél czentiméter emelkedés circa 45—46 czm., ha 60-ból leveszszük a 45 czentimétert, marad 15 czentiméter, ami elméletileg védelmet nyújt. Egy pár esztendei tavaszi árviz és az egész Tisza-szabályozást tessék újra csinálni. Még rontja azonban a helyzetet az is, hogy a mármarosi erdőpusztitások folytán torrensebbé vált a Tisza felső szakasza és nagyobb hordalékmennyiséget hoz le, tehát fokozottabb mértékben iszapot. Ha jól emlékszem, csak 1888-ban történt, hogy a Szamos árhulláma találkozott a Tisza árhullámával, azóta mindig a Szamos vize először rohan le és abba az árapályba jön a Tisza. Most a Tisza felső folyása kezd meggyorsulni és félek, hogy az az eset fog előállni, hogy a vásárosnaményi hid felett, ahol az összeömlés van, a legelső Szamosárhullám tetejébe jön a Tisza árhulláma és akkor ott szétszakítva olyan vidékeket fog meglátogatni, melyek soha az özönvíz óta nem láttak vizet. Elöntheti az Ecsedi lápot, az egész Bodrogközt és megkerülheti a közvetlen tiszaháti földeket és ezek megett rohanhat az Alföldön le. Ezt a veszélyt a völgyzárlatok igenis tudják mérsékelni. Végül legyen szabad nekem a Dunahajózás kérdéséről néhány szót szólni, (Halljuk ! Halljuk !) mert ez is külpolitikai vonatkozásában vitális kérdés. A Dunahajózás kérdése vitális külpolitikai szempontból szerény nézetem szerint ugy Németországgal való kereskedelmi szerződésünk, mint a román békekötés szempontjából. A román békekötésnek stratégiai részét tekintetbe nem véve, 58*