Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 441 mögötte lévő tartalékot — hány százalék a magyar és hány százalék az osztrák katona. Azt hiszem, nem esem túlzásba, ha azt állítom, hogy a küzdő katonák 65—70%-a magyar. Fényes László ." Cseh ezredekbe osztották be őket és mint csehek szerepelnek ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Dehogy osztották be ! Már hogy osztanák ! Urmánczy Nándor : A magyar katona a háború minden szenvedését, minden nyomorát zokszó nélkül tűrné, de hogy ezenkivül magyarságáért külön szenved, ez fáj, ez égeti a lelkét. Ez a gondolat markolt bele az én lelkembe is és nem hagy pihenni. Nem hiszem, hogy a magyar királynak tudomása lenne a magyar katonák mostoha helyzetéről a hadseregben, hogy mennyi mellőzés, igazságtalanság, elnyomás és üldözés a sorsuk. Ugy gondolom, a király csak azt tudja a magyar katonákról, hogy hűségesek, kitartók és hősiesen harczolnak. Fel kell világosítani őt a magyar katonák mostoha helyzetéről és akkor bizonyára nem fogja elégségesnek tartani azt az Ígéretet, hogy a háború után leállítják a magyar hadsereget, hanem már most rendelkezni fog a bajok orvoslása iránt. Most is gyalázatosan bántak a hadba vonult főiskolai hallgatók tanulmányi szabadságolásánál. Tömegesen tartották vissza a magyar főiskolai hallgatókat, mig a cseh és egyéb osztrák katonadeákokat elengedték szabadságra. Hozzám az utóbbi napokban nagyon sok panaszlevél érkezett erről, mert a magyar főiskolai hallgatók tanulmányi szabadsága most június elején kezdődik. De azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim valamennyien kaptak ilyen leveleket. Tudok ezredet, ahol egyetlen egy magyart sem engedtek szabadságra. Az egyik hadseregben az osztrák főiskolai hallgatók szabadságolása után, ami korábban, április hónapban történt, pótrendelet jelent meg. hogy jövőre további szabadságolás nem lesz mindaddig, mig a pótlások be nem érkeznek. Ezzel a magyar főiskolai hallgatók nagy része elesett a szabadságtól. Az egyik ezredben 73-an kértek tanulmányi szabadságot, 12-őt engedtek el és ebből 11 osztrák. Ezt a gyalázatos eljárást . . . B. Szurmay Sándor honvédelmi minister; Melyik ezred ? Kérem az ezredet ! Urmánczy Nándor: Azt hiszem, az 52. ezred, igy most nem emlékszem, B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Az magyar ezred ! Hogy lehet abban 11 osztrák ? Simontsits Elemér: Az baranyai ezred! A pécsi ezred ! Magyar ezred ! Urmánczy Nándor : Most nincs nálam az erre vonatkozó adat, de át fogom adni a honvédelmi minister urnak. Ezt az eljárást sürgősen jóvá kell tenni. A hadügyminister ur adjon ki rendeletet, hogy az arra a rendelkezések szerint joggal, igénynyel biró magyar főiskolai hallgatókat szabadságolják, a kultuszminister ur pedig intézkedjék, hogy az igy utólag szabadságolt magyar főiskolai KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. hallgatók az egyetemeken és akadémiákon beiratkozhassanak. A budapesti schwere Feldartillerie Regiment No 32-nél Lutz Lipót osztrák ezredes, ezredparancsnok egyszerűen nem nevezi ki a magyar hadapródjelölteket zászlósokká. 12 hadapródjelölt kinevezését hozta javaslatba a tisztikar és Lutz Lipót ezredes kijelentette, hogy nem tartja érvényesnek a Budapesten letett tiszti vizsgát. (Derültség bal felől.) A fronton újra tétetett velük tiszti vizsgát, de még ennek ellenére sem nevezte ki őket. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: És ezt elhissi a képviselő ur ? Urmánczy Nándor: Kérem, tessék megvizsgáltatni az ügyet! Fényes László: A vizsgálat semmit sem fog kideríteni ! Urmánczy Nándor: Az ezredes emez eljárása és egyéb terrorisztikus viselkedése folytán az ezred magyar tisztikarának nagy része már elhagyta az ezredet. Ott az is napirenden van, hogy magyar tiszt és hadapródjelölt tiz hónapi harcztéri szolgálat után sem kap szabadságot. A frontokon, még az osztrák Landwehr-csapatoknál is, túlnyomóan fiatal magyar orvosokat alkalmaznak. Az egyik orvos ezt irja (olvassa) : »Három és fél éve szolgálunk a rajvonalban. Három és fél éve nem teljesítettünk kórházi szolgálatot. Napról-napra felejtünk; jóformán elfelejtettük mindazt, amit tanultunk. Eronttisztek másféléves tábori szolgálat után a káderhez kerülnek ; ha betegek vagy megsebesültek, hazai kórházba jutnak. Minket visszatartanak, ha megbetegszünk ; a front mögött tartanak, ha megsebesültünk és újra visznek. A frontorvosokra is jött egy rendelet, hogy hosszú tábori szolgálat után helyezzék őket hátra. Ezt a rendeletet nem hajtják végre. Képviselő ur, kérj üli, tegye kétségbeejtő helyzetünket szóvá a képviselőházban. Azután az a sok cseh orvos, aki a háború eleje óta hátul ül, egy lássé ismerje meg a rajvonalszolgálatot is. Ez a sok száz fiatal magyar orvos kétségbbejtő helyzete a fronton.« Orvosokról lévén szó, nem hagyhatom rr egemlités nélkül, hogy a t. katonai intéző körök, ugy látszik, nem ismernek magyar szakorvosokat, specziálistákat, Budapesten sem, csak Bécsben. Az egyik népfölkelő hadnagy irja (olvassa) : »Tizennyolcz hónapi frontszolgálat után tavaly betegen jöttem haza a harcztérről. Állapotom hoszszas kórházi kezelés után sem javult. Végül a káder orvosa kezdődő gerinczsorvadást állapított meg és felülvizsgálatra küldött Kassára. Kassán neuraszténiát konstatáltak és a szuperarbitráló törzsorvos ur azt mondta, hogy vigyázzak, nehogy gerinczsorvadásom legyen. A felülvizsgálat eredményeképen hat hónapra csupán helyi szolgálatra alkalmasnak jelentettek ki. Egyszer csak váratlanul felczitáítak Bécsbe »zur fachärztlichen Untersuchung«, — Budapesten keresztül Bécsbe ! — »Bécsben a szakorvos megfogta a pulzusomat, mellemre tette a kezét, térdemre ütött és haza56