Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 Ezzel áttérek a külpolitikára és elsősorban a német szövetségre, hogy folytassam azt a vitát, amelyet megkezdtem Károlyi t. barátom pártjával. Én a német szövetséget abszolút szükségesnek, természetesnek, egyedül helyesnek tartom és pedig azért, mert. — most eltekintek egészen a monarchia küljjolitikai érdekeitől, én magyar szempontból akarom megvilágítani a dolgot — igazán lehetetlen jó magyar nemzeti politikát esinálni, ha szembe helyezkedünk azzal az egyetlen világhatalmi fajjal, amelynek létérdeke megkívánja, hogy itt egy erős magyar állam, erős magyar királyság létezzék. Akárhová nézünk, nem találunk más országot, más fajt, amelynek ez volna létérdeke, amely azt oly fennen hirdetné, mint épen Németországot. Akkor ezeket elidegeníteni, ezekkel összeveszni, ezeket tűszurásokkal provokálni, ez nem magyar politika, ez veszélyes dolog, mert kivel fogjuk helyettesíteni ? Talán a délszlávokkal, a szerbekkel, az oroszokkal ? Oroszország fog bennünket támogatni, vagy talán Francziaország ? Hiszen bámulom a franezia nemzetet, még mai viselkedését is, de konstatálnom kell, hogy épen Paris a központja az ellenünk irányzott támadásnak, onnan irányítják azokat a jugoszláv és román tendencziáju támadásokat, amelyek ma azt hirdetik, hogy nem is annyira a német a főellenség, hanem Ausztria-Magyarország és pedig azért, mert Németországot úgysem tudják tönkretenni, hanem azt remélik, hogyha minket feldarabolnak, akkor ezzel körülveszik Németországot és indirekté Németországot is tönkretehetik. Hol keressünk mi támogatást, ha nem a németnél ? A német ránk szorul, de mi is rá. Ezért egészséges ez a szövetség. Nem félek attól, bármily túlerőben van a német, hogy minket elnyomna, hogy velünk rendelkeznék, ha bátrak vagyunk, ha meg tudjuk óvni önérzetünket és tekintélyünket velük szemben is, mert ők ép annyira ránkszorultak, mint mi rájuk szorultunk. És ha a szövetség szükséges, akkor ép oly biztos az, hogy az eddigi szövetségi szerződést meg kell változtatni és úgynevezett mélyítés szükséges. Mert méltóztassék csak meggondolni, — az eddigi kü'politíkai szövetségről beszélek most és nem a gazdasági helyzetről — hogy ez miben állt ? Ez tulaj donképen csak Oroszország ellen irányult. Gasus foederis csak akkor volt, ha Oroszország megtámadja Németországot, vagy Ausztria-Magyarországot, vagy abban az esetben ha egy más hatalom minket megtámad és ezt a másik hatalmat Oroszország támogatja. Ma azonban Oroszország nem is a mi szomszédunk; megszűnt legalább egy időre szomszédunk lenni, ugy hogy az egész bázis, amelyen a mostani szerződés áll, inog. Azonban a veszély megmaradt, sőt ujakkal szaporodott. Abban az időben, amikor Bismarck és atyám alkudtak a német szerződés felett, akkor szerintem teljes joggal Ausztria-Magyarország nem akart belemenni abba, hogy Erancziaországgal szemben kötelezze magát védelemre, mert Francziaország minket június 19-én, szerdán. 427 meg nem támadhat. Ma azonban mit látunk ? Most is Olaszországban franezia, angol és olasz hadseregek együttesen harczolnak ellenünk. Ma feléledt az a veszély, amely meg volt régente, meg volt 1859-ben, hogy az olasz és a délszláv ambicziókat magáévá tett Francziaország ellenünk támad, anélkül, hogy a mostani szerződés alapján Németország kötelezve volna a mi segítségünkre jönni. Ma uj veszélyek, uj ellenségek támadtak a háborúban és ezekkel szemben kell kimélyíteni e szövetséget. Természetes azonban, hogy ennek a szövetségnek, ép ugy mint az előbbinek, kizárólag defenzív jellegűnek kell lennie. (Élénk helyeslés.) Vigyáznunk kell továbbá, hogy ne lehessünk kötelezve olyan harezokban való részvételre, amelyek a mi érdekeinket nem érintik, pl. — ami könnyen elképzelhető — tengerentúli harezokban. Kolóniáink nem lévén, természetszerűleg helyes volna, ha a szövetségi szerződésből az esetleges tengerentúli államokkal való háború kikapcsoltatnék. De az is szükséges, hogy az a szövetség olyan jellegű legyen, hogy ne akadályozza meg azt, hogy a nemzetközi jog ugy alakuljon át, hogy a békének ujabb garancziáit nyújtsa. Meg kell azt is akadályozni a szövetségben, hogy a fegyverkezésnek nemzetközi megáll apitását gátolja. A szövetségnek egyetlen czélja van, az, hogy a mi létünket és hatalmi állásunkat és a Németország létét és hatalmi állását fenyegető veszély lyel szemben együtt álljunk és együtt maradjunk Ennek a ténynek kídomboritása a jövő békének is a legfőbb garancziája. Csak a fegyvereink által kivívott béke idejében remélem azután, hogy teljesebben és tökéletesebben ki fognak épülni azok a nemzetközi garancziák, amelyek hivatása a békét jogi szervezetekkel is védeni. Ma, a gyűlölködés perczeiben, ma, a háború gyilkos verekedése és dulakodása közben nem fog egyszerre megszületni az örök béke, amelyről annyi ember álmadozik, amely mindnyájunk vágya volna. Ennek az útja : biztositása a békének a békés tényezők erős szövetsége által és ezen idő felhasználása a nemzetközi jog teljesebb kiépítésére. (Élénk helyeslés.) Ami a gazdasági kapcsolatot illeti, én annak szintén mindig hive voltam. E tekintetben teljesen Szterényi és Wekerle t. barátaim álláspontján állok és ezért nincs okom bizalmatlankodni ebben a kérdésben velük szemben. Azt hiszem, hogy gazdasági közeledés szükséges gazdasági szempontból, szükséges politikai szempontból is, hogy éppen azt a széjjelválaszthatatlanságot dokumentálja, amely szerintem a békének és a mi létérdekeinknek legjobb biztositéka. De természetes, hog}^ ennek a gazdasági közeledésnek nem szabad a mi állami szuverenitásunk, nem szabad a mi reális gazdasági érdekeink rovására mennie, (Élénk helyeslés.) mert abban a perezben, amint gazdasági érdekeket kellene feláldozni a politikai érdekekért, abban a perezben maga a politikai szövetség menne tönkre, mert 54*