Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

428 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. a gazdasági érdekeket jobban értik a tömegek és azokat sohasem fogják feláldozni politikai gondolatok kedvéért, (Ugy van!) Természetes tehát, hogy módot kell találni arra, hogy iparunk fejlődése lehető maradjon és emellett arra is a legnagyobb súlyt kell helyezni, hogy mezőgazdasági czikkeinknek piacza odaát biztosítva legyen uj államok csatlakozásával szemben, amelyek esetleg eláraszthatnák teljesen a német piaczot és mezőgazdasági szempontból a szövetségnek hasznát vennék. Batthyány t. képviselő ur határozati javaslatához ilyen alakban nem járulhatok hozzá, mert én azt tartom, hogy ez a felelősséget a kormánytól elvenné. A kormány kötelessége a kérdést feldolgozni, az inicziativát kezében tartani; a mi szerepünk az ellenőrzésé. Igen kívánatos volna, ha egy bizottság lenne, amelyben a kormány esetleg bizalmas értesítéseket adhatna, tájékoztathatná a pártokat állandóan ezen alku felől. Ez nagyon előnyös volna. De olyan bizottság, amely az inicziativát, az irányítást átveszi, a parlamentarizmus lényegébe ütközik és ellentétben van a kormányfelelősségnek elvével. Ilyen nagy fontosságú kérdésben én a garancziát elősorban a kormány felelősségében látom. (Helyeslés haljelöl.) Czélom még a lengyel kérdésről szólani, mert ezt rendkívüli fontosságú és elodázhatatlan kérdésnek tartom, minthogy az szoros kapcsolatban van a Németországgal folyó tárgyalásokkal. Nagy bajnak tartom, hogy ez a Németországgal való tárgyalás és a lengyel kérdésnek ez a megoldása ilyen sokáig késett. En annak idején — talán már két év előtt — sürgettem teljes erélylyel Szterényi t. minister barátommal együtt a kérdés sürgős elintézését. Azt hiszem, hogy a német kérdésben is könnyebb lett volna a helyzetünk, ha korábban, Oroszország letörése előtt, folynak ezek az egyezkedések. De Lengyelországra nézve különösen nagy hátrányokkal járt ennek a kérdésnek a függőben tartása. Lengyelországra nézve ez nem olyan elméleti kérdés, mert minden lengyelnek a legelevenebb érdekét érinti, hogy mi lesz országával, fel fog-e újból daraboltatni — mert ez a veszély is megvan — s hova fog csatoltatni. Irtózatos pusztító hatással van, ha mindezek a kérdések évekig bizonytalanságban maradnak. Ez a bizonytalanság idézte elő azokat a szomorú tüneteket, amelyek a lengyel légiónál mutatkoztak és amelyek bűncselekményekre is vezettek. Nagyon kérem azonban a t. kormányt, hasson oda, hogy ezeket az ügyeket ne a büntető törvénykönyv szigorával, hanem a megértő nagylelkű elnézés kegyével kezeljük, mert a lengyel légió magatartása inkább hisztérikus rajongásból és idegességből eredő hiba, semmint ellenünk irányuló szándékos fellépése volt, — mint aminő szándékos fellépést láttunk sok más esetben, ahol a kegyelmet gyakorolták. De nagyon szükséges a lengyel kérdés megoldása mostan, mert természetes, hogy a Németországgal való gazdasági megegyezésnek is az egyik alkatelemét fogja képezni. Rövidre kell fognom fejtegetéseimet, mert az idő már előrehaladt. (Halljuk! Halljuk!) Különböző lehetőségek vannak ebben a kérdésben. Először lehetőség, hogy Lengyelország teljesen független királyságot alkosson külön dinasztiával. Természetes, hogy itt szóba sem állhatunk azon lehetőséggel, hogy ezen külön királyság megkapja Gralicziát, vagy Németország lengyel tartományait. Ez kizárt dolog. Ilyen véres háború után nem lehet azt szupponálni. hogy az államok lemondjanak olyan országrészekről, amelyek olyan becsesek rájuk nézve, melyekre oly szükségük van. Tehát ez csak abból a kis warschaui tartományból állhatna, nem volna teljes életképessége és mint egy olyan állam, mely nem életképes, mindig a nyugtalanság és válságok forrásává válnék. Az a külön király bárki legyen is az, bármely dinasztiához tartozzék is, előbb-utóbb azon választás előtt állna, hogy vagy elveszti ott a talajt és abban az országban a bolseviki forradalom szelleme fogna erőt venni és Lengyelországon át menne azután AusztriaMagyarországba és jutna el Németországba, vagy pedig, ha nem állana ellen ezen természetes nemzeti vágyódásoknak, akkor kénytelen volna irredenta politikát folytatni. Tehát mind a két esetben veszély forrása volna. Egy másik lehetőség, melyről többször hallottam beszélni, egy kondominium, hogy t. i. az az uj Lengyelország Németország és AusztriaMagyarország együttes befolyása alatt álljon. Ez a lehető legrosszabb megoldás. Nem szabad a történelemben elkövetett hibákat megismételni. Schleswig-Holstein esete bizonyítja, hogy az ilyen kondominium összeveszéshez, viszályhoz vezet és hogy az az ország is szenved, amely igy két uralom alá kerül. Az is egy lehető megoldás, melynek Németországban ma igen sok híve van, hogy Lengyelország német protekczió alá állittassék. Ezt is teljesen elhibázott megoldásnak tartom, mert a lengyelek a legkevesebb rokonszenvvel viseltetnek Németország iránt, mert ott igen sok keserű történelmi összeütközések voltak és mert Lengyelország, még ha Németországhoz tartoznék is, nem egyesülne Posennel, mely minden körülmények között porosz marad, ugy hogy csonka maradna. Az egyetlen helyes megoldás nézetem szerint ugy Európa, mint a monarchia és a lengyel nemzet szempontjából az a megoldás, mely Lengyelországot Galicziával egyesíti és igy kapcsolatba juttatja a monarchiával. Hogy ez a kapcsolat minő legyen, erről ma már szólani nem akarok, hiszen lesz még erre idő és az inicziativa úgyis a törvényhozások elé kerül majd annak idején. Csak azt hangsúlyozom, hogy a legfontosabb a lengyel nemzetnek olyan beillesztése a monarchiába, mely őt kielégíti; máskép félek, hogy a lengyel nemzet ide csatolása a monarchiának Achilles sarkává válik. Ha jól oldatik meg a kérdés, akkor erős