Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

426 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. többséget szerezni, akkor természetesen meg kell ezt próbálni; amint azonban nem lehetne, amint konezesszíókat kellene tenni ennek a konzervatív szellemnek, amely itt uralkodik, akkor az egyetlen ut a házfeloszlatás ; (Ugy van ! a haloldalon.) mert a legnagyobb veszély az, ha nem veszszük észre, hogy az ország közhangulata tökéletesen átalakul, ha. mi ma a nyolcz év előtti politikai hangulatot akarjuk megvalósítani, ha mi ma a nyolcz év előtti pohtikai szellemben akarunk kormányozni, Rendkivü! nagy veszélyt, rendkívüli hátrányt látok abban, ha azok a széles rétegek, amelyek velünk karöltve indultak meg és velünk karöltve vélték megoldhatni a választójogot és a többi ezzel kapcsolatos kérdést, azt veszik észre, hogy most a háború negyedik évében megint visszakerül a régi kormányhatalom, visszakerül a régi szellem, hogy mindenhez lehet nyúlni, csak ehhez a parlamenthez nem, amelynek pedig ma már semminemű összefüggése a nemzeti közérzéssel nincs, nem is lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Öriási veszélyt látok abban, ha az a politika erősödik meg, amely létét a mostani többségtől várja. Ezért voltam ellensége az olyan megegyezésnek, amely nem biztosit többséget ama merészebb reformpolitika számára, amelyet elkerülhetetlennek tartok, amely ha nem fog jönni szép szerével, akkor majd betörik a kapukat és fog még sokkal messzebbmenő követelésekkel fellépni, mii.t aminőkkel ma még kitudnék elégíteni, ha irányítani tudnók és mérnők. Fényes László : Nem lesz fokozatos fejlődés. Gr. Andrássy Gyula: Akkor nem lesz fokozatos fejlődés, de ugrás lesz ép ugy, mint a választójog kérdésében. A választójog kérdésében is megjártuk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy az, hogy — hála Istennek — semmi rendzavarás nem történt, azt jelenti, hogy a politikai iránynak ez r. frontváltoztatása nem szült volna káros hatásokat. Én ugy érzem és ugy látom, hogy sokkal nagyobb az elkeseredés az alsóbb rétegek egy részében . . . (Zajos ellenmondásoJc és felkiáltások a jobboldalon ? Hol ') Gr. Andrássy Gyula: Mindenütt. (Felkiáltások balfélől: Tessék kimenni a nép közé. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, mind a két oldalon. Gr. Andrássy Gyula: Sokkal nagyobb mini gondolják. (Zaj.) Én értettem volna még pár naj> előtt a munkapártnak ezt a felzúdulását ezen állitásom eüen, de már igazi vakság, ha most, Eger után (Derültség jobb/elől.) ugyanilyen gunynyal fogadják ezt. Tessék a dolgokat ugy megítélni, amint vannak. Eger egy nagy város és ez a nagy város most egy ministert buktatott meg nsgy többséggel. Ez Magyarországon nem gyakran szokott megtörténni. (Felkiáltások jobbról: Lázították a népet!) Balla Aladár: A törvényszéki elnök fel volt lázítva. Gr. Andrássy Gyula: Ez nem jelenti azt, hogy meg vannak elégedve az emberek; de nem is lehetnek. Allitom azt, hogy az egész világon nincs állani, ahol a nép széles rétegei ne éreznék a háború iszonyú súlyát, ne ve Inának mind elkeseredve a végtelekig. Elismerem, hogy nem a választójog a mérvadó, nem az az egyedüli rugó, hanem sok más járul hozzá, sokkal fontosabb még az, hogy van-e élelmiszer. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) De hogyha már el van keseredve az ember és azt látja, hogy ugyanakkor azt a jogot sem kapja meg, ami megígértetett, akkor igen könnyen elveszíti azt az önuralmát, azt a fegyelmezettséget, amelyen alapul a háború vihetésének lehetősége. (Zaj.) Félfüllel azt a szót hallottam: izgatás. Igen, az izgatás. (Zaj.) Rendkívül vigyázni kell az izgatásokkal. Én magam a legerősebben elitélem azt. Zábráczky József: De csinálom. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Erre még visszatérek. (Zaj és közbeszólások balfélől: Ki mondta?) Nem is vagyok kíváncsi, hogy ki mondta. Zábráczky József: Vagyok olyan hős, mint maga, fiatal ur! Gr. Andrássy Gyula: Én rendkivül elitélem azt, hegy ha valaki ma kimegy a vidékre és ott játszik ezekkel az izgató szavakkal. De nem lehet csodálkozni, hogy ez megtörténik akkor, amikor itten félnek attól, hogy megint felébred a régi rezsim a maga reláeziójával (Derültség jobbfelől.) és összes veszélyeivel. Akkor a szenvedély, az önvédelem tovább ragadja az embert, mint kellene és akkor túllépések fordulnak elő. Nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur — ma már valószínűleg Tisza István befolyásának sugalatára (Derültség jobbfelől.) — fenyegetődzött azzal, hogy be fogja záratni, meg fogja büntetni az izgatókat. (Mozgás jobbfelől.) Legyenek nagyon óvatosak a t. urak ezzel a rendszerrel, mert legyenek meggyőződve, hogy annak a családtagnak, akire mostan gondolnak, senkisem használ annyit, mint Tisza István. (Taps balfélől.) Legyenek meggyőződve, hogy bárminő baráti érzelem kapcsol is ahhoz a családtaghoz, az ő politikájának diadalát én sem kívánom, de azt tartom, hogy a legvakabb, legrövidebbrelátó politika itten az, ígéreteket, amelyeket tettünk, be nem váltani. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Ha egyeseket bezárnak, népgyüléseket betiltanak, ezzel azt a benyomást keltik a világ előtt, hogy a német szövetséget másképen megvédeni, mint ilyen eszközökkel nem lehet. (Igaz! Ugy van! Taps balfélől.) Ez az a politika, amelyben én megismerem Tisza István t. képviselő urat és abszolúte nem tudom megismerni Wekerle t. barátomat. Ez igazán nem az ő konyháján főzött dolog és nagyon sajnálom, hogyha ezt tényleg foganatosítani akarják, mert az ilyen mártircsinálás nem használ. Ha Francziaországban csinálják vak szenvedélylyel gyűlölködő emberek, ne utánozzuk őket. Hiszen, hogy jól esnék sokaknak valakit bezárva látni, azt elhiszem, de ez rövidlátó politika, amely inkább az epét elégiti ki, mint az elmét.