Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

426 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. többséget szerezni, akkor természetesen meg kell ezt próbálni; amint azonban nem lehetne, amint konezesszíókat kellene tenni ennek a konzervatív szellemnek, amely itt uralkodik, akkor az egyetlen ut a házfeloszlatás ; (Ugy van ! a haloldalon.) mert a legnagyobb veszély az, ha nem veszszük észre, hogy az ország közhangulata tökéletesen átalakul, ha. mi ma a nyolcz év előtti politikai hangulatot akarjuk megvalósítani, ha mi ma a nyolcz év előtti pohtikai szellemben akarunk kormányozni, Rend­kivü! nagy veszélyt, rendkívüli hátrányt látok ab­ban, ha azok a széles rétegek, amelyek velünk karöltve indultak meg és velünk karöltve vélték megoldhatni a választójogot és a többi ezzel kap­csolatos kérdést, azt veszik észre, hogy most a háború negyedik évében megint visszakerül a régi kormányhatalom, visszakerül a régi szellem, hogy mindenhez lehet nyúlni, csak ehhez a parla­menthez nem, amelynek pedig ma már semmi­nemű összefüggése a nemzeti közérzéssel nincs, nem is lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Öriási veszélyt látok abban, ha az a politika erősödik meg, amely létét a mostani többségtől várja. Ezért voltam ellensége az olyan megegye­zésnek, amely nem biztosit többséget ama meré­szebb reformpolitika számára, amelyet elkerülhe­tetlennek tartok, amely ha nem fog jönni szép szerével, akkor majd betörik a kapukat és fog még sokkal messzebbmenő követelésekkel fellépni, mii.t aminőkkel ma még kitudnék elégíteni, ha irányí­tani tudnók és mérnők. Fényes László : Nem lesz fokozatos fejlődés. Gr. Andrássy Gyula: Akkor nem lesz foko­zatos fejlődés, de ugrás lesz ép ugy, mint a választó­jog kérdésében. A választójog kérdésében is meg­jártuk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy az, hogy — hála Istennek — semmi rendzavarás nem tör­tént, azt jelenti, hogy a politikai iránynak ez r. frontváltoztatása nem szült volna káros hatá­sokat. Én ugy érzem és ugy látom, hogy sokkal nagyobb az elkeseredés az alsóbb rétegek egy részé­ben . . . (Zajos ellenmondásoJc és felkiáltások a jobb­oldalon ? Hol ') Gr. Andrássy Gyula: Mindenütt. (Felkiáltá­sok balfélől: Tessék kimenni a nép közé. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, mind a két oldalon. Gr. Andrássy Gyula: Sokkal nagyobb mini gondolják. (Zaj.) Én értettem volna még pár naj> előtt a munkapártnak ezt a felzúdulását ezen álli­tásom eüen, de már igazi vakság, ha most, Eger után (Derültség jobb/elől.) ugyanilyen gunynyal fogadják ezt. Tessék a dolgokat ugy megítélni, amint vannak. Eger egy nagy város és ez a nagy város most egy ministert buktatott meg nsgy többséggel. Ez Magyarországon nem gyakran szokott megtörténni. (Felkiáltások jobbról: Lázították a népet!) Balla Aladár: A törvényszéki elnök fel volt lázítva. Gr. Andrássy Gyula: Ez nem jelenti azt, hogy meg vannak elégedve az emberek; de nem is lehetnek. Allitom azt, hogy az egész világon nincs állani, ahol a nép széles rétegei ne éreznék a háború iszonyú súlyát, ne ve Inának mind elkese­redve a végtelekig. Elismerem, hogy nem a választó­jog a mérvadó, nem az az egyedüli rugó, hanem sok más járul hozzá, sokkal fontosabb még az, hogy van-e élelmiszer. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) De hogyha már el van keseredve az ember és azt látja, hogy ugyanakkor azt a jogot sem kapja meg, ami megígértetett, akkor igen könnyen elveszíti azt az önuralmát, azt a fegyelmezettséget, amelyen alapul a háború vihetésének lehetősége. (Zaj.) Félfüllel azt a szót hallottam: izgatás. Igen, az izgatás. (Zaj.) Rendkívül vigyázni kell az izgatásokkal. Én magam a legerősebben el­itélem azt. Zábráczky József: De csinálom. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Erre még visszatérek. (Zaj és közbeszólások balfélől: Ki mondta?) Nem is vagyok kíváncsi, hogy ki mondta. Zábráczky József: Vagyok olyan hős, mint maga, fiatal ur! Gr. Andrássy Gyula: Én rendkivül elitélem azt, hegy ha valaki ma kimegy a vidékre és ott játszik ezekkel az izgató szavakkal. De nem lehet csodálkozni, hogy ez megtörténik akkor, amikor itten félnek attól, hogy megint felébred a régi rezsim a maga reláeziójával (Derültség jobbfelől.) és összes veszélyeivel. Akkor a szenvedély, az ön­védelem tovább ragadja az embert, mint kellene és akkor túllépések fordulnak elő. Nagyon sajná­lom, hogy a t. ministerelnök ur — ma már való­színűleg Tisza István befolyásának sugalatára (Derültség jobbfelől.) — fenyegetődzött azzal, hogy be fogja záratni, meg fogja büntetni az izgatókat. (Mozgás jobbfelől.) Legyenek nagyon óvatosak a t. urak ezzel a rendszerrel, mert legyenek meggyő­ződve, hogy annak a családtagnak, akire mostan gondolnak, senkisem használ annyit, mint Tisza István. (Taps balfélől.) Legyenek meggyőződve, hogy bárminő ba­ráti érzelem kapcsol is ahhoz a családtaghoz, az ő politikájának diadalát én sem kívánom, de azt tartom, hogy a legvakabb, legrövidebbrelátó po­litika itten az, ígéreteket, amelyeket tettünk, be nem váltani. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Ha egyeseket bezárnak, népgyüléseket be­tiltanak, ezzel azt a benyomást keltik a világ előtt, hogy a német szövetséget másképen megvédeni, mint ilyen eszközökkel nem lehet. (Igaz! Ugy van! Taps balfélől.) Ez az a politika, amelyben én megismerem Tisza István t. képviselő urat és abszolúte nem tudom megismerni Wekerle t. ba­rátomat. Ez igazán nem az ő konyháján főzött dolog és nagyon sajnálom, hogyha ezt tényleg foga­natosítani akarják, mert az ilyen mártircsinálás nem használ. Ha Francziaországban csinálják vak szenvedélylyel gyűlölködő emberek, ne utá­nozzuk őket. Hiszen, hogy jól esnék sokaknak valakit bezárva látni, azt elhiszem, de ez rövid­látó politika, amely inkább az epét elégiti ki, mint az elmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom