Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
424 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. Hát ezt mondja a képviselő ur hamis beállításnak ; a t. képviselő ur kifogásolja ezt az állításomat s azt mondja, hogy ez az utolsó tétel nem igaz. Elismerem, hogy mikor ezeket az utolsó szavakat irtam, nem emlékeztem egészen az akkori jelenetekre. (Mozgás és derültség jobbról.) Tény, hogy mielőtt Teleszky t. képviselő ur a házfeloszlatás drasztikus eszközéhez nyúlni akart, itt felháborodás volt, rögtönzött szenvedélyes kirohanás volt, mely lehetetlenné tette, hogy a ház magát elnapolja, ennek következtében királyi kézirattal lett elnapolva. Ezt tényleg elfelejtettem, de ez nem változtat semmit a lényegen. (Derültség jobbról.) Most nevetnek, de meg fogják látni, hogy álláspontjuli nem helyes. Mert az én állitásom az volt, hogy abban a helyzetben sokkal kevésbbé volt jogosult a ház feloszlatására gondolni, mint most, mert akkor tényleg többsége volt a kormánynak és az teljes ráfogás, melyet a leghatározottabban visszautasítok, mint hogyha az ellenzék akkor obstrukcziót akart volna folytatni. (Derültség jobbról. Igaz! ügy van! balról.) Gr. Tisza István : Csak arra az esetre mondta ! Most is elferdíti a tényeket. (Mozgás és zaj balról.) Gr. Andrássy Gyula: Csak arról volt szó, hogy vitát folytassunk, melyben összes sérelmeinket fel akartuk hozni; az még egy jsár napig tartott volna és az ellenzék •— magam, ugy emlékszem, nem is voltam itt — fel volt háborodva, hogy a kormány nem engedi ezt a vitát befejezni. Itt tehát semmiféle obstrukeziós szándék nem volt; nem volt más, mint momentán felhevülés. Tehát daczára annak, hogy levelem megírásakor erre a tényre nem emlékeztem, állitom, hogy ha nem szabad ma, mikor a kormány kisebbségben van s ha nem volt szabad akkor, mikor legfontosabb javaslatát nem tudta ugy, amint Ígérte, keresztülvinni, a házat feloszlatni : akkor százszorta kevésbbé volt szabad erre még csak gondolni is, amidőn teljesen munkaképes többséggel a kormány keresztül tudta vinni minden akaratát. (Ugy van ! Ugy van ! balról.) Ezt mondtam, ezt fentartom, ezen nincs mit nevetni. Ha frivolitás lenne a ház feloszlatására gondolni most, frivolitás lett volna akkor is, (Igaz ! Ugy van! balfelól.) még inkább akkor, mert arra akkor semminemű képzelhető indok nem volt. Azután azt mondja a t. képviselő ur, hogy gróf Schönbornnak mondását sem czitáltam jól. Megengedem, hogy mikor ezt a levelet irtam, nem volt előttem gróf Schönbornnak a nyilt levele, de ez is csak egy oly részlet kihagyása, amely egyáltalában nem érinti az én állitásomat, egyáltalában nem gyengíti az én álláspontomat. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Schönborn t. képviselőtársam akkor jónak tartotta azt irni (olvassa) : »Addig nem lesz a politikában rend, míg az Andrássy-csoport teljesen izolálva nincs, mig az egyes személyek és a pártok érdekei nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a haza szent érdeke.« Én pedig ugy adtam elő azt a levelemben, hogy addig nem lesz nyugalom, mig nem »sikerül« izolálni. Ezt nagy felháborodással támadja t. képviselőtársam megint az ő szokott inszinuáló módján. (Derültség a jobboldalon. Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Szokott inszinuáló módján azt érezteti, mintha ez czélzatos ferdítés lett volna az én vádjaimnak beigazolására. Pedig ha valaki azt mondja, hogy addig rend nem lesz, mig az Andrássy-csoportot nem izolálják, akkor igen természetes, hogy az ember feltételezi, hegy ezt a rendet helyre is akarják állítani, tehát ők törekedni fognak arra, hogy ezt az egyetlen akadályát a rendnek megszüntessék, sőt ez hazafias kötelességük is. Ha azt gondolják, hegy az Andrássy-csoport az akadálya az u. n. rendnek, akkor az ország iránti hazafias kötelességük azt izolálni akarni; ezt nem is veszem rossz néven. Tehát mikor én ugy fejeztem ki magamat, hogy ez nem fog »sikerülni«, nem akartam ezzel imputálni gróf Schönbornnak semmi mást, mint ami következik az ő nyilatkozatából. Azt hiszem, ezt teljes joggal szupponálhattam és teljes joggal utasíthatom vissza azt a törekvést, hogy engem és csoportomat izolálni akarjanak. (Felkiáltások jobbfelől: Töredék!) Hát töredék ! Ha akár magamban is vagyok, akkor is felveszem a harezot. (Élénk helyeslés balfelól.) Legyenek meggyőződve, hogy nem fognak engem izolálással és efajta viczekkel elhallgattatni: ellenkezőleg, minél inkább látom azt a tendencziózus rosszakaratot, annál hevesebben fogok küzdeni. Különben hol van az a rend, melyet én megakadályoztam? En ezt nem látom. Hiszen a rend megvan itt, nem tudtam és nem is akartam megakadályozni. Aminek útjában vagyok, az a t. képviselő ur teljhatalma és hogy ő összekeverte ezt a fogalmat a parlamenti rend fogalmával, ez nem tartozik reám. (Helyeslés balfelól.) És jellemző az ő hangulatára, hogy szerinte én az én levelemben nem tartottam érdemesnek és szükségesnek, hogy gróf Schönbornnak azt a kissé furcsa megjegyzését, mintha minket csak személyi és pártmotivumok vezetnének, kiemeljem. Ez nem oly természetű vád, melylyel foglalkozni méltóságom megengedné ; ez egyáltalában politikai konvenczióba ütköző dolog. Az ember nem szokta az ellenfeleinek szándékait meggyanusitani. Ha ezt egy fiatal politikus teszi, aki nem jártas a politikai küzdelmekben, azt meg lehet bocsátani, de ha egy pártvezér ezt szükségesnek tartja aláhúzni és újból felolvasni, azt indorszálni, akkor megérthetjük, hogy miért vannak itt szenvedélyes harezok. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Mikor a t. képviselő ur, mint békegalamb repül itt, mikor ő hirdeti a haza szent nevében a megegyezést, akkor szükségesnek tartja a szándékokat meggyanúsítva ilyen támadásokat újból a saját tekintélyével védeni. Ez az oka annak, hogy itt sokkal keserűbb harezok folynak, mint amit az ország érdeke megkíván. (Igaz! Ugy van! balfelól.) De legj^en meggyőződve, hogy itt a legfőbb bűnös ő. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.)
