Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

412 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. ajánlom, a t. pénzügyininister ur figyelmébe, hogy a kisüstök rendszerét valamikép állítsa helyre. A gyümölcshulladékra nézve pedig feltétlenül engedje meg a kisüstön való főzést. Ez a magyar gazdaközönség javára, hasznára, megelégedettségére fog szolgálni és szerény nézetem szerint egyúttal az államháztartásnak is hasznot fog eredményezni. Feltétlenül ajánlom a t. kormány figyelmébe azt is, hogy a jövő termelési évben a vetőmagvak árának megszabása körül azt az aránytalanságot ne tartsa meg, amely jelenleg van és amely a múltban volt: hogy 40 koronáért, 45 koronáért vegyék meg az illetőtől a gabonát és 70 koronáért adjanak neki vetőmagot, mert a hadi terménynek zsirosodnia kell és a közvetítő hasznot le kell aratni. Ha majd az uj árak szerint megveszik a búzát 65 — 70 koronáért és mint vetőmagot 90—100 koronáért adják vissza a gazdának, ez szintén lehetetlenség, ez nem más, mint sarezolás, nem más mint visszaélés, nem más, mint uzsora. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Feltétlenül szükségesnek tartom azt is, hogy a disznóhizlalás terén a kormány minden lehetőséget adjon meg a kisgazdának arra, hogy ez ősi foglalkozási ágat oly mérvben, amint tudja, gyakorolhatja. Az történt az előző években, — és ebben hibás nemcsak a mostani kormány, de az előző Tisza-kormány is — hogy a kukoriczát oly helyről is rekvirálták, ahol mindig behozatalra volt szükség. Amikor elrendelték a kukoricza rekvirálását és ily helyeken nem szolgáltatták be azt a mennyiséget, amelyet számításba vettek papiroson, vagy a gazda nem szállította be a mennyiséget, amelyet rá kiróttak, jöttek a kihágási büntetések. A bíró volt a főszolgabíró vagy a rendőrkapitány, a városi tanács és a minister. Sajnos, a minister minden felebbezési esetben felemelte a büntetést; pedig a kukoriczát sok helyen lábon vették fel, csövestől, gondolomra, a góréból, nem volt igazságosan megállapítva a kellő mennyiség és igy azt kellett beszállítani, ami meg sem volt a gazdának. így aztán nem maradt meg a gazdának a szükséges mennyiség a saját jószágának fcntartasára, hizlalására és előállott az a szomorú helyzet, hogy a magj^ar kisgazda sem saját jószágát nem tudta ugy kihizlalni. mint egyébként tudta volna és előállott a zsír-, szalonna- és hushiány az egész országban, az el látatlan lakosság és a hadsereg tekintetében is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán: Kövér bankárok és sovány disznók szaladgálnak az országban ! Kún Béla: A rekvirálásokat annyiszor és oly módon hajtották végre a múltban és erről többször volt szó a képviselőházban, mintha a kormány a nép ellensége lett volna. Statáriumot tartottak az országnak nagyon sok vármegyéjében, járásában. A Haditerménynek az emberei, akik oly nagy előszeretettel és ügybuzgalommal rekviráltak, azelőtt nem is értettek ahhoz, mi a gabona és a gabonakereskedés. Azok az emberek nem fizették meg a gabona faj súlyát ; a fuvarköltségnél megkárosították a gazdaközönséget. Nem is lehet előadni a sok panaszt, amelynek okvetlenül kell hogy elejét vegye a kormány. Az üzérkedést meg kell szüntetni az egész vonalon. Kern szabad mást, csak a közérdeket nézni. Ha azt hangoztatjuk, hogy mindent a hadseregnek, mindent az ország ellátatlan lakosságának, akkor ennek végső konzekvencziáit vonjuk le a termények beszállításánál, hogy csak utolsó helyen jöjjenek számba azok, akik a gabonát beszállítják és az üzletet lebonyolítják. Az első a nép, a hadsereg, az ellátatlan lakosság. (Helyeslés balfelől.) A kormány legutóbb a közélelmezési minister urnak itt a házban tett bejelentése alapján, hogy a hadsereget és az ellátatlan lakosságot elláthassa, a csereüzlethez folyamodott. Sajnos, ez nem. járt a remélt eredménynyel. Ennek oka az, hogy nem olyan anyagokat helyeznek kilátásba a beszállítandó lisztért, amilyenek osztrák részről jönnének, pl. ipartermékeket, hanem dohányt, petróleumot, amihez anélkül is joga lenne a magyar parasztnak, mert csak nagy közigazgatási és államháztartási visszaélés miatt nem juthatott eddig hozzá. Kezemben van egy hirdetés, amely azt mondja : ha valaki öt kiló gabonát vagy négy kiló lisztet a feleslegből — vagyis az önmagától hazafiságból elvonható vagy elvonandó. mennyiségből — ad, akkor — vajúdnak a hegyek és megszületik egy kis egér — egy csomag 25 grammos dohányt kap 18 fillérért. Ez nagyon rcssz viczcz az állam részéről, amikor pl. olyan nagy termelő városban is, mint az én városom, Hódmezővásárhely, az ellátatlanok nemcsak lázonganak, hanem lázongásukban a polgármester kapuját is betörik és berontanak az udvarba.. Azt mondja továbbá : ha 20 kilogramm gabonát vagy 16 kilogramm lisztet adott, akkor kap egy kilogramm petróleumot 82 fillérért. Hiszen ha azt, amit itt kérnek tőle, átvihetnó Ausztriába, hány méter szövetet kapna ottan! Hogyha 50 kilogramm gabonát vagy 40 kilogramm lisztet beszolgáltat, akkor egy kilogramm talpbőrt vásárolhat 12 koronáért. Ez már valami, de ez sem sokkal több a kevésnél. Ilyen módon csereüzletet lebonyolítani, mikor végső szükségben szenved a hadsereg, az ország ellátatlan lakossága és Ausztria, ez nem komoly kormányzati intézkedés. De, t. ház, a múlton hiába kesergünk, a jelent hiába bíráljuk és épen azért mindez legyen útmutatás a jövőre nézve, hogy a kormánynak nem szabad az eddig taposott ösvényen járnia, hanem uj rendszer alapján nem szólamokban, de tettekben is meg kell valósítani azt, hogy mindent a népért és mindent a néppel együtt! (Helyeslés balfelől.) Az uj terméslefoglalásra vonatkozólag legyen szabad kifejeznem aggályomat a cséplési lefogla-