Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 409 árat azután a termelő és a tisztviselő — hang­súlyozom, hogy a tisztviselő, aki minden árdrá­gításnak legnagyobb súlyát érzi — túlsóknak tartott: az érthető a fogyasztó szempontjából, de megmagyarázható és menthető a kisiparosok szempontjából. Itt bizonyos határt meg kell állapitanunk, bizonyos határt meg kell vonnunk, hogy eddig és ne tovább. A minister ur rálépett arra az útra, hogy makszimáljon, de egyúttal kérem. — és azt hiszem, hogy ezzel az egész nemzeti köz­véleménynek, ha szerény hangon is, de mégis kifejezést adok — hogy elegendő anyagot jut­tasson a magyar kisipar rendelkezésére, mert ha elegendő anyag nem lesz, — jelenleg nincs is . . . Hock János: Akkor hiába makszimálnak! Kún Béla: . . . legalább ugy tudom és azt tapasztalom — akkor hiába makszimálnak. Ha itt a központok mindent elnyelnek, (Ugy van! ugy van! a baloldalon.) ha a lánczkereskede­lem és uzsora mindent magához kaparit, akkor elegendő anyag a magyar kisiparosság részére nem lesz és akkor egyikfelől kéj>entörölhetem a kisiparosságot, mert árt drágit, de másikfelől meg kell simogatnom az arczát, mert tudom, hogy a megélhetés nehézségeivel küzd. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Hock János; Ugy van! A czipőjegyet nem lehet felhúzni! Hiába makszimálnak, ha nincs! Szterényi József kereskedelemügyi minister: Fel tudja húzni a czipőt, amit a jegyre kap! Meskó Zoltán: Lánczkereskedő-bőrben fo­gunk járni, majd lesz akkor minden ! (Zaj és derültség a baloldalon.) Kún Béla: Ezzel kapcsolatban, nem említve azokat a visszásságokat és kifogásokat, amelyek a bőrközpont révén felmerültek és amelyeknek bő tárgyalására rátért itt Ábrahám Dezső t. képviselőtársam, engedje meg a t. képviselőház, hogy a pamutközpontról szóljak pár szót (Moz­gás a baloldalon.) és ajánljam a t. minister ur figyelmébe ezt az üzérkedő társaságot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a pamutköz­pont látja el czérnával a vidéki közönséget és a magyar kisiparosságot. Hock János: Egy mázsa búza egy spulni czérnáért! Kún Béla: Es még ha jó czérnával látná el! Azonban épen módomban van, egyik ipar­testületnek megbízása folytán hoztam fel ide pár spulni czérnát . . . Hock János: Ellopják! (Derültség a balolda­lon.) Kún Béla: Ne méltóztassék szerénytelensóg­nek venni és ugy tekinteni a dolgot, mintha a ház méltóságával visszaélnék és azt nem tisz­telném eléggé, ha ezeket itt bemutatom és a t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlom, mert ezek az egyszerű czérnaspulnik olyan nagy csalást jelentenek, amelyet itt a ház színe előtt lelep­lezni feltétlenül magyar képviselői kötelességem­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. nek tartom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amikor azt mondották nekem a kisiparosok, hogy »kérem, mi kapunk kétszáz méter czérnát és abban nincs csak 160 méter«, azt feleltem nekik: ezt lehet is, nem is bizonyítani, erről lehet így is, vagy ugy is beszélni. Erre azt mon­dották, hogy »mi megmértük és 200 méter czérna helyett találtunk 47 vagy 60 métert«. íme, itt van a kis gombolyag. Ez még nem minden, ez a kisebb baj, mert itt a minőség megvan, az jó, csak kevesebb az anyag. Fényes László: Ki vette azt át ? Kún Béla: De akkor azt mondták, hogy »kapunk fehér czérnát, de ennek a fehér czérná­nak csak bizonyos százaléka fehér czérna és alatta rongy, fekete pamut van.« Megmutatják a fekete pamutot; itt van. Erre azt feleltem: kérem, ha én bízom is az urakban, ezt nem hiszem el, mutassanak egy fehér spulni czérnát, ahol alatta van a fekete pamut. Akkor mutattak nekem egy ilyen gombolyagot. Itt van! Felül a finom czérna, a fehér czérna, amelyét drágán adnak a magyar kisiparosságnak és hogyha az ember itt megvakarja és bicskával kicsit arrébb tolja a fehér réteget, alatta van a fekete pamut­réteg. (Nagy zaj a baloldalon.) Fényes László: A magyar szent korona országainak pamutközpontja! Hock János: Vakard a czérnát, pamut lesz belőle ! (Elénk derültség.) Kún Béla: Ez nem más, mint csalás, az iparosok megcsalása, amire nem következhetik más, mint hogy az egész pamutközpontot — ezt kívánnám a többi központra is és kívánom is — gyökeres vizsgálat alá kell vonni . . . Fényes László: Parlamenti bizottságot! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kún Béla: ... és azt a társaságot, azt a bandát szétkergetni, amely így csalja nemcsali a magyar iparosságot, hanem a magyar iparos­ság révén az egész magyar nemzetet. Hock János: A saját pamutjukra kell fel kötni ezeket! (Nagy derültség és felkiáltások a baloldalon : Nem bírja el!) Kun Béla: T. képviselőház! Azt bizonyítja mindez, amit dióhéjban elmondottam —• mert hisz erről még nagyon sokat lehetne beszélni, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, — bogy Magyarországon mindezideig nem volt öntudatos iparpolitika. A t. minister ur mindig az iparosságnak védelmezője volt; mindig ugy volt ismeretes előttünk, mint ipari szakférfiú, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) aki tudással és bátor kézzel bele mer nyúlni a dolgok velejébe. Fényes László: A nagyiparnál! Kún Béla : Ezt kérem és ezt várom tőle, de egyúttal kérem, hogy a nagyipar mellett, amelynek támogatásáról ékes szavakat mondott az egyik elmúlt képviselőházi ülésen, támogassa azt a kisipart is, amelynek közönheti népszerű­ségét ebben az országban, amelynek a kebeléről nőtt fel és jött ide a ministeri székbe országos 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom