Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
388 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. gyár nemzet érdekeinek kifelé való képviseletével függ ös;ze. (Helyeslés jobb felől.) Ezen az állásponton állunk most is. A választójog kérdésének békés elintézése küszöbön áll, ezzel, hála Istennek, a belpolitikai helyzetet fenyegető sötét fellegek elvonulnak. Ismétlem, hogy lesz-e ennek kihatása a pártpolitikai viszonyokra, a mi pártunknak egy uj pártba való beolvadására és a kormányban való részvételére vagy nem, azt nem tudom és nem kutatom, de ettől függetlenül biztosi thatom a t. házat, hogy meg fogjuk tenni mindazt, amivel hazánknak tartozunk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De ugyanezt a magatartást kérjük, kívánjuk az igen tisztelt túloldaltól és természetesen elsői sorban a felelős állásban levő igen t. kormánytóis. Az igen t. ministerelnök ur nagy munkát végzett akkor, midőn a választójogi kérdés veszedelmes zátonyát a magyar állam hajójának útjából elhárította, de természetesen ennek a nagy munkának most kell, hogy levonja a konzekvencziáit, levonja építőmunkában, levonja az utolsó esztendei politikai zavarok alatt felhalmozódott sérelmek, bajok és tűrhetetlen viszonyok orvoslásában (Helyeslés a jobboldalon.) és levonja az ország nagy érdekeinek teljes erővel, osztatlan figyelemmel való szolgálatában. (Helyeslés a jobboldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy a t. ministerelnök urnak, kinek, mióta állását elfoglalta, annyi gonddal, nehézséggel, nagy problémával és apró nyomorúsággal kellett foglalkoznia, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) talán fogalma sincs nagyon sok mindenről, ami ebben az országban az utolsó esztendőben történt. Nem akarok most ebbe mélyebben belemenni, de a körülmények hozták magukkal, hogy tavaly jxiniusban az akkori kormánynak egészen uj főispáni kart kellett összehoznia. Nem akarok most arról beszélni, hogy a nepotizmusnak milyen visszataszító jelenségeivel találkoztunk, (Felkiáltások jobbfelől: Az igaz!) nem akarok arról beszélni, hogy egyes főispáni kinevezésekkel milyen igazán kellemetlen mellékkörülmények függtek össze, de tény az, hogy a t. akkori kormány legnagyobbrészben a közélettel, a közigazgatással kevésbbé jártas, tapasztalatlanabb fiatal elemeket kellett hogy a főispáni székekbe ültessen. Ezek azután megkapták az utasítást, az irányítást, az intencziót felülről. Hogy ez az utasítás és ez az intenczió milyen volt, arról megint nem akarok most részletesebben beszélni. De azt tudjuk mindnyájan, hogy ugyanazok a kijelentések, amelyek történtek egyes ministerek részéről a központban, történtek talán bizonyos fesztelenebb hangnemből is — amivel nem azt akarom mondani, mintha az a másik hangnem valami nagyon előkelő lett volna •— (Derültség a jobboldalon.) az egyes főispánok részéről a vármegyében. És megindult a hajsza a felmentettek ellen és megindult a hajsza a tisztviselők ellen ! (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Még pedig megnidult a hajsza a magyar tisztviselői kar színe-java, virága, büszkesége ellen. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Mert hiszen azok ellen indult meg, akiknek volt jellemereje és hátgerincze az ő munkapárti elvi álláspontjuknak nyíltan kifejezést adni a megváltozott- viszonyok közt. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Vass János (közbeszól. Elénk felkiáltások jobbfelől : Bulldog I) Meskó Zoltán : Báró Vojnich beszélhetne a bácskai állapotokról. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Fényes László: Látszik, hogy a r.ép kinek adott igazat ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István : Azok a tisztviselők, akik ilyen módon viselkedtek, a dolcg természeténél fogva nemcsak férfias jellemű, becsületes emberek, de kitűnő tisztviselők is kellett, hogy legyenek, mert engedelmet kérek, akinek, mint tisztviselőnek vaj van a fején, az nem fogja magát igy viselni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Megindult a visszataszító hajsza olyan eszközökkel, amilyenekre Magyarországon még nem volt példa. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Vass János: Egy esetet nem tud mondani! (Felkiáltások jobbfelől: Bulldog !) Elnök : Csendet kérek. Balla Aladár: Eger közönsége megadta a jogot, hogy itt üljön. (Zaj.) Egy minister-buktató képviselőt talán mégis meg kell hallgatni. (Zaj.) Gr. Tisza István : T. ház ! Én a háború alatt más vonatkozású ügyeknél kerültem először szembe Magyarországon a detektiv-működéssel. A detektiv-testületnek, amely igen tiszteletreméltó és igen hasznos ága a magyar rendészetnek, megvan a maga fontos, természetes hivatása. Fontos segédeszköze az az imperiumot gyakorló tisztviselőnek, amely megbizást kap, hogy egyet vagy mást nyomozzon ki, kósza hireket szedjen össze, szálakat igyekezzék felszedni, melyeket azután az irnpe* riummal biró, kellő kvalifikácizóval rendelkező tisztviselő van hivatva összeállítani, felülvizsgálni, megrostálni és abból a konzekvencziákat levonni. A detektivtestület igen ügyes, hasznos segédeszköz, kivált oly helyeken, ahol ismeri a terrénumot, az embereket, ahol otthon érzi magát. Ezt a testületet azonban elkezdték egészen hibásan alkalmazni. Először bizonyos katonai rendészeti czélokból kértek ide-oda az országba detektiveket; azok lementek és ott elkezdtek a maguk szakállára dolgozni, kellő utasitás, kellő direktiva és kellő felügyelet nélkül. A dolog természeténél fogva hiányzott a kocsis — bocsánat a kifejezésért — hiányzott az, aki tudja azt az anyagot meg is rostálni, fel is használni. Azután láttuk különösen a háború kezdetén, — mert hiszen azután e tekintetben gondoskodtunk a helyzet javulásáról, — hogy a denuncziánsoknak legképtelenebb besugásai révén egyes ilyen detektív urak elkezdtek hatalmaskodni, ugy fellépni, mintha imperiumot gyakorolnának,
