Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 november 19-én, szerdán. 387 jelentés tett, igyekezett azt bizonyos elvi, elméleti mezbe felöltöztetni. De hát, kérem, olyan ma az ország helyzete, hogy bárkinek szabad lenne a megegyezés útját állni csak azért, mert azok, akikkel meg kellene egyezni, nagyon sokan vannak? [Derültség a jobboldalon.) Mert azok, mint ő gondolja, túlságosan nagy részt fognak a hatalomból maguknak ldvánni ? A t. képviselő ur ebben is csalódott, mellesleg megjegyezve, a t. képviselő ur sohasem ismerte ezt a pártot és félek tőle, sohasem fogja ismerni. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő urat biztosíthatom, hogy ha mi a megegyezés útjára térünk és hogy ha a megegyezés megtermi a maga természetes, teljes eredményét, t. i. létrehoz egy uj pártalakulást az előttünk álló problémák megoldására, biztosithatom a t. képviselő urat, de biztosithatok mindenkit, hogy erről az oldalról, de nem kételkedem benne, a túlsó oldalról is minden becsületes ember, minden hátsó gondolat nélkül azzal az erős, férfias elhatározással fog belemenni, hogy ne tekintsen többé hátra, ne idézze fel azokat az ellentéteket, amelyek a múltéi, hanem ezeket az ellentéteket eltemetve, becsületesen kezet fogjon és mindenüvé a legalkalmasabb, a legerősebb embert igyekezzék állitani. (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ha létrejön a megegyezés. Utóvégre nem tőlünk függ. Nem először mondom ki, nyilt szinen is, igenis az ország érdekében állónak tartjuk, hogy ha kialakult, ha megérett rá a helyzet, hogy a megegyezés megtörténjék. Mi tehát hajlandók vagyunk a megegyezésre, hajlandók vagyunk a felelősségben osztozkodni, de nem sürgetjük, nem követeljük, nem kivánjuk, csak akkor óhajtjuk, ha természetszerűleg érik meg azokban a t. képviselőtársainkban is, (Ugy van! a jobboldalon.) akik a választójogi megegyezést egy másik párt programmja álláspontjáról velünk megcsinálták. De mondom, ha meglesz a megegyezés, nem szabad többé munkapártit ismerni és nem munkapártit, akkor mindenkinek teljes egyéniségét bele kell vinnie a jövő feladatainak megoldásába, és teljes önfeláldozással, minden partikuláris érdele teljes és végleges félretételével kell szolgálnia a pártot, amelynek szolgálatába szegődött. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur egy oly gondolatmenetben, amely ellen tisztelettel, de határozottan tiltakoznom kell, azt a szemrehányást teszi nekem, hogy én sohasem tudom a mások gondolatmenetét megérteni. T. i. a t. képviselő ur hozzáteszi, hogy ha én vetettem volna fel a katonák választójoga kérdését, valóban csak mellékczél vezetett volna. Hát ez ellen, t. képviselőház, igen nagy lelki nyugalommal, de igen határozottan tiltakoznom kell. Ha a t. képviselő ur egyetlenegy oly tényét ismeri az én, fájdalom, most már egy erős emberöltőt meghaladó közéleti működésemnek, ahol engem bárminő mellékczél vezetett volna, akkor joga van velem szemben ezt és akárminő más erős kritikát gyakorolni. (ügy van! a jobboldalon.) De engedelmet kérek, egész közéleti működésem nyitott könyv az egész ház előtt. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Nekem lehetett egy és más kérdésben igazam, vagy tévedhettem, egyet azonban azt hiszem, becsületes munkássággal megóvtam : teljes politikai erkölcsi intaktságomat. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Kozma Andor: ö elvesztette. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Gr. Tisza István : És engedelmet kérek, akkor, amikor azt hiszem, egy hosszú közéleti idő alatt bebizonyítottam, hogy soha mást nern ismertem, mint az ország érdekét és az ország érdekének, az ország érdeke felől táplált meggyőződésemnek alárendeltem minden egyéni és pártérdeket, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) méltóztassanak megengedni, a t. képviselő ur ez epés kijelentése legalább is igen csekély emberismeretre mutat. (Ugy van! a jobboldalon.) Hanem egyben igaza van a t. képviselő urnak, bizonyos dolgokat csakugyan nehéz megérteni. (Mozgás és zaj a bal- és jobbközépen. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István : A t. képviselő ur azt mondja, hogy akkor, amikor a háború kezdetén az akkori ellenzék azt a mindnyájunk által elismeréssel fogadott hazafias magatartást tanúsította, a kormány — itt idézem a t. képviselő urat, — »a kormány ezt a támogatást el is fogadta, megdicsért érte, de nem látta be, hogy ezt a támogatást csak ugy álladósithatja, ha befolyást biztosit a politika irányításában*. T. ház ! Töredelmesen bevallom, hogy ezt nem láttam be. Töredelmesen bevallom, hogy ebben az esetben nem voltam képes magamat mások gondolatmenetébe beleélni. Én sértőnek tartottam volna a t. képviselő urakra nézve ezt a feltevést. Éntőlem tényleg mi sem állott távolabb, mint az a hit, hogy ők a támogatást, amelylyel a nemzet háborús érdekeinek tartoznak, tartósan csak akkor adják meg, ha a kormányban és a hatalomban részesednek. (Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ezt a felfogást akkor sem értettem, ma sem értem, ma is tiltakozom ellene. (Helyeslés a jobboldalon.) Kijelentem nemcsak ma, amikor hála Istennek oly kormánynyal állunk szemben, amelynek nem gyűlölködés és marakodás a programmja, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) de alkotni és teremteni akar, de akkor sem értettem ezt, amikor a gyűlölködés, marakodás, és gyalázás volt napirenden ; akkor sem tudtam magamra vonatkoztatni, amikor ministeri székből hallottuk, hogy a munkapártot el kell tiporni és meg kell semmisíteni; és amikor az uj kormány némely uj rninistere hivataloskodásának első napjaiban ennél sürgősebb feladatot nem ismert, akkor is azt mondtam és nemcsak mondtam, de megtettem és megtettük, hogy mi teljes odaadással támogattuk a kormányt minden oly kérdésben, amely a háború diadalmas befejezésével, a ma49*