Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 381 kiontott vérét, amennyire a múlt kormány tenni akarta és liuzza elő a papírkosárból azt a törvényjavaslatot és terjeszsze elő. (Zaj balfelől.) Ehhez nekünk jogunk van, ez nem kegyelem, ezt a nemzetiségi törvény előírja. Épen ebben az évben van ötven éves jubüeuma annak, hogy Deák Ferenc a nemzetiségi törvényt megalkotta. A haza bölcse hozta ezt a törvenyt. (Felkiáltások jobhfelől : Most nem hoznál) És sajnos, hogy ez vidékek szerint különböző mértékekben van végrehajtva. A szászokra teljes egészében, 100%-ban végre van hajtva. A románokra, mondjuk, 30%-ban, a szerbekre ugyanannyival, a többiről szólni nem akarok; de az bizonyos, hogy ránk nézve 1% erejéig sincs végrehajtva. Nekünk nemcsak hogy középiskolánk nincs, mint a szászoknak, románoknak vagy szerbeknek, hanem még nem is tanítják mint kötelező tantárgyat a mi anyanyelvünket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát még mit nem? Derültség.) Miért részesül a román, a szerb és a szász nagyobb előnyben, mint mi? Hol van itt a polgári egyenjogúság? Ha már következetesek akarnak lenni, akkor töröljék el ott is. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Elfogadjuk!) Fráter Loránd: Majd megéri ezt is! Juriga Nándor: A szászoknál, a románoknál, a szerbeknél megvan, csak épen nálunk nincs meg. Ez evidens igazságtalanság. Fráter Loránd : Magyar államban csak magyar iskola való ! Juriga Nándor : Hogy lehet az, hogy egy törvény az ország területén belül vidékek szerint jobban, kevésbbé vagy egyáltalában nincsen végrehajtva ? Én azt hiszem, hogy a haza bölcse, Deák Ferencz bölcsebb volt, mint az urak. (Derültség.) Deák Ferencz ezen alkotásának 50 éves jubileumát, az ő bölcsességét és nagy művét nem ünnepelhetnék jobban, mintha ennek a törvénynek végrehajtását igaz becsülettel eszközölnék. Gr. Lázár István: Ha élne Deák Ferencz, most ő sem kívánná. Juriga Nándor: Ez követelménye a demokrácziának, a kultúrának és érdeke a fajbeli magyarságnak is, hogy egy olyan értékes nyelv megtanulásával, aminő a szlovák nyelv, emelkedjék kultúrájában és érvényesülési lehetősége legyen necsak ebben a kis Magyarországban, de akár Lengyelországban, akár Szerbiában, akár Bulgáriában, hogy meglegyen benne az az Intelligenzfähigkeit, ami szükséges a boldoguláshoz. Ha valaki a szlovák nyelvet tudja, két-három nap alatt játszva megtanul egy más szláv nyelvéig Azt hiszem, ez gazdasági szempontból is fontos. Tessék megnézni a kereskedőket, pl. az izraelitákat. Mindenik van olyan okos, jóllehet ugy lármáznak, mint a soviniszták, (Derültség.) hogyha nem tud szlovákul, hát ol an cselédet fogad, aki tud, hogy attól ő maga is, meg a gyermekei megtanulják a nyelvet, hogyha az ő üzletébe, boltjába nemzetiségi megy be, azzal a saját nyelvén széj>en el tudjon povedálni. De a magyar sovinizmus I annyira elhomályosítja az emberek Ítélőképességét, hogy még azt sem akarják, ami a zsebükben jó. Innen van az okos izraeliták haladása a nemzetiségi vidékeken. Azt mondják, hogy igy meg ugy, talán kereskedelmi téren nem egészen megbízható az az izraelita. (Derültség.) A keresztény ember is csak ugy tudna sanzsirozni, mint az izraelita, de az érvényesülési eszközük, hogy ők a nemzetiségi nyelvet megbecsülik, megtanulják és a néppel, mivel az ő lelkületük sokkal demokratikusabb és nincs elhomályosítva a gentry-gőg által, saját nyelvén érintkeznek, jobban hozzásimulnak, vele szívesen társalognak anyanyelvén és a nemzetiségi nyelv jogait általában elismerik. E tekintetben a kormány részéről semmi hajlandóságot nem látok, sőt ellenkezőleg, a Jankovich-féle javaslat papírkosárba dobását mali cziának látom és ezt tulajdonítom gróf Apponyi Albert minister ur politikai taktikájának, aki mindig két fegyverrel igyekezett a magyarságot az ő szekerébe fogni, aki a nem keresztények, liberálisok előtt mindig sovinizmusról beszélt, hogy az ő klerikálizmusát ne vegyék neki rossz néven. Megfordítva aztán a keresztények előtt, a katholikusok előtt mindig máskép beszélt, hogy be fogja őket saját érvényesülésének diadalszekerébe. (Elletimondások.) De sokszor sikerült neki. Ezen a két paripán: a sovinizmuson és a klerikálizmuson nagyon sokra vitte. Zichy János, már mint fiatalabb ember modernebb kutturvilágban nőtt fel, nem annyira soviniszta világban, más nyelveken is beszél, nemcsak magyarul és megbecsüli azt a mondást: kolko recsi, tolko roszumov, ahány nyelven tudsz beszélni, annyi eszed van. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő már letelt. Kérnem kell, hogy szíveskedjék beszédét mentül rövidebben befejezni. (Helyeslés.) Juriga Nándor : Kérem Zichy János minister urat, hogy Jankovich javaslatát elővenni és tárgyalás alá venni méltóztassék. Pozsony a mi vidékünknek szép városa, ott vannak népünknek legszebb falvai; különösen kérem tehát, hogy a pozsonyi egyetemen állítson fel a mi anyanyelvünk számára rendes egyetemi tanszéket. Ha fel tudnak állítani a török, franczia, olasz, albán és nem tudom micsoda más, sokszor ellenséges állam nyelvének tanszéket, akkor a mi édes hazánk nyelvének, beszédének a megfelelő tanszéket felállítani mindenesetre kötelessége az államnak. Kérem, hogy vegye ezt szives tudomásul és iparkodjék e tekintetben valamit jóakaTatulag tenni. Hogy mennyire szükséges ez, még csak azzal indokolom meg, hogy a mi népünk nem kap könyvet és újságot anyanyelvén, pedig különösen a háború után rendkívül fel fognak emelkedni kulturigényei. Ha nem tanult meg magyarul, nem tehet róla, mert tanítójának lenne kötelessége megtanítani őt magyarul, de ő most olvasni akar újságot és könyvet. Ha mi azt neki nem Írhatjuk, I mert nincs megfelelő intelligencziánk, mert a