Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
380 794. országos, ülés 191 ket és bármely irodalmi müvet olvashat, akár Dosztojevszkit akár Tolsztojt. Egy hang (jóbbfelől).- Ez jó reklám ! Juriga Nándor: Csodálom, hogy lehet a magyar olyan, hogy nem akarja belátni, ami neki hasznos. (Zaj.) A tudatlanság nem érdem esnem lehet ambicziója az embernek. Épen ezért figyelmeztetni akarom a kormányt, hogy mutasson legalább annyi jóakaratot a nemzetiségekkel, különösen velünk szemben, hogy legalább azt a Jankovich-féle javaslatot terjeszsze újra tárgyalás alá. (Ellenmondás balfelól.) Létay Ernő: Ez a munkapárt szégyene. Juriga Nándor: Annyira örültem például magam is ennek, hogy ezért támogattuk. Ez csak egy morzsa, de az első napsugár volt abban a kulturtudatlanságban mikor az ember anyanyelvén nem tanulhat még a középiskolában sem. Az első napsugárért odaadná az ember a kezét, levághatná a lábát, egy napsugárért tudnánk hálásak lenni és örülni. Kérjük ezt azok részére, akik a hazát megvédték, hisz mennyire dicsérik a mi népünket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) El kell ismerni hűségüket, hősiességüket és bátran kiállják a versenyt a magyarokkal. (Felkiáltások balfelől: Azok is magyarok !) Azt a minimális jogot kérjük tehát, ami használ a magyarnak is, hogy okosabb legyen a magyar is, hisz nem elég intelligens e:nber az, aki csak egy nyelvet beszél, mert az nem üti meg a tuczatember mértékét sem. Gr. Pongrácz János: Az angol miért nem beszél több nyelvet ? (Zaj.)^ Juriga Nándor: Én nem ismerem el azt, hogy ne kellene még más nyelvet is tanulni. (Zaj.) Ha kimennek a világba, láthatják, hogy más nyelven is kell tudni beszélni, nemcsak magyarul. Mutasson tehát ez a kormány legalább annyi jóakaratot velünk szemben, hogy a Jankovich-féle törvényjavaslatot húzza elő a fiókjából. Létay Ernő : El van temetve. Juriga Nándor: Ha eltemetik, majd meglátják, hogy az a nép, amely vérét ontja, legalább anyanyelvének jussát kivánja. (Zaj.) A minimális udvariasság is megkívánhatja, hogy aki engem megszólit, annak iparkodjam ugyanúgy felelni és csak gőgös arisztokrata az, aki beszél francziául azért, hogy a buta tömeg meg ne értse. Minden intelligens ember iparkodik erre, mert a demokráczia követelménye az, hogy ugy beszéljek, ahogy az illető érti. Ha én Kinában vagy Japánban élnék egy fél esztendeig, röstelném, hogy olyan hülye maradnék, hogy nem tudok japánul beszélni. (Derültség.) Létay Ernő: De ez nem Japánország ! Magyarországon vagyunk ! Miért nem tanulnak meg magyarul? Itt magyarul kell tudni ! Fráter Lóránt: Azért nem kell Japánba mennie ! (Derültség balfelől.) Létay Ernő: A tótok megköszönik az ilyen védelmet 1 Juriga Nándor : Senkitől sem irigylem, ha nem tud nemzetiségi nyelvet. Szerbiába, Bulgáriába, június 18-án, kedden. vagy Lengyelországba előbb kerül egy szláv ember, mint az a magyar, mert mit is csinálna az ott? Magyar ember nem mehet oda Írnoknak sem, szolgabírónak sem, mert ahhoz tudni kell valamit, hát otthon kell maradnia a szalonnájánál. (Zaj balfelől.) Meg vagyok győződve, hogy gróf Zichy János kultuszminister ur nem olyan elfogult soviniszta, hogy ezt be ne látná. (Zaj a baloldalon.) És tessék megfontolni, nem lármával, hanem komolyan, hogy mi lesz annak a következménye, ha a mi népünk nem fog anyanyelvén kultúrát kapni? Gr. Pongrácz János: Micsoda kultúrát? Tót kultúrát akar behozni? Juriga Nándor: Az már itt van! Gr. Pongrácz János: Na, magán meglátszik ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Pongrácz János: Szégyelje magát, hogy miket beszél itt össze-vissza! Szeretném tudni, hogy kitől kapott erre megbízást? Juriga Nándor: Ez a mi jutalmunk, kérem. (Zaj balfelől.) Gr. Pongrácz János : Ho] volt ön a harcztéren ? Egyszer már megpofozták, az még itt is megtörténhetik magával! (Nagy zaj.) Juriga Nándor : örömmel fogok innen távozni, hogy meg lettem pofozva anyanyelvem jogaiért. (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások : Mártír ! Elnök csenget.) Gr. Pongrácz János: Mennyi pénzt kapott ezért a csehektől ? Szép kis pasas ! (Folytonos nagy zaj. Közbeszólások balfelől: Minden pofonért jár neki valami !) Juriga Nándor: Mit igért pofozást nekem. (Derültség jóbbfelől. Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fráter Loránd : Megmondta már ezt Szmrecsányi is magának ! Juriga Nándor : Tudok ám én is pofont adni ! Talán nagyobbat, mint az ur ! (Folytonos nagy zaj és közbeszólások.) Terrorizálni nem hagyom magamat ! (Derültség jóbbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. Juriga Nándor: Hát mit maczerálják itt az embert ? (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Látszik, hogy nem komolyak. Egyszer lármáznak, máskor meg hahotáznak. Létay Ernő: Az a szerencséje, hogy nem veszik komolyan ! (Ugy van ! balfelől. Felkiáltások : Más 'parlamentből régen kidobták volna !) Juriga Nándor : A renegátok, ezek a legvadabb emberek. (Derültség.) Elnök : Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. Juriga Nándor : Izgatják itt az embert! Természetes dolog, hogy nem hagyom magamat izgatni. (Derültség.) Nem vagyok senkifia ! Fráter Loránd: Csak tót agitátor! (ügy van ! balfelől.) Juriga Nándor: Kérem a kultuszminister urat, hogy legalább annyira honorálja hőseink
