Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 373 Pál t. képviselőtársam meg fog nekem bocsátani, amiért igen érdekes, bár nézetem szerint téves, túlzott és ellenmondó fejtegetéseivel (TJgy van! jobbfelöl.) nem foglalkozom. Tudomásom van ugyanis arról, hogy ezen padokról nálam hivatottabbak fogják neki a választ megadni, aminek én elébevágni nem akarok. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után legyen szabad áttérnem beszédem tulajdonképeni tárgyára. Mai felszólalásomban az igazságügyi r politika több kérdésével kiránok foglalkozni. Érinteni fogok egyes olyan jogpolitikai feladatokat, amelyeket még most a háború alatt elintézendőknek tartok és ki fogok terjeszkedni egyes olyan igazságügyi kérdésekre is, amelyek megoldását nézetem szerint a háború utáni időkre kell halasztani. A magam részéről is teljesen egyetértek azzal a felfogással, hogy a mai nehéz viszonyok között a t. kormánynak első és legfontosabb feladatát más nem képezheti, mint az immár negyedik éve dúló háború sikeres továbbvitelének előfeltételeit biztosítani és a maga részéről is megtenni mindent, hogy a mindnyájunk által hőn óhajtott béke, az általános béke mielőbb megköthető legyen. A kormánynak ezen egész munkaerejét igénybevevő nagy feladatnak biztosítása végett jobb időkre kell halasztanunk több igazán elsőrendű fontosságú ós szerves természetű igazságügyi törvényalkotásnak a megoldását, amely a háború kitörése előtt már a megvalósulás biztos lehetőségével kecsegtetett. Ezen legfontosabb igazságügyi törvényalkotási feladatok között kétségtelenül első helyen áll a polgári törvénykönyv befejezésének nagy munkálata, (TJgy van!) kapcsolatosan a vele összefüggő több rendbeli igen fontos törvényjavaslat előkészítésével. Nézetem szerint igen nagy mulasztást követne el a kormány, ha megfeledkeznék erről a fontos feladatról és nyugvópontra engedné jutni polgári törvénykönyvünk kodifikálásának nagy munkálatát. A polgári törvénykönyvnek a t. ház előtt fekvő, nagy gonddal és fáradsággal elkészített törvényjavaslata több tekintetben kiegészítésre és módosításra szorul, különösen, ha súlyt fektetünk arra, hogy a háborús tapasztalatok tanulságait a végleges szöveg majdan figyelmen kívül ne hagyja és ha meg vagyunk győződve arról, hogy a háború tisztítótüzében megerősödött és megtisztult szoeziális érzésünk igen sok alapvető kérdés tekintetében múlhatatlanul szükségessé teszi az ujabb megfontolást, az eszmék és a gondolatok revízióját, (ügy van!) Amidőn ezt általánosságban hangsúlyozom, különösen a házasságon kívül született gyermekek jogi helyzetének javítására, a törvényes öröklés intézményének szabályozására, a közöröklés intézményének szélesebb alapokon való megvalósítására, valamint az örökbefogadásnak és törvényesitésnek megkönnyítésére gondolok, mindmegannyi olyan feladatra, amelyeket szoeziális ezélokat követő modern magánjogi kódex elintézetlenül nem hagyhat és amelyek nélkül egy ilyen magánjogi kódexet elképzelni sem tudnók. (Helyeslés.) T. ház! A legfontosabb igazságügyi törvényalkotási feladatok között nem hagyhatom említés nélkül kereskedelmi jogunk revíziójának kérdését sem. Mindnyájan egyetérthetünk e tekintetben, hogy kereskedelmi jogunknak elavult rendelkezései már a háború kitörése előtt sem feleltek meg a fejlettebb gazdasági viszonyok fokozottabb követelményeinek. Az a nagy átalakulás pedig, amelyen gazdasági viszonyaink a háború alatt keresztülmentek, a törvény elavult mivoltát csak még szembetűnővé tették. A jogbiztonság érdekei ezen baj sürgős orvoslását követelik. Épen azért, meg vagyok róla győződve, hogy a háború befejezése után az igazságügyi kormánynak egyik első és legfontosabb feladatát fogja képezni, hogy kereskedelmi jogunk elavult rendelkezéseit összhangba hozza a való élettel, hogy annak rendelkezései megfeleljenek a fejlettebb forgalom igényeinek és számoljanak azzal a nagy haladással, amelyet gazdasági viszonyainkban konstatálni kell. Anélkül, hogy a részletekbe kívánnék bocsátkozni, különösen részvénytársasági jogunk fogyatékosságaira és biztosítási jogunk hiányaira hívom fel a t. ház figyelmét. E tekintetben különösen az állami felügyelet szükségességét hangsúlyozom és azt a régi kívánalmat, hogy az életbiztosítási dij-tartalékoknak hazai értékekben való elhelyezése kötelezővé tétessék. (Helyeslés.) A részvénytársulati jog revíziójának kérdésénél egész röviden legyen szabad megemlékeznem arról a törvénytervezetről, amelyet dr. Kurcz Ödön kolozsvári egyetemi tanár készített el és amelynek a czélja épen a részvénytársasági jognak átdolgozása, szabályozása. Anélkül, hogy ezen igazán nagy elméleti szaktudással elkészített törvénytervezet részleteivel most itt behatóan foglalkozni kívánnék, legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy bár nagyjában és egészében egyetértek ezen törvénytervezet czéljával, intenczióival és irányelveivel, azt az előterjesztett alakjában és szövegében változatlanul elfogadni nem tudnám. Nézetem szerint ugyanis az előkészített törvénytervezet elméleti szempontok miatt a gyakorlati élet követelményeit nem veszi kellő mértékben figyelembe és számos olyan rendelkezést kontemplál, amelyek a már meglevő részvénytársulatok alakulása elé fölösleges akadályokat gördítenének. Különben is, amint már előbb voltam bátor említeni, én az egész kereskedelmi jog, a kereskedelmi törvény szerves átdolgozását tartom szükségesnek és attól félek, hogy ha a részvénytársulati jog, vagy a kereskedelmi jognak más, fontosabb fejezete elkülönített, kiszakított novelláris átdolgozásban részesül, akkor ez az egész kodeksznek, az egész kereskedelmi jognak szerves átdolgozását tolná ki, amit pedig ugy a jogbiztonság, mint gazdasági viszonyaink érdekében elkerülni szeretnék.