Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

18 június 18-án, kedden. $74 794. országos ülés 191 A legfontosabb igazságügyi törvényalkotások tárgyalása során kénytelen vagyok, t. ház, általánosságban megemlékezni anyagi büntetőjogunk reformjának kérdéséről is, melyet tudomásom szerint már a Tisza-kormány tett folyamatba. Anélkül, bogy most itt a részletekben elveszni akarnék, legyen szabad egyik-másik olyan szempontra rámutatnom, amely nézetem szerint a kódex szerves átdolgozásánál elsősorban számithat figyelembevételre. A háborúban szerzett tapasztalatok alapján ugy a napi, mint a szaksajtó, valamint a választójogi bizottság tárgyalásaiban résztvett szónokok közül is többen nagy nyomatékkal mutattak rá anyagi büntetőjogunknak azon feltűnő hiányosságára, hogy az államellenes bűncselekményekkel szemben nem nyújt kielégítő és hathatós védelmet. Ha tehát ez előbb, novelláris utón meg nem történnék, a kódex végleges átdolgozásánál feltétlenül elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy a magyar nemzet politikai egysége és a magyar állam területi integritása ellen irányuló bűntettekkel, az izgatásokkal és más államellenes bűncselekményekkel szemben megfelelő és kielégítő védelmet biztosítsunk. (Élénk helyeslés.) Mai büntető jogrendszerünknek további sajnálatos hiányát látom abban, hogy mindezideig nem vette át a rehabilitáczió jogintézményét, daczára annak, hogy ezen átvételnek elvi akadályok útjában nem állanak és daczára annak, hogy szocziális szempontból feltétlenül csak helyeselni lehet azt, hogy a büntető ítélet által sújtott egyén bizonyos körülmények között és bizonyos előfeltételek mellett visszanyerje elvesztett jogait és visszakapja azt a társadalmi jjozicziót, melyet elitéltetése előtt elfoglalt. A rehabilitáczió jogintézményének törvénybeiktatásával feltótlenül közelebb hoznók büntető jogszolgáltatásunkat az erkölcsi igazsághoz, annak elfogadását, törvénybeiktatását tehát szükségesnek ós czélszerünek tartom. A Tisza-kormány igazságügyministere által az 1914. évben nagy gonddal és meleg szívvel elkészített törvénytervezet abba a kedvező helyzetbe hozza a jelenlegi kormányt, hogy ezt a fontos kérdést minden hosszabb előkészület nélkül megoldhassa. Én meg vagyok győződve arról, hogy a jelenlegi igazságügyminister ur Balogh Jenő t. barátom intenczióinak is teljes mértékben meg fog felelni akkor, ha a végleges szöveg elkészítésénél a háborúban tanúsított vitézség, megbízhatóság és kötelességteljesitést fokozottabb figyelembevételéről fog gondoskodni. (Elénk helyeslés.) T. ház! A háborúval kapcsolatos gazdasági bajok folytán igen veszedelmes módon elharapódzott uzsorás visszaélések sikeres leküzdése végett, nézetem szerint, igazságügyi kormányunk kénytelen lesz uzsoratörvényünket is revízió alá venni. (Ugy van!) A Plósz Sándor igazságügyminister ur által 1903-ban és Grünther Antal igazságügyminister ur által 1907-ben elkészített törvénytervezetek a végleges szöveghez értékes anyagot szolgáltathatnak, bár a végleges szövegnél természetesen figyelembe kell majd venni azt a haladást és fejlődést, amely gazdasági viszonyainkban azóta bekövetkezett. A fejlődöttebb gazdasági viszonyok az uzsoratermészetü visszaélések terét a gazdaságilag gyengébb elemek rovására kiterjesztette. A fejlettebb gazdasági élet folyományaképen egészen uj alakban jelentkező uzsorás visszaélések sikeres leküzdését nézetem szerint csak ^a törvény fokozottabb szigorától lehet várni. Epén ezért én a magam részéről örömmel fogok hozzájárulni minden olyan kezdeményezéshez, vagy törvényjavaslathoz, mely ezen czél elérését kívánja majd szolgáim. (Helyeslés.) Az elmondottak után legyen szabad most áttérnem a bírói szervezet kérdésének tárgyalására. A kérdés fontosságát és aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy arról a ministerelnök ur programmbeszédóben külön megemlékezett, kijelentvén, hogy a kormány különös gondot kivan fordítani arra, hogy a végleges bírói szervezet szabályoztassék és a birói függetlenség intézményesen biztosíttassák. Lehetőleg rövidre szabott észrevételeimben abból a törvénytervezetből kívánok kiindulni, melyet az igazságügyministerium törvényelőkészítő osztálya még 1916-ban elkészített Ezt annyival is inkább tehetem, mert tökéletesen egyetértek ezen törvénytervezet azon felfogásával, hogy az 1869 : IV. t.-cz.-ben foglalt törvény rendelkezésein kell az uj törvény rendelkezéseinek felépülniük s hogy abba nemcsak a ma különböző törvényekben elszórtan felvett jogszabályokat kell összefoglalni, hanem azt a meglevő hiány kiegészítése végett több rendbeli uj fontos rendelkezésekkel kell kiegészíteni. Az 1869 : IV. t.-cz. a birói függetlenség alaptörvényének tekinthető, mely csaknem 50 éves fennállása alatt a tűzpróbát sikei'esen kiállotta. A birói függetlenség biztosítását czélzó szabályok közül e törvényből mindazt át kell venni, mely ezen czélt szolgálja és azokat ujabb megfontolás tárgyává csak annyiban szabad tenni, amennyiben megerősítésre vagy kiegészítésre szorulnak. A jogászi közvélemény előtt már régóta nem szenved kétséget, hogy törvényeinknek azon rendelkezései, melyek a birói karnak a kormányhatalomtól való függetlenitését czélozzák, nem kielégítőét Ez a tény nem lephet meg senkit sem, aki ismeri azt az előléptetési és kinevezési rendszert, mely biróinkra nézve ma fennáll, melyet sajnálatomra az általam emiitett törvénytervezet is változatlanul fenn kivan tartani. Pedig nézetem szerint ezen a mai állapoton változtatnunk kell. Szakitanunk kell azzal az anomáliával, mely bíróink előléptetését és kinevezését kizárólag a mindenkori igazságügyi kormány elhatározásának szolgáltatja ki. E czél által vezéreltetve intézményesen biztosítani kívánom a birák automatikus előlépte-