Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779, országos tííés 1918 á\ után a hozzáfűzött kommünikével azon módon semmivé is tette, (Ugy van a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondás jobbjelöl.) számit a körülményekkel és elmegy a választójog kiterjesztésében addig a határig, ameddig, ugy látszik, most már hajlandó lenne elmenni, akkor ez a kérdés már régen befejezett dolog volna,... (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl.) Jakabffy Elemér: Szó sincs róla! Kállay Tamás: Akkor is kévéseitek volna. (Zaj.) Bizony Ákos: . . . mert az a szálka, amely azóta folytonos genyedésben tartja a sebet, mar rég kihúzható lett volna. Figyelmeztetem a volt ministerelnök urat arra is, hogy ha a választójogi megegyezés az ő és pártjának merev magatartása folytán akadályokba fog ütközni, utoljára sem lesz más mód, mint házfeloszlatás . . . (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Hajós Kálmán : Csinálják már egyszer meg, ne ijesztgessenek mindig. (Zaj.) Bizony Ákos : ... és akkor nem tudhatjuk, nem fog-e olyan képviselőház kikerülni a választásokból, amely a választójogi törvényjavaslatot nem tágnak, hanem nagyon is szűknek fogja találni. Kállay Tamás : Nem ismeri a magyar vidéket, öjsze-vissza beszél. (Zaj.) Elnök : Kérem Kállay Tamás képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások jobbfelől: Igaza van !) Bizony Ákos : Akkor azután gróf Tisza István hiába fog hivatkozni arra, hogy ő csak legjobb meggyőződését követte, s nem tehet arról, ha a nemzet nem őreá hallgatott, mert az a franczia közmondás, hogy : gouverner c' est prévoir, nemcsak a kormányzókra, hanem általában a politikusokra, az államférfiakra áll: azoknak is illik előrelátóknak lenniök. Ezzel befejeztem beszédemet. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! A magyar képviselőház egy alkotmányjogi szempontból — legalább az én emlékezetem szerint — preczedens nélkül álló esettel foglalkozik. Tudtommal nem volt rá eset, hogy lemondott kormány kért volna indemnitást, legalább én nem emlékezem reá. Ha ez a különleges eset háború idején történik", ugyebár, ez fokozottan követeli, hogy a törvényhozás éber figyelemmel kövesse annak kisérő körülményeit. Én azonban arról, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, annak a konkrét czélnak érdekében, amelyet magam elé tűztem és amely meglehet, hogy előadásomat kissé rapszódikussá fogja tenni, kénytelen vagyok lemondani. Néhány észrevételt mégsem szabad mellőznöm. Az egyik az, hogy ezek a sürü kormányváltozások, amelyek szemünk előtt lefolynak, míis 25-én, csütörtökön. SÍ olyan jelenségeket tárnak elénk, mintha ezek a hagymáz- betegségben vergődő nemzetnek csak lázfokos tünetei lennének. (Ugy van ! jobbfelől.) Most már ott tartunk, hogy a kisebbségek kisebbségének kormányzatát kell majd szemünk előtt tartanunk. (Ugy van ! Ugy van ! Derültség jobbfelől.) Ami azonban a lemondásnak és az indemnity kérelmének különleges fontosságot ad az én szememben, az a kö/étkező : Mélyen sajnálom, hogy e szimptomatikus dolgok közepett például egy igen súlyos alkotmányjogi kötelezettségnek lerovása nem következhetik be és ez áll abból, hogy a kivételes hatalommal rendelkező kormány, mint kisebbségi kormány is, tartozik sáfárkodásáról a háznak megfelelő jelentést előterjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) Tisztelt képviselőház ! Ha ez igy megy ezekkel a rokádokkal és ebkövetkezik az az eset, hogy a magyar parlament kivételes hatalommal rendelkező kisebbségi kormánynyal bir, de igazoló jelentést nem kap, akkor a mi alkotmányunk egy légvár, üres papirosforma, semmi egyéb. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Elég fontos a gondolat arra. hogy ezzsi behatóbban foglalkozzunk még akkor is, ha tisztán alkotmányjogi szempontból kezeljük a kérdést. En azonban lemondok arról is, hogy ennek részleteivel behatóan foglalkozzam, ehelyett azonban ráutalok két fontos kérdésre, amelyek a nemzet szempontjából ilyen válságos és végzetes időkben valósággal kötelességet rónak reám, mikor azt mondom, tisztelt uraim, ki az közülünk, aki nem látja, hogy északnyugaton, délen és keleten összeesküvésszerü és a nemzeti állameszme és a magyar áüam területi épsége ellen irányzott áramlatokkal állunk szemben. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Egyébről nem szólok, mert a hadviselési érdek kötelez, hogy többet ne mondjak ; de nekünk a horvátországi viszonyok tekintetében külön foglalkoznunk kellene a kormány jelentésével, sőt esetleg zárt ülésben kellene ezt tárgyalnunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem szólok a német szövetségi viszony meglazulása tekintetében felmerült eseményekről sem, hanem még egy körülményre utalok rá. E^ ez a czenzura kérdése. Talán a legfontosabb jog, amelyet a törvényhozás a kormányra, mint kivételes hatalmat rá ruházott, hogy egy kormány a sajtószabadság kérdésében jóformán saját belátása szerint rendelkezik. Nem volna szükséges, hogy legalább jelentés feküdjék a ház előtt, hogy miként élt a kormány ezzel a joggal? (Ugy van! jobbfelől.) Mert nekem sűrűn felmerült adataim vannak arra, hogy ez a jog nem kezeltetett az állam magasztos érdekeinek szempontjából, hanem kezeltetett bizonyos személyi érdekeknek olyan mérhetetlen legyezgetésével, (Igaz 1 Ugy van! jobbfelől.) ami odavezetett — nem mondok le róla. hogy legközelebb a t. ház elé terjeszszem az adatokat (Halljuk ! Halljuk !) — hogy ugyanaznap, amikor az egyik minister ur ellen megjelent köziemén}?-, bármily