Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

32 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. ártalmatlan lett légyen is, konfiskáltatott, a mi­nisterelnök személye ellen megjelent közlemények pedig, melyek becsületének utolsó szálától is meg­akarták fosztani őt csak azért, mert merészelte saját véleményét nyilvánítani, szabadon megjelen­hettek. (Igaz! Vgy van I jobbfelől.) En tegnap interpelláczió alakjában szándékoztam ezeket a kérdéseket napirendre hozni, azonban lemondot­tam róla azért, mext szükségem volt arra, hogy fele­lősséggel biró minister adja meg nekem a választ arra, hogy mit szól a magyar kormány az ezen téren történtek tekintetében. ígérem tehát •— és ezzel el is búcsúzom ettől a kérdéstől •— hogy a képviselőházban állításomat a legkonkrétebb ada­toknak egész tömegével a legrövidebb idő alatt igazolni fogom. Hogy az indemnitás kérdésével röviden végez­hessek, elsősorban is kijelentem, hogy mint a függet­lenségi és 48-as eszméknek, fájdalom, már az itt ülő képviselők között legrégibb híve, csak szivem mele­gével üdvözölhetem Bizony Ákos t. képviselőtár­sam beszédének ezen részét és szivem mélyéből üdvözlöm őt, ha azzal a meggyőződéssel fogok innen távozhatni, hogy igenis van egy párt, amely az eszme lobogóját szeplőtlen tisztasággal lobog­tatja. (Tetszés balfelől.) Ennek az előrebocsátása után az indemnitásra is lesz egy igen rövid megjegyzésem. T. i. akkor, mikor egy parlament itt áll és azt kérdezi magától, hogy kinek szavazom én meg ezt a költségvetési meghatalmazást ? akkor ne legyen pazar az isme­retlennek nyújtott bizalom ajándékozásában. En nem vádolok most senkit, mert de strigis, quae non sünt nulla fiat quaestio. De a lehetőséget tar­tom szem előtt és én sohasem helyeselném, ha a parlament általa nem ismert kormánynyal szem­ben egy költségvetési meghatalmazással megadná annak a lehetőségét, hogy elnapolván a képviselő­házat, anélkül vezethesse az ügyeket tovább. Ergo, tisztelt képviselőház — én a magam részéről, bár elvi szempontból nem osztozhatom abban az álláspontban, hogy különösen háború idején az ország helyzetét bizonytalanságnak tegyük lei, teljesen elégségesnek tartanám, — ezt azonban természetesen a t. többségre kellene biznom — h°gy e gy egyhónapos indemnitás szavaztassék csak meg, mert a parlament, ameddig lehetséges, egy jogot sem adhat ki arra nézve, hogy az alkot­mányos ellenőrzésnek legalább az ezen az utón való gyakorlását biztosítsa. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Hiszen lehetne erről más tekintetben is disku­eziáhii, de erről én a magam részéről lemondok. Rátérek az én tulajdonképeni és igazi tárgyamra. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Talán soha­sem volt szükségesebb, mint e perezben annak megállapítása, hogy vannak-e lehetőségek, ame­lyek ez áldatlan kaotikus viszonyban a kibonta­kozást biztosithatják és a megegyezés útját egyen­gethetik. Ha én arról lennék meggyőződve, hogy ez az ut nem létezik, egy szót sem vesztegetnék rá, hanem meglehet, hogy elkomorodva elbúcsúz­nék a közpályától, de miután arról vagyok meg­győződve, hogy nagyon is lehetséges a kibonta­kozás útját megtalálni, kegyeskedjenek meg­engedni, hogy bizonyos rapszodikus, nem is egé­szen összefüggő kérdésekben elmondjak egy pár momentumot, amelyek talán a nagyközönséget is meggyőzik arról, hogy itt bizon3?os téves eszmék gátolják azt, hogy közöttünk a megegyezés létre­jöhessen. Ha én kikapcsolom a hatalmi kérdést, akkor megtalálom az egyenes utat, amelyen el tudok jutni oda, hogy a békés megegyezés nem­csak lehetséges legyen, hanem a nemzet nagy jövendője szempontjából egyenesen kötelező. (Igaz ! JJgy van !) Rátérek egész röviden annak kimutatására, hogy itt elsősorban az a téves eszme van, hog)^ Ö felsége, a király egy ígéretet tett és ez az Ígéret olyan, amely egy radikálisan megfogalmazott választójognak a teljesen változatlanul való ke­resztülvitelét tartalmazza. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem irta alá a blokkszerződést a király ! Polónyi Géza: Ezt a kérdést hamarosan tisztába hozhatjuk. Kezemben van Ö felségének az a kézirata, amelyet gróf Tisza István ellen­jegyzésével 1917 április 28-án irt alá. Azóta al­kotmányjogi szempontból semmiféle királyi csele­kedetről tudomásunk nincs, amely ezen változ­tatott volna. Maga a blokk-társaság is utal a felségnek ezen kéziratára. Csak a következő tételt olvasom fel belőle (olvassa) : »Hazafias magatar­tása felett érzett hálás elismerésemet a népjóléti intézkedések sorozatában és a választójognak oly kiterjesztésében juttassák kifejezésre, amely a magyar állam létérdekeinek tekintetbe vételével (Vgy van ! a jobboldalon.) a jelen nagy időknek, a nép által hozott áldozatoknak megfelel.« Létay Ernő: önök tévesen magyarázzák! (Ellenmondások a jobboldalon.) Ki követeli önök közül a magyarul irni-olvasni tudást ? (Zaj.) Elnök: Kérem Létay képviselő urat, méltóz­tassék csendben maradni! Balla Aladár: A munkapárt sohasem köve­telte ! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Megsza­vazza ? Ez a kérdés !) Elnök : Kérem, ne tessék folytonosan közbe­szólni ! Csendet kérek, képviselő urak ! Polónyi Géza: Valóban nem érzem magam feljogosítottnak a közbeszóló háborúban a biró szerepére vállalkozni, mert különben ki vagyok téve annak, hogy mind a ketten engem támadnak meg. (Derültség.) Csak azt vagyok bátor meg­jegyezni, hogy ami a magyarul irni-olvasni tudást illeti, ebben a tekintetben szemrehányást tehetünk egymásnak mindnyájan. Voltam bátor tegnap­előtt felemlíteni, hogy a régi időben, 1896-ban, itt a házban felolvastatott a pártnak az az állás­pontja, amely a magyarul irni-olvasni tudást követelte. Később 1901-ben a pártnak ez az állás­pontja ország-világ előtt újból hangsulyoztatott egy nagy manifesztumban. Azonban 1912-ben, amikor Kossuth Ferencz az akkori egész ellenzék

Next

/
Oldalképek
Tartalom