Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

372 794. országos ülés 191 j uk köztünk választani a gazdasági kérdések ke nglo­merátumát. Menjen mindenki a maga utján, (Elénk helyeslés a szélsóbaloldalon.) segítse egyik a mási­kat, de ne kösse sorsát egyik a másikéhoz. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) 1907-ben az akkori koaliczió óriási több­ségben volt, de a magyar bank kérdéséhez még­sem mert hozzányúlni. (Igazi Vgy -van! jobbfélől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ma talán, miután kisebb­ségben vannak, ma talán hozzá fognak járulni az urak. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Most tapsoljanak !) Sümegi Vilmos: Kimondta a koaliczió, hogy követeli ! Fényes László: Szomorú emlék az a koaliczió ! (Vgy van 1 jobbfélől.) Sándor Pál: Amikor az ellenzék ezt meg­csinálhatta volna, akkor, sajnos, nem csinálta meg . . . Kun Béla: Justh Gyula ezért vált külön! Sándor Pál: ... mert felülről nem akarták (Igaz! Vgy van I a szélsóbaloldalon.) és ebből az okból inkább feladták meggyőződésüket. (Vgy van! a jobboldalon.) Ezt el lehet ma mondani, anélkül hogy önöknek szégyenkezniük kellene miatta. Kún Béla: De Justh Gyula ezért vált külön ! Sándor Pál: Abban az időben én hiába dön­gettem az ajtót, hogy csináljuk meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jankovich is döngette!) Ma egészen más időket élünk. Ha akkor Wekerle ministerelnök a bankigazgatókat megszólaltathatta a »Pester Lloyd« hasábjain, hogy Magyarországra a közös bank hasznos és az önálló bank káros, akkor próbálja most újból megszólaltatni őket, vájjon megint azt fogják-e mondám, hogy ők a közös bankot akarják? Meg vagyok róla győződve, hogy ezek az urak mind azt vallanak, hogy az Osztrák-Magyar Bankról tudni sem akarnak, ha­nem csináljuk meg az önálló magyar jegybankot annál is inkább, mert igen könnyen meg lehet csinálni. (Igaz ! Vgy van ! Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Egjráltalában ne méltóztassék ezt a kérdést Hekubának tekinteni. Magyarországnak óriási gazdasági érdekei fűződnek ehhez és ezért meg kell csinálni a külön bankot. Azt mondják, külön bank esetén nekünk kell fizetnünk az im­portért. Igaz, hogy mi rá vagyunk szorulva az ipari importra, de importunk után fogjuk fizetni az árakat mi, ekszportezikkeinkért, terményeinkért pedig fog fizetni Ausztria, azért mi kapjuk az aranj^at, ezért hozzánk jön az arany. Olyan időket élünk, amikor az egész világon nagy változások vannak folyamatban. Vegyük ki ezekből a változásokból mi is a magunk részét addig, amíg ezt megtehetjük, mert ha eljön ismét az idő, amikor béke lesz, semmiképen sem fog­juk ezt megvalósíthatni. Mindezek alapján bátor vagyok benyújtani két határozati javaslatot. Egyik határozati javaslatom a követkes-ő (olvassa) : »A képviselőház utasítja a m. kir. kor­mányt, hivjon össze a legrövidebb idő alatt a kép­(Szünet után.) Elnök: T. ház! A gyorsírói feljegyzésekből állapítottam meg, hogy Sándor Pál képviselő ur imént elmondott beszédében ezeket a kifejezése­ket használta a velünk szövetséges osztrákokkal szemben: »a háború alatt rútul megloptak« és »legrutabbul megloptak«, nemkülönben, hogy a velünk szövetségben dicsőségesen harczoló német hadsereget általánosságban egy olyan súlyos váddal illette, amelyet az elnöki székből nem hagyhatok szó nélkül, állítván azt, hogy »a né­met hadsereg a tulajdon szentségét csak saját országa határain belül tiszteli, azon túl azon­ban nem«. Ezen általánosságban tartott, mélyen sértő kifejezéseket, amint említettem, nem hagyhatom szó nélkül és ezen sértő kifejezéseiért a kép­viselő urat utólagosan rendreutasítom. (Helyeslés.) Ki következik szólásra? Pál Alfréd jegyző: Heinrich Antal! Heinrich Antal: T. képviselőház! Sándor június 18-án, kedden. viselőház és főrendiház tagjaiból, valamint az összes foglalkozási ágak illetékes képviselőiből álló szaktanáeskozmányt. Ennek a szaktanácskoz­mánynak feladata lesz megvitatni a Németország­hoz való gazdasági közeledés kérdését. A képvi­selőház felhívja a m, kir. kormányt, hogy tegyen részletes jelentést a Németországgal eddig foly­tatott tárgyalások eredményeiről.« Második határozati javaslatom pedig a kö­vetkező (olvassa) : »A képviselőház felhívja a m, kir. kormányt, nyilatkozzék arra nézve, miért já­rult hozzá, hogy az osztrák pénzügyi kormány a jegybanknál nagyobb összegű kölcsönt vegyen igénybe, mint amennyi a magyar kormány által felvett kölcsön összegének a kvóta arányában számítva megfelel, ami által a forgalomba lévő bankjegyek mennyisége Magyarország rovására is szaporittatott s a valuta hátrányosan befolyásol­tatott. A képviselőház felhívja a kormányt, hogy az önálló magyar jegybank felállításával foglal­kozzék és erre nézve a képviselőház elé a közel jövőben javaslatot terjeszszen elő.« Az indemniást különben elfogadom, (filénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsóbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilat­kozni. (Halljuk ! Halljuk !) Popovics Sándor pénzügyminister: T. kép­viselőház ! Ezúttal csak egy egészen rövid nyilat­kozatra szorítkozom. (Halljuk ! Halljuk !) Azokra a különböző közgazdasági aforizmákra, amelyek­kel az előttem szólott t. képviselő ur foglalkozott, talán később lesz alkalmam visszatérni. Most beszédjének csak egyetlenegy részletére térek ki, amit megismételni nem akarok. Ö a német katoná­nak a tulajdon iránti tiszteletéről nyilatkozott. En ezen nyilatkozatát sajnálom és a kormány nevében határozottan visszautasítom. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom