Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 371 felel a valóságnak. T. képviselőtársam óriási benyomást tett beszédével Ausztriában és Németországiján. Ezt a lapokból meg lehet állapítani. Nem lett volna-e jobb, ha ezt a Canossa-járást nem teszi meg ? Mert ha ez a két milliárd szaporodni fog 5 milliárdra és még mindig nem változott meg az osztráknak ez az igénybevételi akarata, akkor, még ha a vagyonadót megcsináltuk is, nem lesz-e kénytelen mégis a radikális módot ajánlani ? (Mozgás.) Miért nem mondta Teleszky János mindjárt az igazat, hogy akkor az önálló jegybankra kell áttérni? Képzelje el a t. ház azt az esetet. Nem állnánk-e mi valutánk tekintetében époly jól, mint Bulgária, ha mi ugyanolyan viszonylatban volnánk Ausztriával, mint Bulgária ? (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi a mi gabonánkat Ausztriának aranyért tudnók eladni, mint Bulgária, akkor nekünk valutanehézségeink nem volnának. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi tehát képesek volnánk nem bankóban eladni, mint ma, s akkor azt a bankót, melyet ő értékében leront,fogadjuk mi el a mi nyersterményeinkért. (Elénk taps a szélsőbaloldalon.) Ezek oly egyszerű dolgok, melyet mindenki megért, az egyszerű paraszt is. Emellett kérdezem a t. pénzügyminister urat: miért nem akadályozta meg, hogy az osztrák igénybe vegye ezt a nagy hitelt? Hisz hatalmában volt, mert a magyai kormány hozzájárulása nélkül az Osztrák-Magyar Bank ezt a hitelt Ausztriának nem adhatta volna. De ha már megadta a t. pénzügyminister ur és ismerte a konzekvencziáit ennek a hitelnek, akar-e minket biztositani arról, hogy jövőben ilyen milliárdokra menő kölcsönöket az osztrákoknak nem fog engedélyezni? A t. pénzügyminister ur sokkal magasabb nivón áll, a közgazdasági kérdések konglomerátumát ugy ismeri, mint kevés ember, tehát nagyon jól tudja, mit jelent az, hogy Ausztria ezt a többkölcsönt vette az OsztrákMagyar Banktól: jól tudja, hogy ezzel a drágaságot fokozta a legnagyobb mértékben. Hogy Teleszky János t. képviselőtársam, aki Wimmer osztrák pénzügyministert nagyon becsüli, azt mondja, hogy az osztrák viszonyokra való tekintettel nem segíthetett magán az osztrák pénzügyminister és ezért hozzájárult, ez ránk nézve nem remedium. Mi nem juthatunk a tönk szélére valutánk tekintetében azért, mert az osztrákok nem tudnak a saját országukban rendet teremtem. Ha Teleszky János elfogadja, hogy neki mindegy, hogy a 14. §-szal csinálják-e vagy alkotmányosan, ez az ő dolga, de az nem lehet mindegy neki, hogy megcsinálják-e a mi rovásunkra, mert a mi tönkrejutásunkat nem követelhetik. Megjelent egy czikk a »Der österreichische Volkswirt«-ben, melyet Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam a »Budapesti Hirlap«-ban egy czikkben már igen elmésen és szarkasztikusan kiszerkesztett. Ez annyira megy, hogy azt mondja, hogy Magyarországnak financziális előnye abban volt, hogy Magyarország az ő mezőgazdasági népességénél fogva több katonát állított ki a harcztérre és ezeket az osztrákoknak kell fizetni. (Mozgás.) Lehet megírni egy ujságbau, mely fehér czenzurafoltokkal jelenik meg, hogy amikor mi odaadjuk az utolsó vérünket, azt ők fizetik ? Hát ha be akarják számítani, számítsák be abba a két milliárdba, amelylyel többet fizetünk a kvótánál; ha be akarják számítani, számítsák be, hogy az ő cseh munkásaik mind itthon maradhatnak és itt dolgozhatnak, számítsák nekünk azt be, hogy náluk építéseket végeztek, melyek kihatnak a béke éveire óriási összegekben, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de nekünk szemünkre vetni azt, hogy mi odaküldjük a katonáinkat és azokat nekik kell fizetni, ezt vissza kell utasitanunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbáloldalon.) A pénz elértéktelenedése még nem elég ok, hogy Ausztria azért minket vonjon felelősségre. Mi arról nem tehetünk, legfeljebb Ausztria. Hogy mennyire megy az a hires osztrák becsület és méltánylás, mutatja a következő: ugyanez a czikk arról szól, hogy évtizedeken át mindig több kamatot fizettünk mint Ausztria, évtizedekig az osztrák járadék magasabban állt, mint a magyar és ma véletlenül van egy pillanat, mikor a magyar járadék 6%-kal magasabban áll, mint az osztrák s akkor az osztrák már kiabál, hogy miért jegyeznek az osztrák bankok magyar kölcsönöket, miért foglalkoznak magyar kölcsönökkel és a kormányt hívják segítségül, hogy ne engedélyezze ezt a jövőben, mert ez az osztrák érdekekkel ellenkezik. ( Za i-K Mi harmincz évig szenvedtünk, anélkül hogy egy szót szóltunk volna, legfeljebb a szélbal engedett fel néha egy rakétát s itt már kormányintézkedéseket kérnek. Nem tudom, hogy a mostani kölcsönjegyzésnél azok az osztrák pénzintézetek, melyek évtizedekig részt vettek magyar állami kölcsönműveletekben és bevettek azt a profitot, melyet különben nem akarok tőlük irigyelni, nem mondják-e, hogy miután ez igy van, vonjuk el a mi segítségünket. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Sándor Pál : Az Osztrák-Magyar Banknak, amint nagyon jól tudjuk, rna nagyon kevés aranya van. Az Osztrák-Magyar Bank aranykészlete az ujabb tartalékokban egészen más képet öltött, mint a múltban. Ma és a következő években az áru és anyag sokkal többet ér, mint az arany. Az áru és anyag, amelylyel Magyarország rendelkezik, sokkal nagyobb értéket képvisel, mint az arany. Mi alterál tehát bennünket, hogy a háború után rögtön hozzá ne fogjunk az önálló bank felállításához ? (Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Miután mi uniót akarunk csinálni Németországgal, miután aranyfedezete sem az osztráknak sem nekünk nincs, miután háború után legnagyobb valószínűség szerint óriási fellendülés várható az összes mezőgazdasági és ipari üzemeknél, ennélfogva teljesen jogos a mi követelésünk és kérésünk. Mi barátunknak akarjuk Ausztriát nevezni. Mi akarjuk, hogy jó viszonyban legyünk velük, és ezért el akar47*
