Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 353 ugy a tisztviselőkre, mint erre a kérdésre vonatkozólag határozati javaslataimat elfogadni. Határozati javaslatomban e kérdésre vonatkozólag azt indítványozom, hogy tekintettel a német birodalmi alkanezellár ezen nyilakozatára és arra, hogy ő sürgősen, már a legközelebbi időkben véglegesen kivánja mindezen kérdéseket megoldani, tehát »iam ardet« — a legsürgősebben küldjön ki a ház egy bizottságot, amely minden rétegből szakértőket meghallgatva, elvi álláspontját terjeszsze mielőbb a t. ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig is a ház utasitsa a kormányt, hogy ne foglaljon állást, ne folytasson komoly, konkrét tárgyalásokat e tekintetben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Indítványozom ezt abban a tudatban, hogy nemzetemnek és királyomnak teszek vele szolgálatot. A felelősség azokat illeti, akik az ország sorsát intézik. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Az ir.demnitást elfogadnám akkor, ha tudnám, hogy ez a kormány, amely kisebbségi kormány, amely nem birja a nemzet többségének bizalmát, amely kormánynyal szemben pl. az általános választói jog tekintetében a t. nemzeti munkapárt is elháiitja magától a felelősséget, ha mondom, ez a kormány hajlandó volna kijelenteni azt, hogy az indemnitást arra óhajtja felhasználrii, hogy az aratás és cséplés után a nemzetre apellál, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a nemzet meghallgatását kivánja provokálni. Ebben az esetben igei:is ezt az indemnitást is, a továbbit is megszavazom. Ha azonban csak aira akarja a tisztelt kormány ezt az indemnitást felhasznál! i. hogy tovább kormányozzon, megcsonkítva a választójogot s ha ilyen gazdasági problémákkal akar foglalkozni, akkor, sajnálatomra, az indemnitást nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok? Pál Alfréd jegyző : Landauer Béla ! Gr, Batthyány Tivadar: Kérném szépen, elnök ur, méltóztatik a határozati javaslatot felolvastatni 'vagy én olvassam fel? Elnök : Kérem, méltóztassék felolvasni. Gr. Batthyány Tivadar (olvassa) : »Határozatí javaslat. Utasittatik a kormány, hogy: 1. a közszolgálati alkalmazottak élelmezésének és ruházattal való ellátásának ügyét sürgősen intézményesen rendezze ; 2. a megromlott előmeneteli viszonyoknak javitása és egyenlőbbé tétele czéljából az összes létszámoknál státus-rendezés eszközlése iránt intézkedjék, a birák és ügyészek részére pedig külön státust szervezzen; 3. az 1912. évi XXXV. t.-cz. oly értelmű kiegészítése iránt terjeszszen elő javaslatot, hogy : családi pótlék a közszolgálati alkalmazottal közös háztartásban élő törvényes feleség után is járjon; b) a családi pótlék nyugdijazás folytán nem szüntetendő be; 4. az 1912 : LXV. t.-cz.-nek oly értelmű módositása iránt terjeszszen elő javaslatot, hogy: a) minden háborús év két évnek számittassék; b) a KÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. háborús segélyek a nyugdijba is beszámítandó javadalmazásnak mondassanak ki, illetve az annak idején eszközlendő fizetésrendezésnek visszaható ereje legyen a háború folyamán nyugdíjazottakra., c) az 1912 : LXV. t.-c . hatáljdia lépte előtt nyugdíjazott közszolgálati alkalmazottaknak lakbérnyugdíj s mint állandó nyugdij pótlék olymérvü háborús segély adassék, mint az uj nyugdíjtörvény szerinti nyugdijasoknak, d) a régi nyugdíjas özvegyek nyugellátása az uj nyugdíjtörvény hatálya alá eső özvegyekével egyenlő mértékre emeltessék.« Ez az egyik határozati javaslatom. A másik pedig a következő : (Halljuk ! Halljuk ! a, szélsőbaloldalon. Olvassa.) »A német birodalom és az osztrák és magyar kettős monarchia közötti viszony mélyítésére és bensőbbé tételére vonatkozólag a német birodalmi helyette kanczellár legutóbb közzétett nyilatkozatából a következő hivatalos német állásfoglalás állapitható meg. Nevezetesen : »A német kormány szándékai szerint a szövetség az eddigivel szemben tetemesen kibővitendő. »Az életközösségnek oly bensőnek kell lennie, hogy, kössük azt bár örök időkre, avagy az eddigi szerződések szokásai szerint az évek hosszú sorára, tárgyilag annak felbontása lehetetlenné váljék. Kívánatosnak jelzi a két szövetséges nagyhatalomnak gazdasági összeolvadását, lévén szerinte azok határai amúgy is inkább csak történelmiek, mintsem gazdaságiak. »Számit a lengyel királyságnak, az északi határszéli államok gazdasági csatlakozására, mérhetleneknek vélelmezvén a szövetség előnyeit, ha ahhoz Bulgária, Románia, sőt még esetleg a török birodalom is csatlakozna. »Hogy minő utat választunk a gazdasági egyesülés keresztülviteléhez, másodrendű kérdésnek vélelmezi a helyettes birodalmi kanczellár ur; szükségtelennek tartja, hogy az eddigi sablonok bármelyikéhez is alkalmazkodj mik ; a czél szerinte adva van, amennyiben a korlátoknak az egyes országok között véleménye szerint minél előbb, — habár itt-ott csak lépésenként — le kell omolniok, ugy hogy végül mindennek egy nagy egységes forgalmi területté, egységes érdekekkel kell átalakulnia. »Párhuzamosan a vámkorlátok fokozatos eltűnésével, a helyettes kanczellár ur álláspontja szerint egységesítendő avagy tetemesen közelebb hozandó egymáshoz a szövetséges államokban a gazdasági törvényhozás és pedig elsősorban a kereskedelem, az ipar, továbbá a munkásvédelem és a munkásjóléti ügyek terén. A közvetett adóknak bizonyos formáit egyenlően kivánja rendezni, a vasutak, viziutak és mindennemű forgalmi eszközök pedig álláspontja szerint minden irányban a közös érdekek szolgálatába állitandók. »Az összes külügyi kérdésekben egységes állásfoglalás szükségét hangoztatja. »Az északi határszéli államok katonailag Németországot követik, Lengyelország pedig — ezen 45
