Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

352 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. erővel vegyünk részt a fegyverkezésben, midőn azt mondják, hogy egyenlő eljárást kövessünk az egész katonai szervezkedés terén, akkor nagyon jól tudjuk, liogy ennek az lesz a következménye, ami Bajorország és Poroszország közt ma is megvan, a kölcsönös inspekczió. Wekerle Sándor ministerelnök: Ugyan ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha jöhet a vámunió, jöhet ez is és legyen nyugodt a ministerelnök ur, majd találkozni fog még ezzel a követeléssel is. Ezek a lényegei a birodalmi alkanczellár nyilatkozatainak s én kötelességemnek tartottam ezeket itt előhozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. kormányt, nyilatkozzék ezekre annál is inkább, mert nemcsak mi, a ház ezen oldalán ülők, de az országnak széles rétegei, sőt a szakkörök is a legnagyobb aggodalommal kisérik ezen nyilatkozatokat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Talán szabad utalnom Lánczy Leó ő exczellencziája, Matlekovits Sándor ő exczellencziája, Chorin Ferencz, a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke, főrendiházi tag ur ő méltóságának nyilatkozatataira, mind olyan férfiak, akiket németellenes velleitásokkal vádolni nem lehet, s akik nemcsak a vámunió, de a praeferencziális eljárással szemben is olyan nyomós argumentumokat tettek csak a napokban is közzé, hogy az ember igazán elrémül, ha meggondolja, hogy ezek az urak a mai helyzetben ilyen aggodalmakat fejeznek ki. Hát mi lesz ebből a nyomorult országból, ha tényleg ilyen vagy ehhez hasonló gazdasági és katonai lekötöttségbe visznek bennünket? (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem szabad ezek előtt a dolgok előtt szemet hunynunk. Méltóztassanak megnézni, hogy ott, ahol mi a németekkel és osztrákokkal együttesen lépünk föl, tulajdonképpen micsoda akarat érvényesül? Elég e tekintetben Ukrajna példájára hivatkoznom. Mikor bevonultunk Ukrajnába, az első dolog volt, hogy dualizáltuk. Egyik részét mi vettük át önálló intézkedési hatáskörrel, amelynek székhelye Odessza volt. Ide beültették Böhm-Ermolli Feldmarschallt, egyikét legkiválóbb hadvezéreinknek, aki amellett politikailag is igen kiváló talentumu férfiú. Öt tették meg az osztrák-magyar érdekszféra főparancsnokává és vezérévé. A másik része Ukrajnának, Kiev székhelylyel, német kommandó alá került. így volt ez egy pár hónapig. Azonban mi történt? El kellett Böhm-Ermollinak távoznia Odesszából. Talán azért, mert nem vált be? De hogy is, a legnagyobb mértékben sikerült neki odesszai tartózkodása alatt az ottani lakosság tiszteletét, sőt merem mondani bizalmát és szeretetét is kiérdemelni, de mégis távoznia kellett, mert az volt a német követelés, hogy egy kézben összpontosittassék a vezetés és ez a kéz természetesen az erősebb, a német kéz. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eichhorn táborszernagynak főparancsnoksága alá akarták helyezni Ukrajnát és akaratukat keresztül is vitték, mert BöhmErmollinak távoznia kellett s ma már mindenütt német főyezérlet van, még a rekvirálások s egyéb ilyesmik tekintetében is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a mélyítés !) Mi pedig mindenütt csak a második hetyet foglaljuk el. Kún Béla: A magyar honvédek elől vannak a tűzben ! Batthyány Tivadar : Nem akarok hangulatot csinálni azokkal a tapasztalatokkal, amelyekre a mi vitéz szövetségesünk részéről gazdasági téren szert tettünk. Nem akarok azokra a tapasztal átokra sem részletesebben kiterjeszkedni, amelyeket Erdélyben vagy pl. a Piavenál szereztünk a németek élelmes rekvirálási talentumai tekintetében. Csak erre az ukrán példára utalok. Ha rni megcsináljuk a vám-uniót, ha megcsináljuk ezt a gazdasági politikai és katonai összeolvadást, akkor, t. uraim, még ha Istenben boldogult Széll Kálmán feltámadna is, még ha ő hozna is nekünk formulákat annak demonstrálására, hogy formailag szuverének maradtunk, akkor sem tudnám ezt elhinni. (Derültség.) A kettős monarchiát az osztrák császárral és a magyar királylyal az élén egyszerűen be akarják vonultatni a német birodalom Bundes-Staatjainak sorába, s ez ellen nekünk hazánk és királyunk szabadsága és önállósága érdekében a leghatározottabban tiltakoznunk kell. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon. Félkiáltások: Éljen a mngyar király l) Igyekezzünk igenis jó kereskedelmi megállapodást kötni, kössünk olyan megegyezést, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben is azt a dicsőséget, amelyet seregeink egymásmellett küzdve Mvivni tudtak, azt a hírnevet, amelyet a hareztereken együtt szereztünk, megőrizhessük. Ennek azonban nem az az útja, hogy gazdasági és politikai nyűgbe, gazdasági és politikai alárendeltségbe kerüljünk, hanem, hogy mint minden tekintetben szabad és független állam maradjunk fenn továbbra is s a béke mielőbbi bekövetkezése utáni időkben mint ilyen haladhassunk a kultúra és a szabadság utjain. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem folytatom tovább, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék nekem elhinni, hogy lelkületemből kifolyólag valódi aggodalommal és minden animozitás nélkül — mert sokkal, de sokkal nehezebb időket élünk, semhogy az ember egyéni animozitásnak, egyéni érzelmeknek, még ha volna is ok reá, kifejezést adjon — tisztán a király és a magyar nemzet érdekében, a békés együttműködés s a háború mielőbbi szerenesés befejezése érdekében kérem a t. kormányt, hogy a leghatározottabban háritsa el azt a veszedelmet, amely a német birodalmi alkanczellár nyilatkozatában foglaltatik, háritsa azt el és ha ezt teszi : a legnagyobb érdemeket szerzi királyával és nemzetével szemben, amelyeket valaha ezen a téren kormány szerezhet. (Ugy van! Igaz! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem a házat, méltóztassanak