Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

346 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. terén, ugy meg fog feledkezni esetleg a katonai téren is tett Ígéretéről, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben és a legteljesebb önállósággal rendelkező magyar hadsereget kívánom. Kívánom magyar nemzeti szempontból, politikai szempontból, gazdasági szempontból, Csak egy történelmi reminiszczencziának felelek meg, amikor konstatálom, hogy a hadsereg gazdasági önállósításának kérdését évekkel ezelőtt a megboldogult Ferencz Ferdinánd trónörökös is magáévá tette. Szerencsém volt erről annak idején tudomást szerezni és ennek következtében Lukács László ministerelnöksége idején határozati javaslatot is terjesztettem a ház elé. Katonai kérdéseink elintézése tekintetében teljes gazdasági, teljes politikai és törvényhozási önállóságot kívánok. Egyet konczedálok, azt, hogy a király mellé az uralkodása alatt álló többi országok vezérkari tisztjeiből és a magyar vezérkari tisztekből egy fővezérleti iroda állittassék fel; mert hiszen természetes, hogy egy uralkodó több államának védrendszere kell, hogy legfőbb vezetésében stratégiailag és taktikailag bizonyos egységes elvek utján igazodjék. El fog jönni az idő, hogy ezt is megkapjuk. Sokkal okosabb azonban ,ha nem viták után, hanem jószerével adják meg nekünk az önálló magyar hadsereget, annál is inkább, mert az idők követelményei fogják azt rájuk kényszeríteni. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) A függetlenségi és 48-as pártot, amelynek tagja lenni szerencsés vagyok, igen gyakran szeretik azzal vádolni, hogy vallásel'enes, különösen katholikus-vallásellenes politikát folytat. Legújabban is hallottam ilyen nyilatkozatokat, amelyekre nem reflektáltam addig, amig az a bizonyos egri választás le nem zajlott, mert nem tartottam magamhoz és pártomhoz méltónak, hogy elvi deklarácziókat tegyek a korteskedés szennyében született ilyen csúnya rágalmakkal szemben. Amikor azonban általános politikai irányelveinket fejtegetem, kénytelen vagyok itt a leghatározottabban állást foglalni minden ilyen vád, minden ilyen gyanúsítás ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Merem állítani, hogy kevesen vaimak a házban, akik pl. olyan buzgósággal, olyan rajongással ragaszkodnának vallásukhoz, mint szerény magam ; merem állítani, hogy engem ezen vallásos meggyőződésemben pártállásom soha egy pillanatig sem feszélyezett. (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Tudjuk nagyon jól, hogy majdnem minden pártban vannak egyesek, akik a szekularizácziót követelik ad personam. A függetlenségi és 48-as párt programmjában nem foglaltatik a szekularizáczió követelése, ellenben igenis benne foglaltatik már régtőlfogva az, amire most az igen tisztelt kormány is előkészületeket tesz, t. i. egy demokratikus birtokpolitikának követelése, amely azonban ép ugy követeli az egyházi javaknak a szocziális igényekhez mért kezelését, amint követeljük az állami, törvényhatósági és alapítványi javaknak ilyetén kezelését, tovább megyek : ott, ahol az szocziális életérdek, ahol az nemzeti életérdek, követeljük a magánvagyon érintését, a magánvagyonnak is kellő ellenértékkel szemben való kiszolgáltatását a nagy földbirtokpolitika érdekében. Ismét csak konstatálom, hogy amit ez oldalról évek hosszú sora óta hirdettünk, az most kerül csak a kormányszékekig, most nyerte el csak — hogy ugy mondjam — az udvarképességet a ministeriális burokban. Balla Aladár: Most már nem bolseviki Gr. Batthyány Tivadar: Legújabban, midőn a kettős monarchiát közélelmezési bajok, a lengyel problémának kérdése foglalkoztatják, legújabban, midőn osztrák körökből azzal az örvendetes fenyegetéssel lépnek fel velünk szemben, hogy tőlünk gazdaságilag elszakadnak, ugyanazon körökből, melyek ezen politikai konyhában keverik a kotyvalékot, kerül ki az az eszme, hogy pont most kell a délszláv problémát is megoldani. (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Utalok arra, hogy mióta a tisztelt háznak tagja lehetni szerencsés vagyok, állandóan és változatlanul arra törekedtem és törekszem, hogy délszláv testvéreinkkel, a horvátokkal és szlavónokkal, horvátokkal és szerbekkel, bosnyákokkal, mohamedánokkal, szerbekkel és kathoHkusokkal, dalmátokkal egyaránt ápoljam azt a benső, baráti és testvéri viszonyt, melyre legbensőbb meggyőződésem szerint mindannyiunknak, délszláv testvéreinknek ós nekünk is feltétlenül szükségünk van. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Én tettekkel bizonyítottam be az évek folyamán, hogy e tekintetben igazán komolyan törekszem a délszlávokkal való megértésre, hajlandó vagyok a végleges és teljes megoldás, a minden oldalról való megnyugvás érdekében áldozatokat is hozni, de egyet kérek és e kérelmemet délszláv testvéreimhez intézem : ne méltóztassék magukat azok által ugrasztani, (Helyeslés a baloldalon.) akik délszláv testvéreinket mindig csak arra használják fel, hogy a magyarokkal szemben őket ugrasszák, kijátszszák és azután a divide et impera elve alapján, amikor hajba kaptunk egymással, a markukba nevessenek. (Helyeslés a bilold'üon.) Azt hiszem, nem vétek a mi boldog emlékül kitűnő külügyministerünk : gróf Aehrenthal Lexa emléke ellen, ha megemlékezem egy beszélgetésről, melyet vele folytatni szerencsém volt, egy nyilatkozatáról, melyet előttem tett akkor, midőn a koaliczió kormánya került uralomra és midőn ő első izben jött le mint külügyminister Bécsből Budapestre és kereste az alkalmat, hogy a függetlenségi politikusok közül egynéhánynya

1 személyesen érintkezzék. Boldogemlékü gróf Aehrenthal Lexa akkor, midőn megbeszéltük a magyar függetlenségi politika legfőbb problémáit, mosolyogva azt mondta nekem, hogy: Tisztelt uram, ez mind szép, önöknek azonban, a függetlenségi párt épen azon árnyalatának, melyhez az ur is tartozik, van mindezeknél egy sokkal nagyobb sikerük; ez a nagy siker pedig az, hogy meg tudták csinálni az első nagy lépést a délszlávok és a magyarok testvériesüléséhez, kölcsönös megértéséhez. Mondhatom önnek, hogy én ezen sike-