Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 345 Gr. Károlyi Mihály: Kolóniát! Gr. Batthyány Tivadar: Én félek attól, hogy az több fog lenni, mint kolónia. Mert ha tényleg meg­marad ilyen komposszesszorátusnak német vezetés alatt, német stáczió lesz belőle, amely közbe fogja a kettős monarchiát és amelynek közgazdasági és politikai veszedelmei kiszámíthatatlanok. Nagyon nagy örömmel hallottam, hogy a kettős monarchia hivatalos képviselete kezdettől fogva azon az állásponton állott — és remélem, azon állunk ma is — hogy Dobrudzsának egyelőre közösnek deklarált részéről Bulgária javára le akarunk mondani. En óva intem a t. kormányt és szeretném a t. külügyminister urat is inteni, hogy ne engedje, hogy ez a dobrudzsai probléma kiéleződjék. Látjuk, hogy Bulgáriában egy olyan kormány mondott le, amelynek sziklaszilárd szö­vetségi hűságét, hozzáteszem, a magyarság iránti rajongó szeretetét ismertük és lemondott aligha­nem azért, mert a dobrudzsai problémát igy akar­ják megoldani. En gróf Czernint nem tudom men­tesíteni attól, hogy a román béke megkötésénél ebbe a megoldásba belement, ami jó lehet Német­országnak, de nekünk semmi esetre sem konveniál­hat, BulgVriát ped : g vér'g sérti. De kénytelen vagyok a volt külügyminister távozásáról pár szót szólni azért, mert a diploma­táknál egészen szokatlan dobbal és sippal való elvonulása nekem igazán nem volt Ínyemre. Mél­tóztatnak tudni, hogy ama bizonyos, pármai her­ozeghez intézett levél alkalmával távozott a kül­ügyminister ur. Én mélységes hódolatomat és há­lámat fejezem itt ki, mint népképviselő, felséges urunk és királyunk iránt, aki megmutatta ezen csúnya franczia leleplezés révén az ő népeinek, akik rajongással veszik őt körül, hogy azon a békén, amelyet hivatalosan hirdet, ő igazán teljes lelkületével nemcsak szóval, hanem cselekedetek­kel is fáradozik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én a királynak mélységes hálámat fejezem ki, ellenben a leghatározottabban elitélem gróf Czernint, aki kommünikéivel és sajtóakcziójával mig minister volt, nem tartotta kötelességének, pedig az lett volna, hogy az egész vonalon fedezze a királynak érinthetetlen személyét. (Igaz ! ügy van ! a szélső­baloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt programmjához hiven évtizedek óta változatlan következetességgel az OTSzág teljes politikai és gazdasági független­ségére törekszik, törekszik továbbá a magyar nem­zeti államnak kiépítésére, a magyar nemzeti de­mokráczia megvalósítására. A függetlenségi párt programmjához hiven küzdött és küzd mindenkor aszerint, amint a helyzet azt lehetővé teszi és ki­van küzdeni ezen elvekért. Ezen politikai meg­győződésből kifolyólag szorgalmazta Irányi Dá­nieltől kezdve az általános, egyenlő, titkos, köz­ségenként! választójogot. Mélyen fájlalom, hogy a mélyen t. ministéreínök ur elhagyva azon kötelező ígéreteit, amelyeket a választójog terén annak a kormánynak az élén tett, amely a Vázsonyi-féle törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, most KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. olyan választójoggal lép a ház elé, amely meg­nyugvást soha előidézni nem fog. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) El fogunk követni mindent, hogy ezt a tör­vényjavaslatot a bizottsági módositásőkkal szem­ben olyan átalakításoknál?: vessük alá, amelyek megfeleljenek a demokratikus, az általános vá­lasztójog elveinek. El fogunk menni a legmesszebb menő előzékenységgel odáig, ameddig csak lelki­ismeretünk megengedi, hogy ezt a megnyugvást létrehozzuk. De ha az önök ellenállása lehetetlenné teszi, hogy igazán a választások szabadságát bizto­sító törvényt alkossunk, amely egyszersminden­korra kiküszöböli közéletünkből ezeket a pisz­kokat : az etetés-itatás, fuvarozás stb. lehetőségét, ha nem tudjuk elérni, hogy olyan választójogot alkossunk, amely hőseinknek megadja az őket megillető emberi jogokat ; ha nem tudjuk elérni, hogy legalább megközelítsük az általános választó­jogot, hanem továbbra is olyan abszurdumokhoz kötik magukat, hogy törvénybe iktattassék pl. a hat elemi kötelező elvégzése, holott jól tudjuk, hogy a kormányok és a törvényhozás mulasztásá­ból az ország legnagyobb részében nincsenek is­kolák hat elemivel, ha ezeket nem érjük el, akkor bejelentem a magam és elvbarátaim nevében, hogy megnyugvás nincs. Ha önök ilyen törvényjavas­latot akarnak keresztülerőltetni a legfontosabb gaz­dasági munka idején, amivel igen sok helyen ve­szélyeztetik a termés helyes betakarítását, akkor ez a javaslat olyan sorsa fog jutni, mint a Tisza­féle első választójog : sutba kerül, mert el fogja söpörni a közakarat, a közszellem, a közmegbotrán­kozás. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mi pártunk nemcsak a demokratikus vá­lasztójogot akarja, de katonai téren is a teljes ön­állóságot, függetlenséget követeli. Nem egyszer, százszor és százszor kifejtettük, hogy meg akar­juk teljesen magyarosítani hadseregünket, mert ehhez állami önállóságunkból folyó jogunk van és mert ehhez nagy nemzeti érdekeink fűződnek. Az az egyetlen ok, amely felsőbb rétegekben az önálló hadsereggel szemben fennállott, t. i. a ma­gyarság iránti bizalmatlanság, azt hiszem, akiposan megdőlt ebben a világháborúban, amelyben alig vagyunk itt a házban is, akik ne áldoztunk volna véreink köréből — e vád igaztalan voltának bebi­zonyítására. A mi királyhűségünk fénj^es bizonyí­tékai után, igenis, feltétlenül követeljük az önálló és színtiszta magyar hadsereg felállítását. Ne vegye tőlem rossz néven a ministéreínök ur, ha annak ellenére, hogy jól tudom, hogy a had­sereg kérdésében olyan megoldás terveztetik, amely az önálló hadsereget nagyem megközelítené és a hadsereget nagyban és egészben magyarrá tenné, mégis szkeptikus vagyok és aggódom. Mert, ha egy kormány azzal jön, hogy lényegében válto­zatlanul keresztülviszi a választójogot és azután ilyen korcsszülöttel áll a törvényhozás elé, akkor ebben a kormányban nem tudok bizni, akkor erről a kormányról fel kell tennem, jogom van feltenni, hogy amint nem tartotta be igéretét a választójog 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom