Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-779
28 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. A háború borzalmai természetszerűleg befolyás nélkül nem maradhattak belpolitikai életünkre sem. Megnehezítették a kormányzás feladatait, megnehezítették a rendes költségvetés előkészítését és letárgyalását és igy történt, hogy a háború harmadik évének is le kellett telnie, mielőtt a most lemondott kormány élén álló Wekerle Sándor, mint az előző kormány pénzügyministere, a t. ház elé terjeszthette a költségvetést, amely a mai napig sem tárgyaltatott le. Az alkotmányos életet, az országgyűlés tevékenységét és a kormányzati feladatokat is tetemesen megnehezítette egy másik körülmény is, amelynek bénító hatását, mondhatnám, sajgó fájdalommal érzi közgazdasági életünk minden szerve, s ez az a tény, hogy a világháború által igénybe vett óriási ember- és anyagáldozat megnehezítette, sőt sok téren lehetetlenné, tette a termelést, a produkcziót még azokon a területeken is, amelyeken a termelés hozama kiváló jelentőséggel bir s nagyrészben, közvetve és közvetlenül egyenesen az államháztartás bevételi forrásául van dezignálva. (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassék elhinni, az előadó urnak teljesen lehetetlen megküzdenie azzal az állandó zsibongással, amely itt a házban uralkodik. (Igaz ! Halljuk ! Halljuk !) Barta Ödön előadó : Elég rámutatnom ebben a tekintetben arra, hogy ezukorterm élésünk, a dohánytermelés, a szesztermelés —mindmegannyi tényezői az államháztartás bevételi forrásainak — majdnem megbénulva állanak az emiitett nehézségek miatt. Fokozta ezt a nehéz helyzetet az, hegy az államháztartás rendes menetére bénitólag és, mondhatnám, irányitólag befolyást ny r ert egy olyan, ugy a parlamenttől, mint a kormánytól bizonyos mértékig függetlenített, mondhatnám — talán túlzás nélkül is — föléje helyezett olyan tényező, amely ugyanakkor, amikor az államháztartás az eddig alkalmazott megszorítás elvével szakítva bár, de mégis csak a legszükségesebbre kell hegy szorítsa a kiadásokat, tele marokkal szórja a milliárdokat a háború pusztító tüzébe. E nehézségeket leküzdeni, ennek a nehézségnek horderej ét, e milliárdok súlyát megmérlegelni, azok hová fordítását részletesen és tüzetesen bírálni csak akkor leszünk képesek, ha a várva várt és mindnyájunk által óhajtott győzelmes béke meg fogja hozni a nyugalmas munka lehetőségét, amely szükséges ahhoz, hogy feldúlt államháztartásunk és magánháztartásunk alapjait ujabb és szilárdabb alapokra rakhassuk, hogy megerőltetett, megkettőzött munkával, eddig M nem használt munkaerőnk, földünk és eddig megbénítva hevert iparunk kiaknázatlan kincseinek latbavetésével megalapozhassuk a jövendő Magyarország fejlődési lehetőségét. Egy hang (a szélsóbaloldalon) : önálló vámterület kell hozzá ! Barta Ödön előadó; Nem mondtam, hogy nem az kell hozzá. Talán nem vétek a tisztségemmel járó feladat ellen, ha néhány szóval bátorkodom megemlíteni azt az értesülést, mely most járja be a lapokat és amelyről félhivatalos tudomásunk is van, hogy t. i. azoknak a hőseinknek, akik a front mögött szereztek elévülhetetlen érdemeket, t. i. a vasutasoknak, olyan anyagi könnyebbséget szerzett egy intézkedés, mely őket a nyomortól megmenteni nem egészen képes ugyan, mert hiszen olyan óriási drágaság van, amely miatt az áldatlan helyzet teljes megszüntetése csak a békés állapotok visszatérése után remélhető; azonban mindenesetre olyan könnyítést és olyan megnyugvást jelent, melyet, azt hiszem, mindnyájan őszinte örömmel üdvözlünk. Különös örömmel üdvözlöm azt, hogy az állam először lép arra a területre, hogy munkásainak az üzemben való részesedés, a jövedelemből előálló felesleg alakjában nyújt olyan remunerácziót, mely őket sem meg nem alázza, sem meg nem szégyeníti, ellenkezően, munkakedvüket, ambicziójukat, az állam iránti hűségüket, ha lehetséges, még fokozza. (Ugy van I ügy van ! jobb- és balfélől.) Ezek után bátorkodom az indemnitásról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Általános helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Bizony Ákos! (Az elnöki széket Simontsits Elemér alelnök foglalja el.) Bizony Ákos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az országos függetlenségi- és 48-as párt. melynek nevében és megbízásából felszólalni szerencsém van, a költségvetés és a pénzügyi felhatalmazás megszavazását mindig bizalmi kérdésnek tekintette, még a háború alatt is. Midőn tehát a pírtnak a beterjesztett indemnitással szemben való állásfoglalásáról van szó, mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy olyan kormány terjesztette-e be az indemnitási törvényjavaslatot, amely iránt politikai bizalommal viseltetik, igen, vagy nem. A mostani abnormis helyzetben azonban ezenkívül még egy másik kérdés is feleletre vár, az, hogy tulajdonképen kinek részére kéretik az indemnitás. Abnormis a helyzet azért, mert az a kormány, mely az indemnitást kéri, nemcsak lemondott, de lemondása Ö felsége által el is fogadtatott és nem is az összkormány, hanem csak az egyes ministerek lettek megbízva az ügyek továbbvitelével. A parlamentarizmus alapvető elvei szerint az a kormány, mely lemondását benyújtotta, csak a folyó ügyek vezetésével foglalkozhatik, törvényhozási alkotásokat kezdeményezni, letárgyaltatni, általában fontosabb politikai ügyekkel foglalkozni már nem hivatása. Ép ezért a parlamenti gyakorlat szerint, ha a kormány lemond, mindaddig, mig az uj kormány helyét el nem foglalja, a képviselőház nem szokott üléseket tartani. Megengedem, hogy ma rendkívüli körülmények vannak. Értem
