Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
342 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. vonatkozó visszavonhatatlan rendelkezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. kormánynak az uj termés mikénti lefoglalására és kezelésére vonatkozólag kiadott rendeletével részletesebben nem akarok foglalkozni, mert hiszen témáim sokasága mellett kénytelen lennék túlhosszan igénybe venni a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy bár elméletileg nagyon szép lehet ez a cséplőgép melletti lefoglalás, a gyakorlatban a visszaéléseknek, az elkeseredésnek, az izgalomnak olyan sokaságát fogja termelni, hogy sokkal nagyobb lesz ennek a hátránya, mint az általa esetleg elérhető előny. (Igaz ! Vay van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A közélelmezést illetőleg én, mint határszéli lakó, kénytelen vagyok a t. házat — amint más állásban ismételten megtettem azt — ezúttal is figyelmeztetni arra, ami az elmúlt három és fél évben történt. (Halljuk ! Halljuk I) Merem állítani, t. ház, hogy a határok mentén milliókra menő métermázsákban szállították ki a terményeket. Még pedig kivétel nélkül mind Ausztriába. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a terményeknek kiszállítását mi azért nem tudtuk megakadályozni, mert — és itt hivatkozom gróf Hadik János t. barátom számtalan kísérletezésére, amidőn a múlt év során katonaságot kért a határok teljes elzárásának biztosítására — a szükséges katonai kirendeltségek rendelkezésre bocsátása mindig akadályokba ütközött. Pedig, mikor arról volt szó, hogy a községekben házról-házra menve, felkutassa a katonaság a lelkes magyar honpolgárok készleteit, hogy ott mindent fölforgasson, akkor mindig megvolt a szükséges katonaság, volt tízszer annyi is, mint amennyi a határok tisztességes biztosításához szükséges lett volna. Létay Ernő : Választásokat is azért nem akartak csinálni, mert nem volt katonaság. Gr. Batthyány Tivadar: Ez az egyik oka annak, t. képviselőház, amiért lehetséges volt a termények kivitele. A másik ok, hogy Ausztriában a hatóságok — eltekintve attól, hogy egy pár héten át voltak bizonyos rendelkezések odaát is — úgyszólván az egész idő alatt valóságos kéjjel és örömmel látták, mint csempészik át a gabonanemüeket Magyarországból Ausztriába. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldahn.) S ha az osztrák kormány ezt tűrte, ha ezt megengedte, akkor nincs joga Ausztriának panaszkodni amiatt, hogy mi relatíve kevés gabonát szállítunk, mert hiszen per nefas mi kiszállítottunk sokkal nagyobb gabona-kvantumokat, mint amennyit ők követelhettek. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ami végül a minister ur működését illeti, bátor vagyok azt a kérést intézni hozzá, hogy amennyiben az oly kényes, annyi életérdeket érintő közélelmezési kérdésekben nyilatkozik, igyekezzék nyilatkozataira a lehető legnagyobb súlyt helyezni. Megtörtént ugyanis a következő eset. A képviselőház május 23-iki ülésén pártom nevében és megbízásából arra kértem a t. házat, méltóztassanak a közélelmezési minister ur programmját napirendre tűzni, hogy az összes közellátási kérdéseket itt a ház szine előtt tárgyalhassuk s az ezek tekintetében követendő elveket illetőleg maga a ház állást foglalhasson. Ezen indítványommal szemben egy bizonyos mértékű agresszív ellentállást találtam, amely megvallom, engem kihozott sodromból. Es akkor a ministerelnök ur erre az inczidensre vonatkozólag kegyes volt a többek között a következő kijelentést tenni (olvassa) : »Indokolatlan ez a fölháborodás, mert hiszen a közélelmezési minister ur épen az imént jelentette ki, hogy e hó 20-án a rekvizicziók véget értek; rekvirálásokkal tehát, amikor azok már befejezést nyertek, zaklattatni senki sem fog.« Én a ministerelnök urnak és a közélelmezési minister urnak ezt a nyilatkozatát magamban köszönettel nyugtáztam, nagy meglepetésemre azonban május 25-én Szekszárdról, illetékes helyről a következő távirati értesítést kaptam (olvassa) : »Lapok pénteki számában ministerelnök szerint országos rekvirálás május 20-án befejezést nyert. Kijelentés téves, mert a rekvirálás Szekszárdon katonai kirendeltséggel május 24-én kezdődött.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ha itt két minister, a ministerelnök és a szakminister kijelentik, hogy egy nagy országos akczió május 20-án befejeztetett, akkor mégis csak különös, hogy az urak annyira nem voltak tájékoztatva a viszonyok felől, hogy egy tekintélyes vidéki városban, egy megyei góczpontban négy nappal később kezdték meg a katonaság közbenjárásával a rekvirálásokat. Az ilyen események nagyon megingatják a bizalmat, már pedig épen a közélelmezés kérdése az, ahol a legteljesebb bizalom szükséges ahhoz, hogy a nyugalom az egész országban fentartható legyen. (Ugy van ! baljelől.) A közélelmezés kérdéseire nézve azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy herczeg WindischGrätz minister ur szives volt a mi pártunkat is meghívni, hogy egy szűkebb bizalmas bizottságba! két taggal képviseltessük magunkat. Mi azt az alkotmányos álláspontot foglaltuk el, hogy ha a parlament a maga plénumában határozatot hoz ezekben a kérdésekben, akkor a végrehajtás bizalmas részeinek ellenőrzésére hajlandók lennénk egy ilyen bizottságban résztvenni, minthogy azonban a t. kormány és a többség nem tetfe'k lehetővé, hogy a termésrendelet kibocsátásáig a parlament ezzel a kérdéssel foglalkozzék, sajnálatunkra, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a detail-kérdésekben a kormány felelősségében nem osztozhatunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az előadó ur beszédében utalt arra, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat a hajóépítési segélyekre vonatkozó törvényes intézkedések meghosszabbítását kívánja. Ezt én nagyon helyeslem s csak sajnálom azt, hogy a magyar folyamhajózás továbbfejlesztésére va-
