Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 343 natkozólag beterjesztett törvényjavaslatot, amely a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat alaptőkéjének fölemeléséről és a magyar hajózás fejlesztéséről szól, még mindig nem bocsátotta a t. kormány tárgyalás alá. Létay Ernő: Elég idő lett volna rá. Gr. Batthyány Tivadar: Ez annyira életkérdés, hajózásunk fejlesztése annyira érdeke ennek az országnak, hogy mindennap, amit ezen a téren késedelmeskedünk — amint ezt majd a MittelEuropa kérdésénél lesz szerencsém még bővebben kifejteni — bajokat, károkat okoz. Az előadó ur végül foglalkozott még a tisztviselői kérdéssel is. (Halljuk ! Halljuk !) Legyei: szabad erre vonatkozólag szavaimat az ő fejtegetéseihez fűzve, tisztelettel bejelentenem, hogy én ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket az indemnitási javaslat, különösen annak 6. §-a, magában foglalt, elfogadom, azonban korántsem tartom ezeket elegendőknek arra, hogy a közalkalmazottaknak igazán mármár a végsőkig menő rettenetes helyzetén (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mai viszonyokhoz mérten segithessünk. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Kún Béla: Ugy van! A nyomort nem orvosolja ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A közalkalmazottak összességének petitumai az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének égisze alatt megtartani szokott kongresszusok alkalmával hangzanak el. Ez a programm olyan, hogy annak mielőbbi megvalósítását nem tudom eléggé ajánlani a t. kormány és a t. ház figyelmébe. Hivatkozhatom a ministerelnök urnak itt tett nyilatkozatára, hogy amidőn a ministeri széket volt szerencsém elfoglalni, akkor sem tudtam eléggé sürgetni, kérni és szorgalmazni, hogy a magyar középosztály eme gerinczének, a tisztviselők kérdésének komoly és alapos megoldásához lássanak hozzá, (Ugy van ! balfelől.) mert üres gyomorral, rongyos ruhában, czir>őtlenül a magyar államot adminisztrálni egyszerűen képtelenség. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Elég talán utalnom arra az igazán megdöbbentően rettentő eseményre, amely legutóbb történt, amely magyar közéletünk egyik bálványának, a független biróságnak, megnyilatkozásában tárul az ország szine elé. Nem szabad engednünk, t. képviselőház, nem szabad egy napig sem tűrnünk, hogy a birói kar, amelynek szeplőtlen tisztaságához és függetlenségéhez, hála Istennek, szó nem férhet, (Ugy van! Ugy van!) olyan nyomorúságos helyzetbe jöjjön, hogy kénytelen legyen az ország szine előtt állandóan felzúdulni és panaszkodni. (Élénk helyeslés balfelől.) Beck Lajos : Elég szégyen ! Milliárdos költségvetésnél ! Gr. Batthyány Tivadar: Amint a birákról ez a felfogásom, ugy nem mai keletű, hanem állandó mélységes meggyőződésem az, hogy a tisztviselői kérdést egyáltalában fel kell karolni. (Ugy van ! ügy van! balfelől.) En ezekről a problémákról annyiszor nyilatkoztam már, hogy nem akarom a t. ház türelmét azzal igénybe venai, (Halljuk! Halljuk/ balfelől.) hogy a tisztviselői problémával részletesebben foglalkozzam. Ki kivánom emelni azonban először azt, hogy a tisztviselőknek élelmezése, ruhával való ellátása olyan probléma, amelynek az emberi lehetőség határán belül intézményes rendezése immár elhalaszthatatlan. (Ugy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ki kell emelnem azt, hogy azok a státusrendezések, amelyeket pont tiz év előtt rendelt el a képviselőház bölcsesége, az idők során, elsősorban az alsóbb állásoknak szaporítása folytán s a megélhetési nehézségek folytán annyira megrosszabbodtak és helytelenekké váltak, hogy az egész vonalon ujabb státusrendezéseknek keresztülvitele szükséges. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt külön kivánom kiemelni, hogy a birói és ügyészi külön status felállítására vonatkozó kérelmet teljesen indokoltnak tartom, (Élénk helyeslés balfelől.) amint hogy indokoltnak tartom azt is, hogy a családi pótlék rendszerét kiépítsük ugy, amint azt a tisztviselői mozgalmak mindig kérték, hogy t. i. a családi pótlékot nemcsak a gyermekek, de a háztartásban élő feleség is megkapja, (Helyeslés a szélsőbahldalon.) és kivánom rendezését a nyugdíjigényeknek, amelyek az ujabb, de még inkább a régi nyugdíjasokra nézve valóban lehetetlen helyzetet teremtenek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom a tisztviselői problémának nieszszebbmenő kérdéseit itt quasi napirendre tűzni, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) mert akkor a végleges fizetésrendezés jjroblémájával is foglalkoznom kellene, akkoT a pragmatikát is részletesebben kellene fejtegetnem. En csak a legaktuálisabb kérdéseket kivánom most az indemnitással kapcsolatosan megoldani és ezekre vonatkozólag lesz szerencsém felszólalásom végén egy külön határozati javaslat elfogadását kérni a t. háztól. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) T. képviselőház ! A mi közéletünk szocziális vonatkozású problémáival nem akarok ma foglalkozni ; csupán egyetlenegyet kívánok kiemelni ezek közül ; — sajnálom, hogy a ministerelnök ur, amint szives volt értesíteni, akadályozva van abban, hogy jelen legyen felszólalásom során — még pedig azt a problémát, amelynek megvalósítására szakképzettsége, tudása alapján igazán Wekerle Sándor ministerelnök urat tartottam volna legalkalmasabbnak : és ez a lakáskérdés. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Megvallom, végtelenül csodálom és fájlalom, hogy a ministerelnök ur, aki a lakáskérdés összes csinjait-binjait annyira ismeri, mint kevés technikus va.gy kevés üzletember ebben az országban, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) immár el hagyott múlni háromnegyed esztendőt, anélkül, hogy e téren valamit is tett volna.í Nem titok, hiszen mármár benne vagyunk a legnagyobb katasztrófában, mert Budapesten s a vidéki városokban sem hivatalnak, sem magánlakásnak helyiséget kapni nem lehet. (Ugy
