Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
7,94, országos ülés 1918 június l8-án } kedden. 341 Elnök : Ki következik szólásra? RoŠié Miksa jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Midőn a t. kormány által előterjesztett indemnitási j avaslathoz pártom nevében és megbízásából hozzászólok, méltóztassanak megengedni, hogy a parlamenti szokást is követve, de egyes témáimnak egybehangzó volta miatt is elsősorban néhány refleksziót tegyek az igen t. előadó urnak imént elhangzott szakszerű beszédére. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elsősorban is osztozom az előadó urnak abban a felfogásában, hogy budget-technikai és államszámviteli szempontból is igen kívánatos lenne, hogy végre egy uj költségvetést kapjunk, mert négy év alatt a háború folyamán természetszerűleg oly rendkívül sok változás történt a magyar költségvetésnek keretében és struktúrájában, hogy egészen tarthatatlan helyzet az, hogy még mindig az 1914. évi költségvetés szolgáljon az egésznek alapjául. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ettől eltekintve is kívánatos lenne, hogy végre a költségvetési vita során az egyes szakkérdésekkel is in concreto foglalkozhassunk, s igy már ezen nagy érdekek szempontjából is kérem a t. kormányt, tegye lehetővé, hogy a parlament egy költségvetési tárgyalást lefolytathasson. Csak egészen röviden kívánom érinteni az előadó urnak azon fejtegetéseit, melyeket a mostani nagy árdrágulással és ezzel kapcsolatban pénzünknek u. n. elértéktelenedésével szemben elmondott. Én azt hiszem, hogy e tekintetben igen nagy mulasztások történtek különösen a háború első éveiben. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor a kormány egész helyesen keresztülvitte a mezőgazdasági terményeknek árrendezését. Hogy helyesen történt-e az egyes gabonanemüek ármegállapítása, ahhoz szó férhet, de az ellen, hogy ezeket az árakat az állam a maga kivételes hatalmával szabályozta és nivellálta, senkinek kifogása nem lehetett és nem is volt. Elkövettük azonban azt a nagy hibát, hogy midőn a mezőgazdasági árakat makszimáltuk, teljesen szabadjára engedtük az ipari termékek áralakulását. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Emlékeztetek arra, hogy a háznak ezen oldalán a háború első éveiben ismételten sürgettük az ipari czikkek makszimálását, annál inkább, mert hiszen ezen félszeg helyzetből kifolyólag előállt az országra az a milliárdokra menő kár, hogy a makszimális áraknak tant bien que mai betartásával Ausztriának igen olcsón szállítottunk élelmiczikkeket, a hadseregnek is, amivel szemben Ausztria az iparczikkekben nemcsak hogy árszabályozást nem csinált, hanem direkte árdifferencziákat csinált Magyarországnak, amennyiben tudjuk, hogy a legtöbb iparczikk itt Magyarországon sokkal drágábban kapható, mint Ausztriában, a közös vámterület nagyobb dicsőségére. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha az annyira perhorreszkált vámvonal a háború kitörésekor már életbe lett volna átvive, a panaszoknak, s ami ennél sokkal nagyobb sulylyal bir, a nemzetgazdaság milliókra menő megkárosodásának lehetett volna elejét venni. Nem rekriminálni szándékozom, csak konstatálni akarom, hogy a kormány, egy kissé ugyan az cső után köpenyeg elve szerint, igyekszik az iparczikkek árát makszimálni, de kérdés, hogy azon négyévi óriási veszteségekért, melyeket az eddigi állapot előidézett, kapunk-e és minő kártérítést? Az igen t. előadó ur felemlítette közélelmezési politikánkra vonatkozólag a legfontosabb kérdést, t. i. az uj termésrendeletet. Nagyon örülök, hogy arról a helyről is óva intett és figj'elmeztetett arra, hogy az u. n. egységes kenyérfront czégére alatt valahogy a magyar népnek megélhetéséhez szükséges élelmiczikkeit innen semmi szín alatt, még oly tetszetős jelszó kedvéért sem engedjük elvonni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert azt látjuk, hogy ebben a háborúban segítjük egymást a fronton, a front mögött azonban a legmarkánsabb vonás az, hogy mindegyik fél a maga gazdasági érdekeit igyekszik tőle telhetőleg biztosítani. Látjuk ezt a német birodalom részéről, mely a harcztereken a legfényesebb eredménynyel teljesíti szövetségi kötelességeit, gazdasági téren azonban az őt jellemző kíméletlenséggel jár el velünk szemben minden gép, minden métermázsa kőszén behozatalánál. Ezzel az igazán jogosult önzéssel szemben nekünk is arra a feltétlenül jogosult, életfentartási ösztönünkből folyó (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) álláspontra kell helyezkednünk, hogy tiltakoz unk egyáltalában az ellen, hogy bárki is a magyar közélelmezés kérdéseibe beleszóljon (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és különösen tiltakozunk az ellen, hogy a fejkvóta megállapítására, a mezőgazdasági termények mikénti kezelésére bárki is befolyást gyakoroljon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nemcsak közgazdasági kérdés, nemcsak elsőrendű megélhetési kérdés Mag) r arországon, hanem a köznyugalom, a közbéke kérdése is. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én Windisch-Grätz herczeg igen t. minister urat személyében a legnagyobb mértékben tiszteleni, sőt merem állítani, hogy régi barátság kötelékei fűznek hozzá, de az ő élelmezési politikáját és eljárását ugy adminisztratív szempontból, mint egyáltalában az egész vonalon a közbéke és köznyugalom szempontjából a legaggodalmasabbnak tartom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A minister ur a fejkvótát még mindig nem állapította meg. Nagyon kérem a minister urat, ne tétovázzon, mert senki le nem veszi róla azt a hitet, hogy azért nem állapítja meg a fejkvótát, mert vannak az országon kivül álló tényezők, melyek ezt nem engedik. H gy mennyi az a minimum, amelyből minden magyar honpolgár megélni képes, ezt ma is meg lehet állapítani, ezért nagyon kérem, adja ki a fejkvóta megállapítására
