Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

820 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. a következő interpellácziót intézni a belügyminister úrhoz : (Halljuk! Sálijuk ! Olvassa.) »1. Van-e tudomása a belügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök urnak arról, hogy: Szepes vármegye főispánja egyes megyei tisztviselők indokolatlan fegyelmi vizsgálat alá helyezése, felfüggesztése és áthelyezése által egyrészt a megyei közigazgatást teljesen megbénította, másrészt ezen tisztviselőket anyagilag érzékenyen megkárosította? 2. Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a ministerelnök ur ezen visszaélések okozta sérelmek orvoslása érdekében? 3. Ázonositja-e magát a ministerelnök ur a Szepes vármegye főispánjának azon kijelentésével, illetve helyesli-e a ministerelnök ur Szepes vármegye főispánjának azon hírlapi nyilatkozatait, hogy neki, mint a megye főispánjának az a feladata: igyekezni, hogy vármegyéjében lehetőleg csak kormánypárti képviselőt válaszszanak meg?« (Mozgás.)' Elnök: Az interpelláczió' kiadatik a belügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök urnak. Következik Laelme Hugó képviselő ur interpellácziója a ministerelnökhöz a bolgár képviselők látogatásának viszonzása tárgyában. Laehne Hugó: T. ház! (Halljuk! Halljulc!) Köztudomás szerint 1916 május elején a bolgár szobranje tagjai megtisztelték a magyar képviselőházat az ő látogatásukkal. Moncsilov Iván képviselőnek, a szobranje alelnökének vezetése alatt 15 bolgár képviselő látogatott el hozzánk és a rokonszenv nagy érzetével fogadták őket, viszont minket is a bolgár nemzet mély rokonszenvéről biztosítottak, hangoztatván, hogy nemcsak azért jönnek először Magyarországba és a magyar képviselőházhoz, mivel közvetlen szomszédok vagyunk, hanem ők épen azért jönnek, mivel ezzel is dokumentálni akarják a rokonszenvet, amelylyel a magyar nemzet iránt viseltetnek. Annak daczára, hogy most már két éve telt el, semmiféle intézkedés nem történt, hogy a magyar képviselőház ezt a látogatást viszonozza. Ugy hallottuk és ugy hirlik, hogy a látogatás visszaadása azért maradt volna el, mivel a külügyi kormányzat súlyt fektetne arra, hogy a két országgyűlés, nevezetesen az osztrák Reichsrath és a magyar országgyűlés együttesen adja vissza e látogatást. (Mozgás a szélsőbaloldalon. ) Bátor voltam már a múlt évben, amikor a Tisza-kormány volt az uralmon, itt a képviselőházban a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentés tárgyalása alkalmával e kérdést felvetni, de arra választ nem kaptam. így kénytelen vagyok most, egy év múlva, ujabban megkérdeni a kormányt, hogy egyáltalában mi az oka annak, hogy mi a bolgár szobranje látogatását nem adtuk vissza és igaz-e az, hogy ebből is egy uj közös ügyet akarnak csinálni és azt óhajtják, hogy mivel a külfölddel állunk szemben, bár a szövetségesünkről van szó, egységesen jelenjék meg a monarchia. Igaz-e, hogy az a szándék, hogy nekünk csak együttesen szabad vagy kell ellátogatnunk Szófiába? (Mleomondás a jobboldalon.) Hiába méltóztatik fejét csóválni a mélyen t. alelnök urnak, ez igenis nagy és fontos kérdés. Simontsits Elemér: A kérdés fontos, de a felelet rá az, hogy: nem ugy van. Gr. Batthyány Tivadar: Menjünk külön! Laehne Hugó: Tudom, hogy a ház elnöksége tiltakozott, de hogy kísérlet történt ez irányban, az igaz. Wekerle Sándor ministerelnök: Egyszerűen nem igaz. Laehne Hugó: Nem vádolom a ház elnökségét e kérdésben és azért intézek kérdést a ministerelnök úrhoz. Nagyon is nagy fontossággal bir ez a kérdés, mert hiszen tudjuk, hogy a bolgárok mily nagy súlyt fektetnek arra, hogy közvetlen szomszédságba jussanak Magyarországgal. Azt is tudjuk, hogy rokoni kötelékek fűznek minket a bolgár nemzethez és kivált a bolgár nemzet uralkodóját, Ferdinánd királyt mily szoros kötelékek fűzik Magyarországhoz és milyen nagy szimpátiával viseltetik országunk iránt. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Tudjuk, hogy most a közelmúltban, mikor a mi uralkodónk látogatta meg a bolgár udvart, milyen kitüntető lelkesedéssel fogadták. (Igazi Ugy van! bal felöl.) Ez is mind azért történt, hogy a két nemzet és a két ország közti kapcsolatot minél szorosabbá tegyék. Szóval a bolgárok mindent elkövetnek, hogy velünk közvetlen összeköttetésbe jussanak és hangoztatják, hogy gazdaságilag is keresik az összeköttetést, továbbra is akarják azt a szövetséget, mely ma fennáll, minél szorosabbra fűzni, mig részünkről a legelemibb udvariassági aktus is elmulasztatik, hogy visszaadjuk a látogatást. A magyar nemzet hires volt mindig vendégszeretetéről, de egyszersmind lovagiasságáróí is. A lovagiasság és az udvariasság legelemibb szabálya azt követeli, hogy ezen látogatás mielőbb visszaadassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezeknélfogva a következő interpellácziót vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni (olvassa) : 1. Igaz-e, hogy a bolgár szobranje 1916. évi látogatását mindezideig a magyar országgyűlés azért nem adta vissza, mivel az osztrák Reicksrath tagjaival együtt kívánják ezen látogatást visszaadni? 2. Szándékozik-e a ministerelnök ur intézkedni, hogy a magyar országgyűlés tagjai a szövetséges állam szobranje-jánek ezen látogatását még ebben az évben és pedig egyedül visszaadják? (Helyeslés balfélol.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni.