Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 321 Wekerle Sándor ministereinök: T. képviselőház ! Ami a képviselő ur első kérdését illeti, hogy igaz-e, hogy itt valami intézkedés, kezdeményezés, vagy csak kérdés is tétetett volna abban az irányban, hogy a bolgár képviselők látogatása a Reichsrath tagjaival együtt adassék vissza, erre a leghatározottabban kijelenthetem, hogy ebből egy szó sem igaz. En utánajártam annak, hogy mi az indoka, hogy ez a látogatás eddig vissza nem adatott és azt a felvilágosítást nyertem, hogy ép akkor, közvetlen a látogatás után voltak reánk nézve a legszomorúbb harczi események, akkor lehetetlen volt azt visszaadni, később pedig a bekövetkezett kormány változás volt az oka annak, hogy a látogatás vissza nem adatott. És azon viszonynál és azon álláspontnál fogva, melyet a közös kormánynyal, a közös külügyministerrel ilyen dolgokban elfoglalok, kizártnak tekintem, hogy hasonló kérdésben kísérlet csak meg is történhetnék. (Helyeslés balfelöl.) Nemcsak hogy nem történt ilyen kísérlet, de egyszerűen kizártnak tartom, hogy ilyen kísérletet merjen valaki tenni és ilyenhez kösse a látogatás visszaadását. (Helyeslés balfélől.) Hogy mi szándékoz Link-e visszaadni a látogatást, az elsősorban a kormány irányító feladatához tartozik azért, mert nemzetközi dologról van szó és azon rokonszenvnél fogva, melylyel mi a bolgár nemzet iránt és az remélem, viszont kányánkban is viseltetik, azt tartom, hogy ezen kölcsönös rokonszenvet ápolni kell és az illem szabályainak minden tekintetben eleget kell tenni, ezért részemről rajta leszek, hogy ez a látogatás visszaadassék. Engem azonban csak az állásfoglalás és irányítás illet meg, a látogatás visszaadása tulajdonképen a képviselő uraknak és a háznak a dolga. Én ugy tudom, hogy az elnökség már tett is e tekintetben lépéseket korábban az egyes pártoknál, azoktól azonban épen a közbejött események miatt annak idején nem is kapott választ. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs tudomásunk róla!) Ugy tudom, hogy épen akkor voltak azok a szomorú háborús események. Remélem, hogy a képviselőház elnökével való egyetértésben a látogatás visszaadását folyamatba tudjuk tenni. (Helyeslés.) Kérem a házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Laehne Hugó: Nem kívánok szólni. Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministereinök urnak Laehne Hugó képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Hindy Zoltán képviselő ur interpellácziója a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók tanulmányainak folytatása és . illetményeinek megállapítása tárgyában a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. vallás- és közoktatásügyi és belügyminister urakhoz. A képviselő ur az elnökség utján kéri a házat, méltóztassék megengedni, hogy interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon mondhassa el. (Helyeslés.) Gondolom, a ház az engedélyt megadja. Következnék Laehne Hugó képviselő ur második interpellácziója a ministereinök úrhoz a német szerződés és a mezőgazdasági vámok tárgyában. A képviselő ur szintén a ház elnöksége utján halasztásra kér engedélyt. (Helyeslés.) Gondolom, a t. képviselőház megengedi, hogy a képviselő ur a legközelebb adandó alkalommal mondja el interpelláezióját. Következik gr. Batthyány Tivadar képviselő ur interpellácziója a ministereinök úrhoz a lengyel kérdésben. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Mióta az osztrák és a magyar csapatok, valamint a német csapatok behatoltak a lengyel királyság területére, felszabadították Orosz-Lengyelországnak legnagyobb részét és a két sereg vezére megígérte proklamáczióban a lengyel nemzetnek, hogy felszabadítjuk őket és midőn azután 1916 novemberében O felsége a király és a német császár proklamácziókban beígérték a lengyel nemzetnek a lengyel királyság mielőbbi felállítását, aktuálissá vált a lengyel királyság problémájának megoldása. Örömmel állapithatom meg, hogy a magyar képviselőháznak minden pártja állandóan, mióta ez a kérdés igy napirendre került, a legnagyobb szeretettel és egyetértéssel foglalt állást a lengyel nemzet iránti szimpátiák, a lengyel nemzet felszabadítása és a lengyel királyság felállítása mellett. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Hock János: Minden nemzet szabadsága mellett! Gr. Batthyány Tivadar: E tekintetben a multak ismertetésével igen röviden végezhetek, mert egyszerűen utalhatok azon felszólalásokra, melyek e kérdésben e házban az utolsó kéthárom éven belül elhangzottak. Örömmel és teljes lojalitással üdvözlöm a háznak legutóbb máj. 14-én tartott ülésében munkapárti oldalról elhangzott beszédet, értem Dobieczky Sándor képviselő urnak beszédét, aki igen markáns vonásokkal utalt annak, szükségére, hogy a lengyel királyság felállítása mielőbb megtörténjék. Utalt pedig olyan beállításban, melylyel talán máskor fogok behatóbban foglalkozni, midőn különösen kiemelte imént idézett beszédében, hogy a lengyel királyság felállítására már csak azért is szükség van, hogy az osztrák és magyar állam népei és ezen államok szukkurzust kapjanak a lengyel királyság népeiben arra nézve, hogy — amint ő mondani szives volt — egyesülten igyekezzenek megvívni politikai és gazdasági önállóságunkat a német, valamint a későbbi időben ismét veszé41