Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

312 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. Dezső képviselőtársaim intéztek a kormányhoz interpellácziót és magam is ma már hatodízben interpellálok a székelység kársegélye dolgában, sajnos, még mindig nem oly eredménynyel, mint azt a székelység joggal elvárhatná. Nem állítom, hogy az akkori kormány vagy az azóta volt kormányok — mert ha jól tudom, már az ötödik van azóta és talán a harmadik belügyminister úrhoz van szerencsém — azzal volnának vádolhatók. és nem is vádolom meg egyiket sem, még a munkapárti belügyminister urat sem, hogy ne viseltettek volna elég jó szívvel a székelység iránt és különösen Ugron Gábor belügyminister ur, aki maga is székely ember, ugy is mint belügyminister és azóta is mint királyi biztos mindent elkövetett, ami csak tőle tellett. Talán a jjénzügyminister uraknál, vagy hol akadt meg ez az akczió, de tény, hogy oly elégületlenség van immár egész Erdélyben és a székelyföldön, hogy van már olyan székely ember is, aki kétségbeesésében az öngyilkosság fegyveréhez nyúlt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kétségbe vannak esve. hogy rajtuk, kikkét évvel ezelőtt ott álltak saját vérükkel és életükkel megvédelmezni az országot ellenségeink ellen, azután rájuk zúdult az oláh áradat, kirabolták őket mindenükből és védtelenül hagyták őket annak daczára, hogy mi évtizedeken keresztül követeltük Erdély megerősítését (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloídalon.) — t. képviselőház, mondom, a legigazságtalanabb eljárás, hogy a székelységen közel két esztendő alatt nem segítettek oly mértékben, amely őket méltán megillette volna. Ha erre a czélra nincs elegendő pénz, én nem vagyok valami fináncztudományokkal megáldott ember és nem is szeretem nagj-on a financziákat, de az bizonyos, hogy ha volna egy adó, mely igazságos, az egy hadikáradó kivetése volna, (Mozgás balfelöl.) melyet azok fizetnének, akik hadi nyereségbenbőségesen részesültek, akik milliókat és százmilliókat vágtak zsebre. Azt hiszem, hogy az erdélyi magyarság joggal kérdezheti, hogy hogyan kerül ő abba a hátrányos helyzetbe, hogy mikor ő megvédelmezte a hazát és ugyanakkor mindenéből kifosztották, mások dúslakodnak és százmilliókat szereznek. (Igaz ! ügy van ! a széhöbalold.alon.) Ha tehát nincs az államnak pénze, nyúljon azoknak a zsebébe, akik ezen idő alatt meggazdagodtak. Azt Mszem, ethikailag talán ez volna a leghelyesebb. Ismétlem, hogy nem akarok egyes kormányokat, sem egyes belügyminister urakat, akik azóta voltak, vádolni, de mindegyik megígért* és kellő eredmény még ma sincs. A köztisztviselők egy részének utaltak ki, de csak egy részének 80%-os kársegélyt-, a lakosságnak pedig csak a legcsekélyebb százaléka kapott valamit, persze nem 80%-ot. Polónyi Dezső: Marhát adtak és azután elrekvirálták ! Sümegi Vilmos: Az is megtörtént! Méltóztassék azt'venni, hogyha egy szegény tisztviselőnek feldúlták a lakását, három-négy szoba bútorát felégették — és megjegyzem, hogy nemcsak az ellenség, hanem az ellenség után bevonult szövetségeseink stb., amiről nem akarok beszélni. . . (Zaj a szélsőbaloídalon.) — felégették a bútorzatát . . . Gr. Batthyány Tivadar: Mélyen belenyúltak a szegény erdélyiek háztartásába ! Laehne Hugó: A brassóiak összes bútorát Alvinczre vitték! (Zaj.) Sümegi Vilmos: ...ha egy tisztviselőnek vagy más polgárembernek három-négyszobás bútorát felégették, kirabolták mindenét, ruhájától, fehérneműjétől megfosztották és most csak egy részének adnak 80%-ot, a többinek csak igen kis százalékot, legtöbbjének pedig semmit, akkor méltóztassék venni, hogy ami 1916-ban 10.000 korona értékkel beszerezhető volt, azt a ruhaneműt és bútort mennyi pénzért lehet ma megszerezni ? Még 100.000 koronával sem! (Igaz! ügy van ! balfelől.) Mikor itt erkölcsi elismerésről van szó a székelységgel szemben, akkor igazán minden minister ur eddig nagyon bőkezűen járt el. Sőt tovább is mentek. Köztudomású, hogy a székely ezredek voltak a legvitézebbek a nemzet és határaink védelmében. A 22-es honvédezred, a 9-es honvédhuszárok és a 82-es gyalogezred . . . Polónyi Dezső': A 24-es honvédek ! Sümegi Vilmos : . . . szóval a székelyek voltak a legvitézebbek, sőt még legfelsőbb helyről is elismerést kaptak, mert a 82. gyalogezred a hősi székely ezred elnevezést kapta. Mikor ilyen erkölcsi jutalmakat kaptak, akkor a hősi 82. gyalogezred székhelyét, mert pótkerete Székelyudvarhelyen van, Székelyudvarhely városát is mindjárt megjutalmazták, mert 45 esztendeje ott fennállott főreábskoláját nyomban azután, hogy az oláhságot kikergették, beszüntették. Van ennek a dolognak olyan háttere, mely nagyon érdekes volna, mert a pártpolitika üt agyon rciüden ilyen dolgot. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk! Halljuk 1) Egy képviselőjelölt ur Ígérte be ezt egy másik városnak és elég hatalma volt, hogy el is vigyék onnan, (Felkiáltások a szélsőbaloídalon: Ki volt az?) Majd más alkalommal! De érdekes, hogy mikor a magyar király elismeri és erkölcsi bizonyítványt ad a székelyudvarhelyi székelységnek és külön, dicső elnevezést ad nekik, ugyanakkor a. 45 éve már fennálló főreáliskolát elvitték onnan. (Zaja szélsőbaloldalon.) A kársególyeket részben készpénzben, részben pedig kamatmentes kölcsönökben óhajtja adni a kormány. A kamatmentes kölcsön iránt a székelység nagy részében igen nagy ellenszenv mutatkozik, mert annak semmi czélja nincs. Miért ne kapjanak készpénzt? Kamatmentes kölcsön egy nagybirtokosnál, gyárosnál vagy kereskedőnél, ki a pénzt meg tudja forgatni, jelenthet előnyt; de annál a kisembernél, aki azon a pénzen ruhát, fehérneműt, bútort nem is tud beszerezni, nem jelent.