Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-792
792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 299 közönségét azzal tisztelte meg, hogy elvonult a városháza elé. Ez volt maga az ünnepség. Azonban az ünnepségnek utolsó akkordjai másnap játszódtak le olykép, hogy ez a Badjura ezredes ur 935. számú átiratban átírt a polgármesterhez és felelősségre vonja, hogy mert ilyen ünnepséget rendezni és kinek engedélyével történt meg ez az ünnepély ? (Mozgás.) S hogy a dolog egészen pikáns legyen, elolvasom az átirat utolsó pár sorát (olvassa) : »A jövőben kényszerítve érezném magam az ily értelmű intézkedéseket a helyszínén megtiltani vagy megakadályozni. Badjura Oberst.« (Mozgás.) A város polgármestere nagyon helyesen és okosan saját személyében erre az Ízléstelen átiratra nem válaszolt, hanem azonnal a városi tanács elé vitte. A városi tanács folyó évi április hó 5-én tartott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan határozatot hozott, amilyent azt hiszem, még magyar hatóság nem hozott, s még ilyen bokrétát a császári és királyi katonaságnak szolgáló katonatiszt a csákója mellé nem tűzhetett. Miután a határozat nagyon érdekes, egész szövegében fel fogom olvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Határozat. Eperjes szabad királyi város tanácsa hazafias lelke minden felháborodásává] szögezi le Badjura cs. és kir. ezredes, eperjesi állomásparancsnoknak e hivatalos kijelentését, mint példátlan s vakmerő mély megsértését egy intelligens magyar város közönségének s tanácsának akkor és csak azért, amikor s amiért ez szeretett s hősiességéért elmondhatatlanul nagyrabecsült. hazatérő háziezredét őszinte kitörő örömmel s tőle telhető ünnepélyességgel fogadja. Mert mi történt ? A cs. és kir. 67-ik gyalogezred, mint Eperjes eredeti háziezrede osztatlan nagy hálával fogadott felsőbb intézkedés folytán Eperjesre visszahelyeztetett. A hazatérő pótzászlóaljának törzsét, nemkülönben az orosz fogságból hazatérő legénységet a meg»rkezéskor a vasúti állomáson a nagyközönség és a város tanácsa élén a város helyettes polgármestere szívélyesen üdvözölte s amidőn ezek a föllobogózott városban a róm. kath. plébániai főtemplomhoz értek, nemcsak a város prelátus-prépost-plébánosa, de maga az eperjesi egyházmegye püspöke is egyházfejedelmi díszben siettek eléjök s őket az egyház áldásában részesítve, a megyéspüspök még megható szavakkal buzdította őket a trón, a haza iránti kitartó hűségre, a hadsereg szellemének erősítésére, ápolására s általában a katona hadierényeire : a tántoríthatatlan kitartásra és hősi önfeláldozásra ! Azonkívül még az történt, hogy a város tanácsa a 67-ik gyalogezred — hősi háziezrede — hadiözvegyei és árvái alapja javára a város közönsége részéről szerény 1000 koronát ajánlott fel ez alkalomból. [__ Mindössze ez történt. S amidőn ezek történtek, ott láttuk a város apraját-nagyját, csak az állomásparancsnok maga nem volt ott, akinek pedig kellett ezeket tudnia, már csak azért is, mert a tanács egyik tagja megbizatás folytán igenis személyesen eljárt nála, hogy az ezred fogadtatását bejelentve, érdeklődjék az ezred érkezésének pontos ideje iránt. Ezekhez kellett tehát Badjura cs. és kir. ezredes, állomásparancsnok — »engedélye« ! ? S ezeket akarja Badjura cs. és kir. ezredes, állomásparancsnok a »helyszinen megtiltani vagy megakadályozni* ! ? Hát ez oly hallatlan, flagráns szembehelyezkedése egy minden hazafias érzéstől messze távol, nagyon távol álló s azt meg sem értő állomásparancsnoknak a közönség legtermészetesebb jogaival s hazafias erényeinek legszebb tényével, hogy Magyarországban nem is képzelhető még egy ilyen eset. Badjura cs. és kir. ezredes, állomásparancsnok ezzel a hazafiatlan tényével Eperjesen egyszersmindenkorra lehetetlenné tette magát, s a város tanácsa, midőn hazafias önérzetének egész erejével s minden tiltakozásával visszautasítja , . . Létay Ernő: Ez a szellem tette magát lehetetlenné az egész országban ! Záborczky József (olvassa) : ». . . az állomásparancsnok idézett kijelentéseit, egyben kijelenti a maga részéről azt is, hogy nincs többé abban a helyzetben, hogy Badjura cs. és kir. ezredes, állomásparancsnokkal bármilyen összeköttetést fentarthasson. (Élénk helyeslés.) A város tanácsa e határozatát nemcsak Badjura cs. és kir. ezredes, eperjesi cs. és kir. állomásparancsnoknak küldi meg, de tudomásvétel s illetve további intézkedés végett az érdekelt összes felettes hatóságoknak is.« Platthy György: És még mindig ott van a helyén ? (Zaj a baloldalon.) Zábráczky József: Én az interpellácziómat húztam, mert azt hittem, hogy a kassai katonai parancsnokság, mint Badjura felettes hatóságai talán intézkedni fog. Hiszen kész, tiszta dologgal állunk szemben, amelyben vizsgálatot tartani nem szükséges, mert világosan beszél Badjura átirata és Eperjes város határozata. Azonban mi történt 1 ? Amint szavahihető emberektől hallottam, Badjura ezredes közben elment szabadságra, fürdőzni. Azt méltóztatik hinni, hogy talán elment hazájába, Csehországba fürdőzni? Nem, ma is magyar kenyeret eszik, ha jól tudom, Koritniczán tartózkodik. Magam részéről az esethez kommentárt fűzni nem akarok. Tudjuk, hogy ilyen Badjura-kérdést nagyon sokat lehet a ház elé hozni, de nem teszem. Azonban szükségesnek tartok egy másik átiratot felolvasni, amelyet a 67-ik gyalogezred tényleges ezredparancsnoka, a hareztéren küzdő ezredes irt ugyanebből az esetből kifolyólag az eperjesi püspök úrhoz (olvassa) : »Méltóságos és főtisztelendő Nóvák István megyéspüspök urnak, Eperjes. Kiváló örömmel fogadtam azon hirt, hogy ezre38*
