Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

300 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. dem pótzászlóalj áuak Eperjesre való visszatérése alkalmával Méltóságod annak tisztjeit és legénységét ünnepélyes fogadtatásban részesíteni s ugy katonai, mint polgári kötelességei teljesítésére felhívni és kioktatni méltóztatott. Hálám és köszönetem kifejezése mellett vagyok : hareztér, Dobieczky ezredes.« (Éljenzés.) Szerintem így ír, igy gondolkozik egy hős, magyar ezredes, aki hazája iránti kötelességét a hareztéren teljesiti és amúgy ir egy olyan ezredes, aki idehaza a magyar barátságot élvezi és a magyar kenyeret pusztítja. (Mozgás a haloldalon.) Ezek után felolvasom a honvédelmi minister úrhoz intézett interpelláoziómat, amely igy szól (olvassa) : »1. Van-e tudomása a honvédelmi minister urnak arról, hogy az imént felolvasott s az Eperjes város tanácsa által 1918 április hó 5-én 1613. sz. a. hozott határozat kézbesittetett Badjura Lajos ezredesnek, s a kassai kerületi parancsnokságnak, mint felettes hatóságnak l II. Van-e tudomása arról, hogy ez állomásparancsnok e tette s e határozat után is továbbra is Eperjesen vagy bárhol magyar földön szolgálatot teljesít ? III. Hajlandó-e a minister ur odahatni, hogy Badjura ezredes méltó büntetését elnyerje s hogy többé ilyen eset elő ne adódjék ?« (Élénk helyeslés.) Elnök." A honvédelmi minister ur kivan szólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ezen sajnálatos esetről igenis van tudomásom, sőt talán még aznap nyertem tudomást róla, amikor megtörtént. Módomban volt tehát azonnal intézkedni (Halljuk ! Halljuk !) s igy abban a helyzetben vagyok, hogy a t. háznak azonnal jelentést tehessek az ügyről. (Halljuk! Halljuk !) Amilyen gyönyörű volt ez az ünnepség, amelyet a város a visszatérő pótzászlóalj fogadására rendezett, ép oly sajnálatos volt az az eset, amely azt megzavarta. (Igaz ! ügy van !) De nemcsak én állapítottam ezt meg, hanem megállapította kollégám a liadügymiráster ur is, (Élénk helyeslés.) aki azonnal, amint tudomást szerzett erről az esetről — s nekem volt gondom reá, hogy azonnal tudomást szerezzen — (Élénk helyeslés.) rögtön elrendelte a vizsgálatot, s május 3-ikán, tehát pár nappal reá, elrendelte ennek az ezredesnek a nyugállományba való helyezését. (Élénk helyeslés és taps.) Azt természetesen nem tud m, hol élvezi nyugdiját az ezredes, de tény ; z. hogy ebből méltóztatnak meggyőződni, hogy a közös hadügyminister urbau megvan a kellő megértés azon szükséges és elkerülhetetlen követelmény iránt, hogy, igenis, a polgári és a katonai hatóságok között mindig meglegyen a kellő egyetértés. (Élénk helyeslés.) Szükséges ez békében is, de fokozottabban szükséges most a háborúban. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, abban a tekintetben, hogy énbennem is megvan a megértés, talán nem szükséges a t. házat meggyőznöm. (Igaz! Ugy van!) De nemcsak arra helyezek súlyt, de súlyt helyezek arra is, hogy ez az érzelmi egységnek személyi garancziái, személyi követelményei is meglegyenek mindig. (Tetszés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zábráczky József : T. ház ! A honvédelmi minister ur válaszát megnyugvással és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a honvédelmi minister urnak Zábráczky József képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni : igen, vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi_ Következik Sándor Pál képviselő interpellácziója a pénzügyministerhez ! (Felkiáltások : Nincs itt!) A képviselő ur nincs itt, interpellácziója töröltetik. Következik Ábrahám Dezső képviselő interpellácziója a kereskedelemügyi és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minísterhez. Ábrahám Dezső: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A háború szülte körülmények kényszerhelyzetbe hozták a múlt kormányt-, ezt a kényszerhelyzetet annak az utódai, még a munkapárti kormány utódai is fentartották. Mert, hiába, el kell ismerni, hogy a központokkal szemben a szükséges rossz álláspontja érvényesült. A mostani kereskedelemügyi minister ur 14.887. számú, 1918-ból eredő rendeletével az illetékes érdekköröket megkérdezte az irányban, hogy a háborús gazdasági érdekeltségek tekintetében miféle észrevételeket tesznek, tehát az egyes központok és egyes bizottságok intézkedései és működése ellen. Ez érdekképviseletek csaknem egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy helyesebb lett volna a mostani szervezetek helyett a meglevő összes gazdasági erőket konzerválni, megfelelő ellenőrzés mellett, a közszolgálatba állítani, ahogy történt jórészben Németországban és bizonyos tekintetben Ausztriában is. Nálunk azonban ahelyett, hogy amint Ausztriában és Németországban csinálták, ahelyett, hogy az érdekelt szakköröket, kereskedőket vonták volna bele e gazdasági szervezetekbe, a szakértőket szinte következetesen kizárták azokból, ott ahol kereskedés volt, ott ahol áru- és anyag elosztásáról volna szó, a kereskedőket szinte következetesen mellőzték. De nagyon szerencsétlen volt e háborús gazdasági szervezeteknek összeállítása is, a pénzügyi megalapozása is. Ahelyett, hogy mint pl. Németországban tisztán állami tőkével és pénzzel szervezték volna a központokat, nálunk mindenütt az érdekcsoportoknak a szálai nyúltak bele, a nagy bankok érdekeltsége, a részvénytársasági alapokra helyezkedés és a nagy