Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

288 790. országos ülés 19 fizetés] a vitásokkal és pótlékokkal, akkor sernmire sem fognak menni. Ép ugy, amint egyik osztály a másik után kelt fel és amelyik hangot tudott adni, az kapott drágasági pótlékot, a másik ellenben nem kapott, ép ugy lesz a tisztviselői beszerzési csoportok utján adott naturáliákkal is. Itt nem lehet más mód, mint annak a 300.000 tisztviselőcsaládnak létszámát megállapítani, megállapítani annak pénzbeli járandóságát és azt mondani : neked fizetésed ennyi, és ilyen levonással jár neked ennyi liszt, ennyi burgonya, ennyi zsír, ennyi bőr, ennyi czipőtalp, ennyi szövet, ennyi fehérnemű, ennyi fa, ennyi szén, ennyi ezukor és azután jön külön a lakbér dolga. Másképen ezt nem tudom elképzelni és egész világosan látom, hogy ezt csak ugy lehet megoldani, ha kiszámittatik, hogy egy-egy tisztviselőcsaládnak családtagok szerint minderre milyen mértékben van igénye. Ezt különben is szabályozza a közélelmezési ministeiium megállapítása és eszerint volna joga annak a tisztviselőnek ezt igénybe venni. Az anyagokat a központok utján, kerületenként lehet szétosztani és utalvány ellenében annak a tisztviselőnek átadni. Interpellácziómnak épen az volt a veleje, hogy az állam ismerje el ezt kötelességének. Nem fontos az a kifejezés, hogy »ugy mint a hadseregnél*. Mert először is, fájdalom, a hadsereget rosszul látjuk el. Annak is megvan az oka, miért ; megteszszük a kötelességünket, de a termények egy lésze Ausztriába vándorol. Másrészről a tisztviselői karnak más szükségletei vannak, — gyermekek és asszonyok is lévén érdekelve — mint a Katonáknak, de az elvnek ugyanannak kell lenni. Amint az állam ellátja a hadsereget, ép ugy lássa el a tisztviselői osztályt is mindazzal, amire a tisztviselői osztálynak szüksége van. (Helyeslés.) Lehetnek kivételek, apróságok, de a fő, elemi életszükségleti czikkeket mind át kell adni. Ha ez nem történik meg, ismétlem, — bár rossz jós lennék — az egész állami adminisztráczió össze fog roppanni. Ezért nem vehetem a választ tudomásul, Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Én azt hiszem, a t. képviselő ur papirosról itéli meg a világot. Méltóztassék nekem elhinni : ha a gyakorlati megoldás terére lép, akkor képtelenségnek fogja tartani azt a megoldást, amelyet itt előadott. Bizza ezt azokra, akik maguk érdekeltek, s akik gyakorlati téren működnek. Mert éhen halna az a tisztviselői kar, hogyha én valamennyinek külön megállapítanám a fejkvótáját. Külön valóságos konvenczió-levelet kellene kiállítani mindenkinek, ami valóban képtelenség. Arról van igenis szó, hogy amennyire emberileg lehetséges, naturáliákat bocsássunk rendelkezésükre. Ruhákkal, sajnos, nem tudjuk ellátni valamennyit. További elv, hogy ne kapjon senki többet, mint a fejkvótája, de ezt kapja meg. Ezen elvek szerint gyakorlatilag igyekszünk, és igen lelkiismeretesen azzal foglalkozó emberek igyekszenek afelé, hogy í jiinius 5-én, szerdán. a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően természetben való ellátásban részesítsük a tisztviselőket. (Helyeslés.) Elnök : Kíván a képviselő ur a szólás jogával élni 1 (Nem!) Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak Eényes t. képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem 1 (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Fényes László képviselő urnak interpellácziója az osztrák és magyar gyermeknyaraltatási akczió ügyében. Fényes László: T. ház ! Bátor voltam egy ízben, azt hiszem, az indenmitás megszavazása alkalmával szóvátenni azt a szerencsétlen tervet, mely itt az osztrák gyermekek Magyarországon való nyaraltatásával megindult. Akkori előadásomat, ugy látszik, nem vették tekintetbe, pedig a ház osztatlan helyeslése mellett voltam bátor kifejteni, hogy a legszerencsétlenebb idea az, hogy a mai ínséges viszonyok között 150.000 vagy 200.000 ... Wekerle Sándor ministerelnök: Ugyan, kérem ! Fényes László: Kétszázezerről, azután százötvenezerről volt szó. Wekerle Sándor ministerelnök: Most semmiről sincs szó ! Fényes László: Akkor tehát lefelé hezitáltak ; de legutóbb még 150.000 gyermekről volt szó. A ministerelnök ur is itt volt, akkor sem ő, sem senki nem vonta kétségbe. Annak, ha lefelé szálltak, én nagyon örülök. De ha csak 80.000 osztrák gyermekről van is szó . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Ssmmiről sincs szó ! Fényes László : Akkor is képtelen dolog, hogy olyan családoknál, amelyek maguk is küzdenek a megélhetéssel, elhelyezhessenek ilyen számú tömegei. Nemcsak azért nem lehetséges ez, mert rettenetes közegészségügyi veszedelmekkel jár, hanem azért is, mert akár sikerül az ellátás, akár nem, mindenesetre csak mi fogjuk a rövidebbet húzni : ha jól tartjuk őket. akkor agitáeziós fegyvert adunk Ausztria kezébe, hogy »Ime, hogy meghízott hat hét alatt a gyermekem, Magyarországon mindennek bővében vannak, mégsem adnak nekünk !« Hí pedig nem sikerült, azt fogják mondani : »a magyarok meg akarták ölni a gyermekemet.* Ha valahol járvány üti fel a fejét, vagy valahol megvernek egy gyermeket : ebből nagybotrány fog származni, amely az osztrák sajtóban alkalmas anyag lesz az ellenünk való gyűlölet szitására. De ettől eltekintve, az osztrák gyermekek nyaraltatásáért hat hétre 60 koronát akar fizetni az osztrák bizottság, tehát hetenként 10 koronát. Miután senki más nem vállalkozik erre, csak az állami gyermekek tápanyái, akik üzletszerüleg foglalkoznak üyen gyermektartással, veszedelmes dolog lesz ez az állami kincstár szempontjából, mert a tápanyák 10—12 koronát, kapnak a magyar gyermekek után egy hónapra. Akiknek leg-