Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
790. országos ülés 1918 junius 5-én, szerdán. 289 nagyobb része hadiárva. El lehetünk tehát készülve, hogy a jövőben a magyar gyermekekért is havonta 40 koronát fognak követelni. Veszedelmes ez azért is, mert tág tere nyilik a csempészésnek, amikor ki- és behozzák a gyermekeket. Azután a vasutat is elfoglalják, ugy hogy nem fog tudni utazni az, akinek dolga van. Kérem tehát a ministerelnök urat , hogy álljon el ettől az akcziótól, amelynek fiaskóját mutatja az is, "hogy a 150.000 főről folyton lefelé szállanak. Pedig ministeri biztosok járják a megyéket és nem mindenütt egészen lojális eszközökkel, részben kitüntetések, felmentések igérésével, részben egyéb presszióval iparkodnak a gyermekek elhelyezését biztositan i. Nyiregyházára például 2000 gyermeket róttak ki, de a városban nem vállaltak csak 500-at és még e számot sem tudja a hatóság liferábii a ministeri biztos urnak. Az egész akczió a végén dugába fog dőlni és nagy botrány lesz belőle, amellett alkalmas anyagot szolgáltat Ausztria és Magyarország között a gyűlölet tovább szitására. Kérem a ministerelnök urat, hogy világositsa fel azt az illetékes helyet, ahonnan állitólag ennek az akcziónak az eszméje kiindult, hogy ennek kivitele a mai körülmények között lehetetlen. Ugyan igy tiltakoznom kell a magyar gyermekeknek Ausztriában való nyaraltatása ellen. Amikor be akartuk hozni 150.000 gyermeket, akkor szó volt arról is, hogy 18.000 gyermeket ingyen fognak oda kivinni. Wekerle Sándor ministerelnök: Kétszázezret! Fényes László: Ugy volt, hogy Tirolban a fenyvesek közé és valahová a tengerpartra viszik őket. A tiroli fenyveseket már lefújták, most már csak arról van szó, hogy Lovranában és a szomszédos helyeken zsúfolnak össze 18.000 gyermeket. Ez rendkivül veszedelmes dolog. Ha egy gyermek véletlenül sarlachhal vagy difteritiszszel kerül oda, rakásra fognak pusztulni a gyermekek. Nem fog az segiteni semmit, ha egy orvost levisznek. Azután természetes, hogy ezekre az Ínséges vidékekre nekünk kell hogy élelmiszert küldjünk. Bizonyos azonban, hogy azt mind el fogják venni útközben, a gondnokságnak, az adminisztrácziónak a kezébe fog kerülni és a magyar gyermekek éhezni fognak. Sem az osztrák gyermekek itteni nyaraltatása, sem a magyar gyermekek ottani nyaraltatása nem felel meg annak a sok fontos hadi érdeknek, amelyekért az akcziót csinálni akarják. Bátor vagyok a belügyminister úrtól kérdezni (olvassa) : »1. Mi inditotta arra, hogy 150.000 osztrík gyermek Magyarországon való nyaraltatását eh vállalja ? Ha százötvenezer gyermek ellátását és ennek megszervezését vállalni tudj a, miért nem szervezte meg százötvenezer vérszegény, tüdőbajra hajlamos olyan magyar gyermek nyaralását, akiknek szüleit a háború sújtotta, vagy akiknek atyja a magyar államot, mint tisztviselő szolgálja ? 2. Tekintetbe vette-e a minister ur azt a tényt, hogy a magyar polgároäaládok a saját maguk inKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. ' séges helyzete miatt elsősorban, de azért is, mert azok előtt, akik tehetik is, a magyar gyermekek Ínsége lebeg szemük előtt : minden főispáni és kormányerőszakolás daczára nem akarják vállalni az osztrák gyermekeket ? így tehát a százötvenezer osztrák gyermek nagyobb része olyan falukbei i tápanyákhoz fog kerülni, akik a magyar állani árváit is nevelik. És mig a magyar állam gyermekeiért, akik nagyobbrészt hadiárvák, e tápanyák tiz koronát kapnak havonta, addig az osztrák gyermekekért e tápanyák hetenként fognak tiz koronát kapni. Igazságosnak és méltányosnak tartja-e minister ur ezt a különbségtevést a mag3'ar árvák hátrányára és nem tartja-e az állam jövőbeli pénzügyi helyzetére veszedelmesnek, ha a tápanyák e példán felbuzdulva ezentúl a magyar gyermekeket is csak heti tiz koronáért akarják majd ellátni ? * 3. a százötvenzer osztrák gyermek idehozatalával szemben Ausztriába kivinni szándékolt tizenötezer magyar gyermek nyaraltatása miért kerül hat millió koronába hat héten keresztül, amikor a részükre szükséges élelmiszereket a magyar állam utalja át Ausztriának ? Miért zsúfolják össze őket a tenger mellett haditerületen, ahol az összezsufoltság miatt nemcsak a járványos betegségek veszedelmének, hanem ellenséges támadásoknak is lehetnek kitéve ?« Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Nem bocsátkozom profécziákba, hogy mi történik, milyen felfogás lenne, mire vezetne, ha ez az egész akczió megvalósuln :lyen jövendőmondással való foglalkozás általában hálátlan mesterség. Azok a számok is fantasztikusak kissé, amiket a t. képviselő ur felhoz. Én ugy tudom, sosem volt szó 100.000-nél több gyermekről, viszont a tengerpartra 20.000 magyar gyermeket akartak levinni. En most foglalkozom ezzel az ügygyei, kénytelen vagyok vele foglalkozni azért, mert jelentékeny összeget gyűjtöttek össze mások arra a czélra, hogy ez a gyermekcsere megtörténjék. Ez egyáltalában nem fogja befolyásolni a magyar gyermekek nyaraltatását, amelyet én a lehető legnagyobb mértékben igyekszem elősegíteni. (Elénk helyeslés.) Most foglalkozom — ismétlem — az akczióval; nem tudom megmondani, lesz-e belőle valami, vagy nem és hogy milyen állást fogok benne elfoglalni. Csak egyet kérek a t. képviselő úrtól; ha semmi sem lesz belőle, ne tulajdonítsa azt mai felszólalásának. (Derültség.) Ez csak előleges válasz. Ha majd állást foglalok a kérdésben, akkor fogom az érdemleges választ megadni. Elnök : Kivan a képviselő ur nyilatkozni ? Fényes László : A ministerelnök ur megjegyzésére ezt válaszolom : Sohasem szoktam magamnak tulajdonítani valamit. Én megteszem a kötelességemet, igaz, egészen ellenkező értelemben, mint a ministerelnök ur a múltkor kívánta tőlem. Én esakugyan azt akarom mindig, hogy megtörténjék az, amiért, beszélek, amit helyesnek látva 37