Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
260 790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. Jelentem a t. háznak, hogy Hock János képviselő ur sürgős interpelláczió megtételére kért tőlem engedélyt, mely interpelláczióját az internáltak ügyében óhajtja,, gondolom, a ministerelnök úrhoz intézni. A képviselő urnak az engedélyt megadtam s igy ő a mai napon adhatja elő interpelláczióját, természetesen csak a mára bejelentett interpellácziók előterjesztése után. Jelentem még, hogy gróf Tisza István képviselő ur engedélyt kért és kapott tőlem napirend előtti felszólalásra és igy most őt illeti a szó. Gr. Tisza István : Tisztelt ház ! Ugy gondolom, azok után a hirek után, melyek a Németországgal fennálló szövetség tartalmasabbá tétele felől hiteles forrásból napvilágot láttak, helyénvaló, hogy nyilatkozzék az ország közhangulata, megnyilatkozzék itt a képviselőházban és megnyilatkozzék annál inkább, mert a közelmúltban egyes nyilatkozatok történtek arról az oldalról, mely a német szövetség tartalmasabbá tételével szemben aggályokat táplál; illő és helyes tehát, hogy hangot adjon a magyar közvéleménynek ellenkező meggyőződésben lévő túlnyomó nagy többsége is. (Ugy van ! Ugy van ! jobbról.) Nem választottam felszólalásomra az interpelláczió formáját, még pedig azért nem, mert az ügy mai stádiumában semmiféle konkrét kérdések feltételével nem kívántam a t. kormánytól nyilatkozatot provokálni. Minthogy tárgyalások vannak folyamatban, nézetem szerint egyedül a t. kormány van hivatva elbírálni azt, hogy minő határig mehet ma kijelentéseiben, s e részben n t. kormány helyzetét semmiféle kérdésekkel megnehezíteni nem kívánom. Méltóztassék tehát megengedni, hogy napirend előtti felszólalás alakjában adjak röviden kifejezést meggyőződésemnek. (Halljuk! Halljuk!) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy amint hosszú évtizedeken át bevált a német szövetségi politika (Ugy van ! Ugy van ! jobbról és bálról.) a monarchia és különösen a magyar nemzet létérdekei és biztonsága szempontjából, (Ugy van I Ugy van !) alíképen teljes mértékben bevált ez a szövetség az államoknak és nemzeteknek most folyó rettenetes erőpróbájában is. (Ugy van ! Ugy van !) Es ha ma olyan hangokat hallunk, mint hogyha ez a szövetség kényszerítene bennünket a küzdelem folytatására szövetségeseink érdekeiért, — anélkül hogy ezen, nézetem szerint, igazságtalan vádnak taglalásába belemennék — leg) 7 en szabad ezzel szemben csak azt az egyet hangsúlyoznom, hogy ennek a világháborúnak közvetlen kiindulópontja egy, egyenesen a monarchia és különösen ebben is a magyar nemzet (ügy van ! Ugy van !) integritása és léte ellen irányított gonosz merénylet volt és hogy ezt a gonosz merényletet vissza tudtuk verni és hogy ezzel szemben létünket, integritásunkat, jövő fejlődésünket biztosítani tudtuk, ezt, nagymértékben köszönhetjük azon óriási erőnek, melyre épen ezen erőpróbában szövetségesünknél találtunk. Én tehát azt hiszem, hogy épen ezen háború hatása alatt is örömmel és megnyugvással fogadhatjuli azt a híradást, hogy a szövetséges nagyhatalmak irányadó felelős tényezői a szövetség tartalmasabbá, tétele végett tárgyalásokat indítottak. Magától értetődik, hogy ez a tartalmasabbá tétel is kizárólag nemzetközi jelleggel bírhat; magától értetődik, hogy a mi tartalmasabb szövetséges viszonyunk sem lehet más, mint független hatalmasságoknak a nemzetközi jog formái közötti szövetsége. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) De ugy gondolom, ha szigorúan megmaradunk is e téren : igen nagy tér nyilik előttünk a szövetség üdvös kiépítésére. Talán legkevésbbé a szorosan vett politikai téren. Itt is gondolhatunk — és a magam részéről örömmel járulnék hozzá — a szövetség tartamának lényeges meghosszabbítására ; gondolhatunk a casus foederisnek erősebb konstruálására. De igénytelen rézetem szerint ez a casus foederis a jövőben sem veszítheti el azt a defenzív jellegét, melylyel a múltban bírt, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a jövőben' sem irányulhat másra, mint a szövetségesek ellen irányuló megtámadás visszaverésére. Mert hiszen ahogy defenzív jellegű volt ez a szövetség a múltban, ugy ezt a defenzív jellegét kell hogy megtartsa a jövőben is, hiszen ez adja meg annak valódi karakterét és ebben rejlik annak a magyar nemzet létérdekeivel való teljesen kongruens volta, állandóságának és üdvös hatásának legerősebb biztositéka. Már sokkal többet lehet nézetem szerint tenni konkrét kérdésekben is katonai téren, (Halljuk/ Halljuk/ jobb felől.) természetesen ott is a két nagyhatalom függetlenségén ekés szuverenitásának minden érintése nélkül. (Helyeslés.) De én igenis képzelhetem magamnak egy egész sorozatát a katonai intézkedéseknek, melyekkel a két haderő legfőbb vezetőségének, vezérkarának és a két haderő műszaki tényezőinek kooperácziója intenzivebbé tétetik a jövőben, mint volt a múltban. Ezzel elérhetjük magánál a hadvezetésnél, de elérhetjük a felszerelés kérdéseire], a csapatmozgásokkal járó közlekedési intézkedések tekintetében és sok más téren az intézkedéseknek egész olyan sorozatát, melyek egy jövő háborúban lényegesen fokozhatják a két hadsereg teljesítőképességét és lényegesen elősegíthetik a két hadsereg kooperáczióját. Talán leggazdagabb tartalmat nyerhet a kérdés gazdasági téren ; gazdasági téren, anélkül hogy érintenők a résztvevő államok szuverenitását és függetlenségét és anélkül hogy áldozatul dobnék — mert hiszen ezt nem szabad tennünk — bármelyik résztvevő állam saját termelésének létfeltételeit, egy egész sorozatát nyújthatjuk a kölcsönös könnyitéseknek, melyekkel igen lényeges szolgálatokat tehetünk egymásnak. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a gazdasági szövetkezés sem lehet agresszív jellegű, ez nem elzárkózás a többi nagyhatalmakkal szemben, ellenkezőleg azért, mert mi szorosabb viszonyba lépünk egymással, azért, mert mi egymásnak specziális messzemenő
