Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 261 kedvezményeket teszünk a gazdasági forgalom terén, ezzel egy olyan nagy gazdasági területet hozunk létre, mely a többi külfölddel szemben is hatékonyabb lépéseket tehet, nagyobb közgazdasági akcziót fejthet ki a forgalom előmozdítása szempontjából, mint tehetnők, ha egymástól elzárkóznánk. Gazdasági kérdésekről, t. ház, nagyon nehéz általánosságokban beszélni. Hiszen azokat a kedvezményeket, amelyeket egymásnak nyújthatunk, nagyon is konkretizálni kell, (Igaz/ Ugy van!) és azoknak kimérése, kiszabása nem egy rövid felszólalás keretébe való, hanem azt lépésről lépésre, az egyes kérdések konkrét megfontolása mellett kell meghatározni. En a mai pillanatban csak két vezéreszmét kívánok megemlíteni. Két kívánalmat, amelyek szerintem lényeges előfeltételei annak, hogy gazdasági szövetségben a monarchia is és különösen Magyarország is, megtalálja számadását. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik az, hogy ezzel a Németországhoz való gazdasági közeledéssel megkapja financziális téren is azt a támaszt, amelyre ugy általában a monarchiának, mint különösen Magyarországnak szüksége van. (Igaz ! Ugy van !) A másik az, hogy az a gazdasági terület, amely szorosabb szövetséges viszonyba lép egymással, a legfontosabb magyar terményekre vonatkozólag ne veszítse el import-terület jellegét. Mert hiszen egyenesen ettől függ az, hogy az a nyereség, amelyet a német piacz megnyíltában találunk, élő valóság marad-e, vagy pedig üres fikczióvá válik és a magyar mezőgazdaság még azt a támaszát is elveszítse, amelyet az osztrák piaczon elfoglalt előnyös helyzetében bírt. T. ház ! A kérdés taglalását ma némileg megnehezíti az a körülmény, hogy a háború közepén, a háborús drágaságnak hatása alatt állunk. Ez különösen könnyűvé teszi, hogy odiózus színben tüntessék fel mindazokat, akik a mezőgazdasági termények, tehát elsősorban az élelmiczikkek vámvédelméről beszélnek. Ezzel szemben nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy magától értetődik : senki sem gondol elzárkózásra és védvámok életbeléptetésére mindaddig, amíg a jelenlegi drágaság tart. Nem szabad azokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek a mai drágasággal összefüggnek, a végleges intézkedésekkel összetéveszteni. Azt hiszem, mindenkinek csak egy véleménye lehet abban a tekintetben, hogy addig, amig a mostani abnormis drága árakkal állunk szemben, ezekkel szemben megfelelő intézkedések szükségesek, a forgalmat ideiglenesen meg kell köniiyitenünk, a fogyasztóközönség érdekében a lehetőségig mindent meg kell tennünk. De ne felejtsük el, hogy ezek a konjunktúrák gyorsan változnak. Hiszen akik egy kicsit idősebbek vagyunk, csak a saját életünkre gondoljunk vissza : átéltük a 70-es évek nagy drágaságát, átéltük a nagy áresést, amely a 80-as évek második felében bekövetkezett és azután benne voltunk a háború előtt ismét az emelkedő árak konjunk• túrájában. Ha most hosszú szövetségre gondolunk, nekünk mindenesetre számolnunk kell azzal is, hogy a világkonjunktura viszonyai ez alatt a hosszú idő alatt lényegesen átalakulhatnak és nekünk a magyar mezőgazdaság számára meg kell szereznünk azt a vámvédelmet, amely biztosit felőle, hogy olyankor is rentábilis árak mellett helyezhetjük el gazdasági szövetségünk területén a magunk nyersterményeit, amikor a világpiaezon csak az európai termelőre nézve ruinózus árak melleit volna ez lehetséges. Juhász-Nagy Sándor: Fel kell állítani az önálló vámterületet. Az az egyedüli orvosság! (Mozgás és ellenmondás a. jobboldalon.) B. Madarassy Beck Gyula: Épen az ellenkező. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István : Már pedig ezt a vámvédelmet mezőgazdasági czikkeknél csak akkor adhatjuk meg, hogyha az illető terület e czikkekre nézve importterület. (Ugy van!) Ebben a tekintetben egészen más a helyzet a mezőgazdaságban, mint az iparnak legalább is nagyon fontos ágazataiban. Mert a nagyipar mai szervezete mellett egy exj)ortáló ipar is nagy mértékben kihasználhatja a védvámokat a mai kartellirozási rendszer mellett. Látjuk azt, hogy védvám mellett hatalmas exportot csinálhat egy jól szervezett ijíarág, mert exportárakat csinál magának, amelyek mellett olcsó áron visz ki czikkeket, s így a nagybani gyártás összes előnyeit élvezi és azután a belfogyasztás kontójára rekompenzálj a magát a belföldi árakkal. Ez lehetséges az iparnál, de abszolúte Id van zárva a mezőgazdaságnál. S ez nem specziális magyar érdek. Hiszen a német mezőgazdaságot és az osztrák mezőgazdaságot ép oly kevéssé volna szabad áldozatul dobni, mint a magyar mezőgazdaságot. Tiltakoznom kell tehát az ellen, mintha ez specziális magyar érdek volna, amely a többi szerződő felek érdekével ellentétben állana. Szerintem érdeke mind a három szövetkező államnak : ugy a német birodalomnak, mint Ausztriának és Magyarországnak, hogy a mezőgazdaság kellő védelemben részesüljön. Ezt a kellő védelmet azonban, ismétlem, csak akkor kaphatja meg, ha a legfontosabb mezőgazdasági terményekre, nézve beviteli terület marad. Már most a kérdés e szempontból épen a mai körülmények közt nagyon óvatos kezelést igények Mert hiszen azok a számok, az a statisztika, amely rendelkezésünkre áll, nagyon sok tekintetben nem nyújtja helyes képét a jövőnek. Eltolódnak az országok határai. Ma még nem tudjuk : mily berendezkedése lesz az orosz birodalomtól elváló, tőlünk keletre eső tartományoknak. (Mozgás.) De igenis tudjuk azt, hogy ezek mindmegannyi oly tartományok, amelyeknek mezőgazdasági termelése óriási mértékben fokozható (Ugy van!) és amelyeknél, ha egyszer az olcsóbb tőke és a magasabb gazdasági kultúra előtt hozzáférhetőkké válnak és pláne bejutnak egy védett mezőgazdasági területre, s így egészen más nyerstermény-