Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

12 777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. árán mentik meg a hazát, nemcsak erre a választásra lehetetlenné tenni a szavazást, de további öt esz­tendőre is, ha közben újra feloszlatás nem lesz. Nekem ebből folyólag az volt a felfogásom, hogy ez magában véve kritikus és kényes szituá­cziót teremtett. A királyi hatalom folyton egy paradokszon előtt áll, ahol a politikai jog és az erkölcsi lehetetlenségek között kell választania. Már most van-e ebből kivezető ut % Nézetem sze­rint van. Bolgár Ferencz: A megegyezés! Polónyi Géza: Elsősorban a megegyezés; és talán nem fog érte haragudni t. képviselőtársam, ha ezen megegyezés alapján jön létre a törvény, amint azt ő óhajtja. Hiszen nem sokat veszítünk azzal, ha 1,650.000 választó helyett, mondjuk, nem lesz 3,800.000, hanem csak 3 millió választó, de lesz tiszta választás, mert akkor a jövő legális választásokon a nemzet akkori többsége ugy vál­toztathat azon a törvényen, ahogy neki tetszik, holott most kataklizmával, katasztrófával járna a kérdésnek választás utján való megoldása. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogyan lehet tehát a dolgon segiteni ? Egy­szerűen ugy, hogy tessék először megkísérelni a megegyezést. Az a nézetem, — amint erről a bi­zottsági tárgyalások során örömmel győződtem meg, — hogy ez a megegyezés nem lehetetlen, ha őszinte szándék vezet bennünket a tekintetben, hogy a kölcsönös megértés fegyvereit alkalmazva, egymást kapaczitálva próbáljuk megoldani azt a kérdést, hogy miként lehet a választójogot ugy megoldani, hogy amellett, hogy a nemzet széles rétegeire kiterjed, a nemzet legszentebb érdekei, a nemzet állami egysége, a magyar faj hegemóniája biztosittassék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szobrot kell állítani annak az államférfiuiiak, aki ezt keresztül fogja vinni és nem meggáncsolni és megrágalmazni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De ha már ki van merítve minden fegyver, . . . Hock János: Akkor éljen Tisza! (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: A megegyezés lehetőségét nézetem szerint parlamentáris és alkotmányos utón kell kimeríteni. E tekintetben van egy sze­rény észrevételem. Azt hittem, hogy a választó­jogi bizottságban a történtek után egy bizalmas tanácskozás fog majd tartatni, amelyben nem­csak a nemzetiségi nagy kérdés, hanem, amit én legjobban szerettem volna, a választójogi törvény T felekezeti hatásai is kikerülik a nagy nyilvános­ságot, ugy hogy azt magunk közt bizalmasan beszélhettük volna meg. Sajnálatomra azonban ez nem történt meg. Ezért nem maradhatok majd adós azon aggodalmaim nyilvánításában, hogy az én meggyőződésem szerint ez a javaslat a feleke­zeti béke szempontjából is nagyon veszélyezteti az ország érdekeit. (Mozgás a baloldalon.) Majd jövök az argumentumaimmal, sohasem szoktam azokkal adós maradni. De nem ez történt és a válság nem ugy következett be, hogy tárgyalás után a parlamentben történt volna a kormány leszavaztatása, mert akkor helyes lett volna annak a kérdésnek felvetése, hogy miután a kormány a j3arlamentben nem tudja végrehajtani misszió­ját, adassék meg neki a ház feloszlatásának joga és akkor dőlt volna el, hogy a kormánynak le kell-e mondania vagy sem. De nem ez történt, hanem az, hogy 7 a dolog külön alkudozások tárgyává tétetett és ugyanazok az urak, akik tőlünk, a bizottság tagjaitól rossz néven veszik, hogy mi valamebyes módosításokon törjük a fejünket, előállottak a. pártértekezleteken olyan- módosításokkal, melyek előtt én tisztelettel emelek kalapot, mint jó szándék előtt. Megemlítem különösen gróf Hadik János benyújtott módosítá­sát, mely, azt hkzem, gróf Apponyi Albert inten­czióival is egyezik ; fel kell említenem Barta Ödön t. képviselő urnak a lapokban közzétett, a végre­hajtó-bizottságban előadott módosítását, amely azonban legmélyebb sajnálatomra a járt értekez­leten már nem szerepel. Ehhez joguk van az urak­nak, hogy a nemzet szent érdekei iránt aggódó lelkiismeretességgel önöknek módosításokat sugall­nak. Hát nekem ne legyen jogom azután azt mondani, hogy ezen módosításokat azonban én nem tartom kielégítőknek, vagy pedig stb. ? Most rátérek arra az esetre, ha parlamentáris utón megtörtént a kísérlet arra, hogy ez a békés megegyezés létesüljön, ami egy közbékének meg­teremtésével olyan hálára kötelező eredményeket szülne, hogy annak megbecsülése is teljesen lehe­tetlenség. (Ugy van !) Ha köztünk nem a hata­lommegosztása alapján, hanem azon tény alapján, hogy a nagy mérkőzésben ez a nemzet egysége­sen állhat oda, hogy ellenségeivel leszámoljon, a megegyezés létrejönne, (Ugy van l jobbfelől.) ez, t. uraim, megbecsülhetetlen eredmény volna. Tud­juk, hogy mekkora fontosságú kérdések merülnek fel az adójavaslatok, az élelmezési bajok stb. tekin­tetében, itt megosztani ilyenkor a nemzetet, bor­zasztó bajokra vezetne. Most visszatérek harmadszor arra, hogy mit gondolok én, hogy hogyan lehet a bajt orvosolni. (Halljuk ! Halljuk!) Ne méltóztassék ezt azután valami rossz tréfának tekinteni. A dolcg ugy áll, amint bátor voltam jelezni, hogy ennek az egész krízisnek ott van a gyökere, hogy méltóztattak egy törvényt hozni, amelyben a nemzet törvényhozása, tehát a király és a nemzet együtt megállapították, hogy most a választások elrendelése erkölcsi lehe­tetlenség. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ezen a két szón lovagol 1 Polónyi Géza : Ilyen viszonyok között a kor­mánynak azt kívánnia a királytól, hogy ő kövessen el erkölcsi lehetetlenséget, talán nem volna okos dolog. (Helyeslés.) Azt sem volna okos dolog fel­tételezni, (Mozgás jobbfelől. Halljuk !) hogy akad­jon egy többség, amely, mikor bejelentik neki azt, hogy ezeket a kivételes eszközöket arra aka­rom felhasználni, hogy őt kipusztítsam, ezt meg­szavazza. (Derültség jobbfelől.) Ez józanul fel nem tehető. Magam is szívesen fogok segédkezet nyírj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom