Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

12 777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. árán mentik meg a hazát, nemcsak erre a választásra lehetetlenné tenni a szavazást, de további öt esztendőre is, ha közben újra feloszlatás nem lesz. Nekem ebből folyólag az volt a felfogásom, hogy ez magában véve kritikus és kényes szituácziót teremtett. A királyi hatalom folyton egy paradokszon előtt áll, ahol a politikai jog és az erkölcsi lehetetlenségek között kell választania. Már most van-e ebből kivezető ut % Nézetem szerint van. Bolgár Ferencz: A megegyezés! Polónyi Géza: Elsősorban a megegyezés; és talán nem fog érte haragudni t. képviselőtársam, ha ezen megegyezés alapján jön létre a törvény, amint azt ő óhajtja. Hiszen nem sokat veszítünk azzal, ha 1,650.000 választó helyett, mondjuk, nem lesz 3,800.000, hanem csak 3 millió választó, de lesz tiszta választás, mert akkor a jövő legális választásokon a nemzet akkori többsége ugy változtathat azon a törvényen, ahogy neki tetszik, holott most kataklizmával, katasztrófával járna a kérdésnek választás utján való megoldása. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogyan lehet tehát a dolgon segiteni ? Egyszerűen ugy, hogy tessék először megkísérelni a megegyezést. Az a nézetem, — amint erről a bizottsági tárgyalások során örömmel győződtem meg, — hogy ez a megegyezés nem lehetetlen, ha őszinte szándék vezet bennünket a tekintetben, hogy a kölcsönös megértés fegyvereit alkalmazva, egymást kapaczitálva próbáljuk megoldani azt a kérdést, hogy miként lehet a választójogot ugy megoldani, hogy amellett, hogy a nemzet széles rétegeire kiterjed, a nemzet legszentebb érdekei, a nemzet állami egysége, a magyar faj hegemóniája biztosittassék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szobrot kell állítani annak az államférfiuiiak, aki ezt keresztül fogja vinni és nem meggáncsolni és megrágalmazni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De ha már ki van merítve minden fegyver, . . . Hock János: Akkor éljen Tisza! (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: A megegyezés lehetőségét nézetem szerint parlamentáris és alkotmányos utón kell kimeríteni. E tekintetben van egy szerény észrevételem. Azt hittem, hogy a választójogi bizottságban a történtek után egy bizalmas tanácskozás fog majd tartatni, amelyben nemcsak a nemzetiségi nagy kérdés, hanem, amit én legjobban szerettem volna, a választójogi törvény

T felekezeti hatásai is kikerülik a nagy nyilvánosságot, ugy hogy azt magunk közt bizalmasan beszélhettük volna meg. Sajnálatomra azonban ez nem történt meg. Ezért nem maradhatok majd adós azon aggodalmaim nyilvánításában, hogy az én meggyőződésem szerint ez a javaslat a felekezeti béke szempontjából is nagyon veszélyezteti az ország érdekeit. (Mozgás a baloldalon.) Majd jövök az argumentumaimmal, sohasem szoktam azokkal adós maradni. De nem ez történt és a válság nem ugy következett be, hogy tárgyalás után a parlamentben történt volna a kormány leszavaztatása, mert akkor helyes lett volna annak a kérdésnek felvetése, hogy miután a kormány a j3arlamentben nem tudja végrehajtani misszióját, adassék meg neki a ház feloszlatásának joga és akkor dőlt volna el, hogy a kormánynak le kell-e mondania vagy sem. De nem ez történt, hanem az, hogy

7 a dolog külön alkudozások tárgyává tétetett és ugyanazok az urak, akik tőlünk, a bizottság tagjaitól rossz néven veszik, hogy mi valamebyes módosításokon törjük a fejünket, előállottak a. pártértekezleteken olyan- módosításokkal, melyek előtt én tisztelettel emelek kalapot, mint jó szándék előtt. Megemlítem különösen gróf Hadik János benyújtott módosítását, mely, azt hkzem, gróf Apponyi Albert intenczióival is egyezik ; fel kell említenem Barta Ödön t. képviselő urnak a lapokban közzétett, a végrehajtó-bizottságban előadott módosítását, amely azonban legmélyebb sajnálatomra a járt értekezleten már nem szerepel. Ehhez joguk van az uraknak, hogy a nemzet szent érdekei iránt aggódó lelkiismeretességgel önöknek módosításokat sugallnak. Hát nekem ne legyen jogom azután azt mondani, hogy ezen módosításokat azonban én nem tartom kielégítőknek, vagy pedig stb. ? Most rátérek arra az esetre, ha parlamentáris utón megtörtént a kísérlet arra, hogy ez a békés megegyezés létesüljön, ami egy közbékének megteremtésével olyan hálára kötelező eredményeket szülne, hogy annak megbecsülése is teljesen lehetetlenség. (Ugy van !) Ha köztünk nem a hatalommegosztása alapján, hanem azon tény alapján, hogy a nagy mérkőzésben ez a nemzet egységesen állhat oda, hogy ellenségeivel leszámoljon, a megegyezés létrejönne, (Ugy van l jobbfelől.) ez, t. uraim, megbecsülhetetlen eredmény volna. Tudjuk, hogy mekkora fontosságú kérdések merülnek fel az adójavaslatok, az élelmezési bajok stb. tekintetében, itt megosztani ilyenkor a nemzetet, borzasztó bajokra vezetne. Most visszatérek harmadszor arra, hogy mit gondolok én, hogy hogyan lehet a bajt orvosolni. (Halljuk ! Halljuk!) Ne méltóztassék ezt azután valami rossz tréfának tekinteni. A dolcg ugy áll, amint bátor voltam jelezni, hogy ennek az egész krízisnek ott van a gyökere, hogy méltóztattak egy törvényt hozni, amelyben a nemzet törvényhozása, tehát a király és a nemzet együtt megállapították, hogy most a választások elrendelése erkölcsi lehetetlenség. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ezen a két szón lovagol 1 Polónyi Géza : Ilyen viszonyok között a kormánynak azt kívánnia a királytól, hogy ő kövessen el erkölcsi lehetetlenséget, talán nem volna okos dolog. (Helyeslés.) Azt sem volna okos dolog feltételezni, (Mozgás jobbfelől. Halljuk !) hogy akadjon egy többség, amely, mikor bejelentik neki azt, hogy ezeket a kivételes eszközöket arra akarom felhasználni, hogy őt kipusztítsam, ezt megszavazza. (Derültség jobbfelől.) Ez józanul fel nem tehető. Magam is szívesen fogok segédkezet nyírj-