Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. 13 tani, s a t. képviselő urak bizonyosan nem fognak tévedni bennem már csak ellenzéki véralkatomnál fogva is, miäőn a leszámolásra kerül a sor és majd ott leszek a gáton, midőn szükséges lesz a t. munkapárttal való leszámolást elvégezni, de akkor nem vagyok hajlandó erre vállalkozni, midőn biztosan tudom, hogy ezzel nemzetemet sebesiteném meg. Ezt a fegyvert tehát fentartom akkorra, midőn azt ugy tehetem, hogy nemzetem érdekeit nem veszélyeztetem. Mi tehát a konzekvenczia ? Tessék elhárítani az útból azt az akadályt, amely a ház feloszlatását lehetetlenné teszi, t. i. ha nem sikerül a megegyezés, méltóztassék az 1915 : LV.t.-czikket egyszerűen hatályon kivül helyezni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem szavazzák meg! Bem bolondok ! Halljuk ! Halljuk ! Tessék meghallgatni. Még nincs befejezve a gondolat. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uu'akPolónyi Géza : Tessék egy kicsit várni. Hogy a munkapárt megszavazza-e ? Hát önnek t. képviselőtársam nem fogja megszavazni, sőt attól félek, hogy Szterényi József képviselő urnak sem, de ha jön egy oly kormány, a mely neki az ő felfogása szerint garancziáját nyújtja annak, hogy nem fogja pártczélokra a kivételes hatalmat felhasználni, (Felkiáltások jobbfelől: Áhá !) meggyőződésem szerint az esetben, midőn már konstatálva van, hogy a békés megegyezés lehetetlenség, hazafias kötelessége lesz egy ilyen törvényt megszavazni. Mi ennek a konzekvenczia ja ? Egyszerre kikerül ö felsége a király abból a rettentő helyzetből, hogy ő kövesse el az erkölcstelenséget, mert amely napon ez a törvény hatályon kivül van helyezve, azon a napon ezen képviselőház mandátuma megszűnt és akkor nem szükséges feloszlatni a házat külön királyi jog alapján, (Ugy van ! jobbfelől.) hanem elrendelendő a választás a mandátumok lejártának okéból. En nem mondom, hogy ez a legszerencsésebb ut, nem is azt mondom, hogy ez fog választatni, hanem hiszem és remélem, hogy választatni fog az az ut, hogy kell jönnie egy kormánynak, amely bir azzal az auktoritással, bir a meggyőződésnek azon szilárd erejével, hogy nem téveszteti meg magát azzal, hogy itt Ígéretek kötnek nem tudom kiket és miket, hanem tisztába hozzuk azt, hogy kik hát azok, akiket az Ígéretek kötnek és akkor álljanak azok oda ; ha ők a saját ígéreteiket beváltják, helyes lesz, ha levonják belőle a konzekvencziát, de azokat kényszeríteni az ő ígéreteiknek a beváltására, akik ebben soha részt nem vettek : (Derültség jobbfelől.) ez semminéven nevezendő parlamentarizmussal a világon meg nem egyeztethető. Aktákat akartam felolvasni, de most az egyszer lemondok róla, csak röviden reasszumálom a következő históriát. (Halljuk!) Itt van, t. képviselő urak, kezemben a napló. Csak ott kezdem : rossz néven veszik a megegyezés iránt való politikát. Hát engedjék meg, hogy ezt az egy passzust talán mégis felolvas sam. Nem is olyan régen, nem vizözönelőtti időkben, hanem 1912 jimius 1-én az egész ellenzék nevében aláirtunk egy protokolhimot*; aláirtuk ; én is aláirtam és most, anélkül hogy engem megkérdeztek volna, (Nagy derültség a jobboldalon.) hogy hát szabad-e, hogy beleegyezem-e abba, hogy az a protokolíum'a levegőbe röpittessék, egyszerre csak azt látom, hogy ezek az országgyűlésen, az ország színe előtt vállalt, protokollumban Írásba foglalt és aláirt kötelezettségeink egyszerűen ugy festenek, hogy én vagyok az áruló, aki emellett ragaszkodom és én vagyok a Tisza-pártnak protektora. (Derültség a jobboldalon és balfélól.) Mindjárt fel fogom olvasni. Ami azt a protektorátust illeti, el voltam tökélve, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban fogok foglalkozni, de lemondok róla, (Halljuk I Halljuk I) — megnyugtatásul mondom — mert ez a személyes dolog talán nem illenék még bele mostani fejtegetéseinkbe. Azonban gróf Batthyány Tivadar t. barátomnak csak annyit akarok mondani, hogy őneki még nagyon kevés prakszisa van, (Derültség jobb- és balfelől.) hogy mit ér egy lemondott minister protekcziója ; azt csali akkor tudja meg, ha 8—10 esztendeig lesz lemondott minister, mint én . . . Fényes László : Különösen olyan körülmények között. . . Polónyi Géza: Ugyebár, az én protekczióm nem sokat ér ? Fényes László : Ugy van ! Különösen az olyan körülmények között lemondott minister jwotekcziója ! Polónyi Géza: A kérdés most az : igaz-e az, amit én állítok. Itt van Kossuth Ferencz június 1-én idevonatkozóan mondott beszédének egy passzusa, melyet akkor mondott, midőn bemutatta az ellenzéknek azokat a megállapodásait, melyekben az egész nemzet szine előtt kötelezettséget vállaltak erre a programmra nézve. Aldcor azt mondta (olvassa) : »Ezek, t. ház, a mi pontozataink ; a legmelegebben kérem a túloldalt, — ez az országgyűlés volt együtt — vegye figyelembe azt, hogy csakugyan ideje volna már annak, hogy komolyan kíséreljük meg azt, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) hogy jöjjön létre a béke, mert nekünk, magyaroknak kötelességünk inkább az összetartás, mint a széthúzás, mert kevesen vagyunk, kevés baráttal, sok ellenséggel környezve, keressük tehát a megegyezés lehetőségét. (Altalános élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.)« (Nagy derültség a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: És azután kidobtak bennünket ! Elnök (csenget): Csendet kéTek, képviselő urak. Polónyi Géza: T. barátom, miután már kidobtak bennünket, akkor is történt még valami. A t. képviselő urnak emlékezete talán nem terjed annyira, hogy méltóztatnék visszaemlékezni arra, (Zaj balfelől.) hogy az efféle kidobatásból nekem jubiláris számom volt. Ahány kidobatás volt, mély fájdalmamra és sajnálatomra, abban mindig részesedtem. (Derültség.) De most sem hímet nem varrok belőle, sem szemrehányást nem tes7ek