Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
18 május 15-én, szerdán. 180 785. országos ülés 191 útra kell térnie, a legjobb meggyőződését kell követnie, mert különben ideiglenes népszerűségét végzetes katasztrófával cseréli fel. (Igaz ! Ugyvan !) De nemcsak ez a nehézség tornyosul egy radikális vagyonadó behozatala elé. Két oly nehézségre akarok még rámutatni, amelyek talán még nagyobbak, mint az előbb emiitettek. Az egyik nehézség magának a vagyonadónak struktúrája. Itt két ellentétes érdek fog egymással szemben állani: a fiskális és a szocziális érdek. A fiskális érdek egy feltétlenül objektív, tárgyi alapon felépített struktúrát láván meg, ezzel szemben a szocziális követelmény feltétlenül egy szubjektív alanyi alapon felépített radikális, progressziót tartalmazó struktúrát kivan. Nem kivánok ezzel a kérdéssel az idő rövidsége miatt részletesen foglalkozni, csak arra ldvánom a tisztelt háznak és a tisztelt pénzügyminister urnak figyelmét felhivni, hogy meggyőződésem szerint ugy a fiskális, mint a szocziális szempontok kielégítése elsősorban akkor lesz lehetséges, ha a szubjektív és objektív módszer bizonyos vonatkozásban kombinaltatik. A legnagyobb nehézséget egy nagy vagyonadó eredményes behozatalánál Ausztriával szemben való közgazdasági kapcsolatunk képezi. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én teljes tudatában vagyok annak, hogy azok az eszközök, amelyeket valutánk jósága és jövő gazdasági életünk biztosításának czéljából, mint egyedül lehetséges eszközöket az imént voltam bátor vázolni, csakis abban az esetben fognak eredményre vezetni, ha a velünk gazdasági közösségben élő Ausztria hasonló erélyes rendszabályokra határozza el magát. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Ha Ausztria ezt nem teszi, ugy a mi munkánk teljesen meddő lesz és méltóztassanak megengedni, hogy itt Teleszky János tisztelt képviselőtársam felszólalására reflektáljak. Én nagy örömmel hallottam az ő felszólalásában azt az objektív, szakszerű bírálatot, amelyben tisztelt képviselőtársam Ausztriának könnyelmű gazdálkodását illette. Nagy örömmel hallottam azt is, hogy ő hajlandó ujabb konklúziókat levonni, hogy hajlandó, amennyiben Ausztria ezt a könnyelmű pénzügyi politikáját meg nem szünteti, konszideráczió tárgyává tenni, vájjon Ausztriával fennálló gazdasági közösségünk jelen formájában továbbra is fentartható-e. Azonban módfelett csodálkoznom kell azon a következetlenségen, amelybe tisztelt képviselőtársam esett, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbjelől.) amikor egyik oldalról ennek lehetőségét helyezi kilátásba, másik oldalról Ausztriával való gazdasági kiegyezésünket, Ausztriával való gazdasági közösségünket, ismét 20 évre akarja meghosszabbítani. Én azt hiszem, hogy a konzekvens Jogikának követelménye ezzel teljesen diametrálisan ellenkezik. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha én meg vagyok győződve, hogy rövid időn belül abba a helyzetbe juthatok, hogy egy törvényes házasságot, amelyre léptem, fel kell bontanom, akkor semmi esetre sem fogok követemi intézményes biztosítékot olyan irányban, hogy ezt 20 évig ne tehessem meg, hanem arra az álláspontra helyezkedem, hogy megteszem a szükséges, egyelőre semminek sem prejudikáió intézkedéseket egy esetleges törvényes válás sima előkészítésére. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Tisztelt ház ! Ezekben voltam bátor rámutatni azokra a szempontokra, amelyeknél fogva a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot elégségesnek nem tartom. Szükségesnek tartom azonban, hogy rámutassak a javaslat egynéhány olyan hiányosságára, amelyet a magam részéről feltétlenü orvoslandónak tartok. Ilyen fogyatékossága a javaslatnak, amelylyel szemben az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, határozati javaslatban is állást foglalt : a progresszivitásnak nem kellő mértékben való kifejezésre juttatása. 200.000 koronás jövedelem és 2,400.000 koronás vagyon a mai csökkent pénzérték mellett semmi esetre sem képviseli a teherviselőképességnek azt a határát, amelynél a progresszivitást meg kell szüntetni és semmi esetre sem képviseli azt a határt, amelyen túlmenve az általam is feltétlenül szükségesnek tartott tőkeképzés gátja következnék be. (Helyeslés.) Épen azért a magam részéről a progresszivitás további kiépítését feltétlenül szükségesnek tartom. De rá kell mutatnom még egy másik hiányosságra is, amelyet az előttem szóló t. képviselőtársam is ismertetett, arra, hogy e javaslatban az 1916-ik évi XXXII. t.-cz. 18. §-ában foglalt azon eljárási rendelkezés, amelynél fogva a jövedelmi adó a vagyonadóból bizonyas relácziókban levonható, elejtetik. A magam részéről nem kívánván e kérdéssel részletesen foglalkozni, bátor vagyok azonban a t. pénzügyminister urnak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Magyar Gazdaszövetségnek a házhoz ez irányban intézett felterjesztéseit szives figyelmébe ajánlani és röviden csak annyit kivánok jelezni, hogy végtelenül sajnálom annak elejtését, mert ebben egy ökonomikus princzipium elejtését látom, amelynél fogva beneficziummal, prémiummal jutalmazzák mindazokat, akik a maguk anyagi erejének kellő rentabilitással való, kihasználásával nemcsak önmaguk legjobban felfogott érdekét szolgálják, hanem az ország egyetemének gazdasági érdekét is. (Helyeslés.) Még egy harmadik szempontra kivánok rámutatni, melylyel az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim eddig még nem foglalkoztak s mely tekintetben véleményem talán nem is fog találkozni a ház tetszésével. Ez t. i. a törvényjavaslat 10. §-a, melyben a hadinyereségadónak hatálya már most az 1919-iki esztendőre is kiterjesztetik. Amilyen felháborodással, felzúdulással fogadta minden józanul gondolkozó gazdasági alany, minden józanul gondolkozó gazdasági közület a mimsterelnök urnak eredetileg beterjesztett törvényjavaslatában ahadinyreségadó perpetuálására irányuló szándékát, ugy a magam részéről csak konzekvens vagyok akkor, ha helyesnek nem tartom azt, hogy az 1919-iki esztendő már most mint konjunkturális esztendő jelöltessék meg.
