Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-784
784, országos ülés 1918 május lé-én, kedden. 167 gozó társadalomra találunk Orosz-Lengyelországban. A lengyelség harmadik tömbjét a galiczíaiak alkotják. Ezek anyagi téren a leggyöngébbek, de miként Ausztriának történelme bizonyítja, kiváló hivatalnokokat és államférfiakat is szolgáltatnának az uj királyságnak. A negyedik tömböt Wiina közelében találjuk, hol a litvánoktól körülvéve, de tömören csoportosulva, több mint 2 millió lengyel lakik. Az elszakítandó, színtiszta lengyel város, Wilna volt eddig a lengyel Athén. Lengyelország föléledését immár semmi földi hatalom meg nem akadályozhatja. Hogyha pedig ez megtörténik, akkor tudnivaló, hogy a régi, 1772-ben fennállott lengyel királyságból lefaragott részeknek lakói minden lehetőt el fognak követni, hogy az idegen uralmak alatt több mint 150 éven át gondosan ápolt nemzeti öntudatot követve, a nagy lengyelséghez csatlakozzanak. Ez a szívós életösztön és a legszörnyűbb megpróbáltatásokat átélt nemzeti kultúra a képzelt országhatárokat könnyen áttöri. Hogyha tehát ennek a természetszerű egyesülésnek ezúttal útját áUják, akkor a jövő képe valószínűleg az leend, hogy az idegen uralom alatt maradó lengyelségben mesterségesen teremtenek irredentisztikus törekvéseket, ami állandó forrongások előidézője lenne. Ugy vélem, hogy ebben a kérdésben a németek is igen téves utón járnak. De vizsgáljuk a gazdasági kérdést. Előzőleg gyáriparunk fejlődésének adatait 1910-ből idéztem, mert az összehasonlítás czeljára csak 1910-ről kaptam biztos adatokat a lengyelországi viszonyokról. Említettem, hogy nálunk i835 üzemben 434 ezer munkás dolgozik. MuszkaLengyelországban 10.953 üzemben 400.000 munkás van. Legerősebb a szövő-fonóipar, melyben az összes munkásság 46"5%-a foglalkozik, — háromszor annyi munkás, mint minálunk. De árujuk durva, versenye nem félelmes. Nálunk a nagytőkének a textiliparban való ujabb jelentékeny részesedése hivatva van azonban arra, hogy ezt az aránytalanságot is elenyésztesse. Minden más iparágban mi vagyunk előnyben. Különben ugy vélem, hogy közöttünk nem is annyira a gazdasági verseny, mint inkább a szükségletek kölcsönös kicserélése lép előtérbe. így pl. a gazdasági terményekben óriási Lengyelországnak szükséglete. Csak lisztet 1911-ben 25 millió métermázsát importáltak Muszka-Lengyelországba. Rendkívül nagy törökbuza-szükségletük. Állandó bevitelre szorulnak : bor, gyümölcs, szőlő, vetemény, dohány, nyersselyem, gazdasági gépek, építőanyagok, iskolaszerek, stb., stb. tekintetében Állatállományuk ijesztő mértékben megapadt. Ebben a tekintetben is évtizedeken át bevitelre szorulnak. Ellenben az úgynevezett idénymunkások tekintetében bírnának bennünket kisegíteni, mert a múltban is 200.000 lengyel munkás járt külföldre, hogy mint idénymunkás keresse meg kenyerét. Mindnyájan ismerjük azt a szomorú körülményt, hogy a lengyel királyság legnagyobb részében a harcz esélyei ingadoztak és minden területe többször cserélt gazdát. Amit megkímélt az egyik hadviselő fél, azt lerombolta a másik. Ekként pusztultak el az épületek, rombolták le a gyárakat, hajtották ei az igavonó állatokat és tarolták le 300 ezernél is több hold szálas erdőt. A pusztulás ugy az ipari, valamiként mezőgazdasági téren iszonyatos arányokat öltött. Mindezek helyreállítására évtizedek munkájára lesz szükség. A helyreállítás annál nehezebb, mert építőanyagot, gazdasági gépeket, berendezési tárgyakat, bútorokat, szóval mindent, de mindent külföldről kell megszerezniük. Minthogy pedig mi épen az építőiparban, bútor és gazdasági eszközök gyártásában, valamiként az iskolaszerek készítésében vagyunk a legerősebbek, valósággal élhetetlenség volna elszalasztanunk a kedvező alkalmat arra, hogy meghódítsunk fejlődő iparunk részére egy olyan piaczot, melynek mértékadó tényezői önmaguk kínálkoznak a kereskedelmi összeköttetés megteremtésére. A muszkaországi lengyelek már korábban is megkísérelték ennek a gazdasági kapcsolatnak megteremtését. Erre a czélra 1908-ban Varsóból és vidékéről kereskedők és gyáriparosokból összeverődött 50 tagú társaság jött le Budapestre, — de az ellentétes áramlatok és kereskedelmi kormányzatunk ridegsége meghiúsították törekvéseinket. Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő ' urat, szíveskedjék közeledni a tárgyhoz. (Helyeslés.) Dobieczki Sándor: Méltóztassanak ugy tekinteni, hogy az adójavaslatokkal kapcsolatban rá akarok mutatni a Lengyelországgal való gazdasági összeköttetés fontosságára. (Helyeslés baljelől. Halina! Halljuk !) Az évszázadokon át táplált lengyel-magyar barátság azonban újra lángra lobbant és az uj lengyel alakulatnak mértékadó vezetői többször ismételték velünk szemben abbeli hő óhajtásukat, hogy a szoros gazdasági kapcsolatot megteremtsük. Elég jellemző, hogy maga a cs. és kir. lublini kormányzóság telte meg a kezdeményező lépsét. Tisztelt ház ! Tajiasztalatból tudjuk, hogy még a kereskedelmi összeköttetések ápolásában is nagy szerepet játszik a vonzalom. Valóságos gyámoltalanságra vallana tehát részünkről, hogyha, nem ápolnók a lengyel köröknek ezt a baráti közeledését. Társadalmi téren is megkíséreltük a rendszeres munkásságot, mely aimyira visszhangra talált, hogy Varsóban máris egy hivatalos szervet állítanak föl, egy tudakozó irodát, melynek hivatása leend a magyar gazdasági viszonyoknak a lengyel hírlapok és önálló füzetek révén való ismertetése és az árucsere közvetítése. Nekünk, kik a külkereskedelem terén a múltban annyira jelentéktelen szerepet játszottunk, meg kell ragadnunk
