Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május lé-én, kedden. 157 ugy tudom, hogy Hegedüs Lóránt képviselő ur is arra az álláspontra helyezkedett, hogy igenis meg kell nálunk is valósítani és be kell vezetni, mert ezzel a közgazdasági életnek jövőben való bizonyosságát fogjuk megóvni, mert mégis jobb, ha egyszersmindenkorra túlesünk ezen a nagy operáczión, mintha előre ki nem számitható súlyos adókkal fogjuk megterhelni a jövő közgazdasági életet. Azonban nagyon természetes, hogy a Vermögensabgabe, a vagyonelvétel tekintetében a kellő óvatossággal kell eljárnunk, mert épen a magyarság s az u. n. magyar fentartó elem sérelme szempontjából feltétlenül szükségesnek tartom, hogy épen azok a vagyonok ne legyenek ebben a tekintetben túlságosan sújtva, melyek el nem titkolhatók, mig azon vagyonok, melyek eltitkolhatok, ki fognak csúszni e vagyonadó terhe alól. T. képviselőház! Egy isteni színjáték az, amit a t. túloldalon tapasztalhatunk, ugy a hadügyi kérdésekben, mint a közgazdasági kérdésekben is. Vannak pl. erős munkapárt érzelmű urak, nem akarom meggyőződésüknek tisztaságát, semmi tekintetben kétségbevonni, ehhez nincs jogosultságom, akik a közös hadsereg mellett foglaltak állást és mégis, ha arról van szó, hogy itt felszólaljanak, egyenesen a független hadsereg mellett agitálnak. Ebben a tekintetben Szilágyi Lajos képviselő ur legutóbb legalább konzekvens volt, amikor velünk szavazott az önálló hadsereg tekintetében. így vagyunk a közgazdasági kérdésekben is. Itt említem legutóbbi megnyilatkozását a t. túloldal egy igen tiszteletreméltó közgazdászának, amely megjelent egy munkapárti lap máj. 10-iki számában. Hegedüs Lóránt képviselő ur ugyanis azt irja ebben a lapban, mikor arról van szó, hogy az osztrákok túlságos mértékben veszik igénybe az Osztrák-Magyar bankot: »Firtattuk, hogy történhetett ez? Meghallottuk, hogy félmilliárd pénzt a saját betevői vettek fel a jegybanktól. Ez nem egészen két hónap alatt, februártól április közepéig I8V2 milliárd bankjegyről felszökött 20'3 milliárd koronára.* Azt kérdi Hegedüs Lóránt, »honnét tehát az uj 1'3 milliárd? Ausztria egyedül ment be a jegybankba és saját deficzitjére vette ki e bankösszeget. Micsoda mulatság készülhet itten ?« Én és általában az a párt, amelyet a t. túloldal, amikor az önálló bankot feszegettük és forszíroztuk, bizonyos közgazdasági naivitással vádolt, azt kérdem, akkor volt-e igazunk vagy most van a t. uraknak igazuk? Ez isteni színjáték, amikor mi szidjuk azokat a közös intézményeket, amelyek megvalósítására épen önök adták a főlökést, amikor a háború kellős közepén tudjuk, hogy ezeket a közös intézményeket hatályon kívül helyezni nem lehet. Hock János: Hegedüs meg az önálló vámterületet adja fel. Ábrahám Dezső: Sajnálom, hogy Hegedüs Lóránt igy beszél és nem vonja le a konzekvencziákat, mert egy szájból hideget és meleget fújni még politikailag sem igen lehet Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy pl. a német jegybanknál, a Deutsche Reiehsbanknál, az utolsó hetekben, illetőleg április utolsó hetében, a bankjegyek lényegesen megcsökkentek és általában a Eeichsbankot a legminimálisabb mértékben vette igénybe a német hatóság. Hol van az Osztrák-Magyar bank hivatása ? Hol van a közös intézmények beváltsága? Konczedálom azt is, — nem akarok semmi tekintetben igazságtalan lenni, — bogy az OsztrákMagyar bank volt az egyetlen közös intézmény, mely lehetőleg becsületesen igyekezett teljesíteni kötelességét, konczedálom azt is, hogy a magyar közgazdaságnak, ipar és kereskedelemnek, íöldmivelésnek is az Osztrák-Magyar bank, amenynyire lehetett, állandóan szolgálatára állott, konczedálom, mert hiszen nem jóhiszemű politikai kijelentéseket nem akarok tenni, de mégis meg kell engedni, — amint azt épen Sándor Pál is hangoztatta — hogy specziell az OsztrákMagyar bank nem készült el a háborúra, Amig a Deutsche Reichsbanknál azt láttuk, hogy 1903—1907-ben négy éven keresztül átlag 20 perczenttel emelte a fedezetet, ugyanezen idő alatt az Osztrák-Magyar bank egy teljesen megfordított politikát csinált, vagyis csaknem anynyival vagy kereken ugyanannyival csökkentette a maga fedezetét. Pedig az Osztrák-Magyar bank tanulhatott volna ősétől, az Osztrák nemzeti banktól, amelynek akkor sem volt más hivatása, mint a háborús költségek fedezése. Addig, t. képviselőház, amig a közös intézmények meglesznek, addig valutáris javulásról, közgazdaságunk teljes szanálásáról alig lehet komolyan beszélni. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Hisz itt csak egy kérdésre utalok. Ugyebár, a valuta tekintetében nagy szerepet játszik az, hogy mennyi bankó van forgalomban. Hiszen ez csökkenti valutánk értékét. Saját tapasztalatokból tudok eseteket mondani arra nézve, hogy a banknak a bankjegyeit, a bankóprést melyik állam, melyik országrész veszi igénybe. Hock János: Ausztria rontja a valutánkat. Ábrahám Dezső: Saját tapasztalatomból mondhatom. Egészségügyi szempontból novemberben kint voltam Svájczban. Ott mindenekelőtt láttam, bogy magyar ipari és kereskedelmi érdekeltségről szó sem lehetett. Bécsi czégek tiz és százmilliónyi bevásárlásokat eszközöltek. Ezeknek rendelkezésére bocsátották a kellő valutát. Amikor pedig magyar érdekeltség bevonásáról volt szó, ez a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Hogy vagyunk most az ukrán behozatallal? Ez is szó tárgyát képezte. Ha jól tudom, Hegedüs Lóránt tett ebben a tekintetben jó szolgálatokat. Most Ukrániával kereskedelmi forgalmat akarunk létesíteni. Megfelelő valutát kellene rendelkezésre bocsátani. De mit mond az osztrák közgazdasági vélemény ? Daczára annak, hogy a háborúnak összes gazdasági előnyeit Ausztria