Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

154 784. országos ülés 191 ezáltal azt, hogy az a küzdelem, mely a harcztéren folyik, elsősorban ugyan az összesség, a haza érdekében, de azután egyénileg vagyonunk érdekében történik. E kérdésnél tékát nem szabad senkinek sem kicsinyes szempontokat néznie. El kell készülve lennünk arra, bogy ezt a nagy terbet viseljük. Teleszky képviselő ur nagyon helyesen mondotta tegnap, bogy nem ezáltal leszünk mi szegényebbek, de szegényebbek lettünk a tények által, melyeket viselnünk kell. Hogy milyen módon keK e terhet magunkra vennünk, ennek megállapítása messze vezetne és nem is tartozik hatáskörömbe. Csak azt akarom megjegyezni, bogy amennyiben nagyobb arányú vagyoni adóval kell dolgoznunk, akkor első kellék az, bogy ez az adó mindenkit egyformán, igazságosan érintsen. (Élénk helyeslés.$ Itt azután tényleg egyformaság, igazságosság szükséges ; iie legyenek preferált osztályok. Viszont azonban óvakodni kell attól, bogy esetleg túlmenő számításokkal, vagyoni túlterheléssel a jövő fejlődés alapjait ingassuk meg. Bár igaz, hogy ez a nemzedék az, melyet az Isten ezzel a nagy megpróbáltatással sújtott és amely vérben és anyagi áldozatban elsősorban tartozik helytállni, de mégis egy olyan világraszóló kataklizmával szemben, mint a mai, nem volna méltányos, minden terhet a jövő megkerülésével csak a jelenre hántani. Ez egy hosszú teher, melyet az egész világnak sokáig kell viselnie. S én aggódva látnám, ha bizonyos optiinisztikus számításokkal a megterhelés oly fokban és módon történjék, mely alapjában ingathatná meg sok pótolhatatlan nemzeti vagyont. Amint beszédem elején bátorkodtam kifejezni, távol állok minden osztályérdektől, de már most is kénytelen vagyok rámutatni, hogy bár megtörténhetik és lehetséges az, hogy — mondjuk — a föld megajánlása utján bizonyos adóterhek könnyittessenek, ez azonban csak fakultative és ne obligative legyen kimondva, mert a Magyarország életét, gerinczét képező földbirtokos középosztály anyagi érdekeinek megsértése alapjában rendítené meg a nemzet társadalmi életét. Én liberális ember vagyok, mindig annak mutattam magamat, de nem tudok és sohasem fogok arra az álláspontra helyezkedni, hogy a föld csak egy áru, melyet lehet csereberélni ; mert a földnek van etikája is, a föld beszél is és a földben vannak tradicziók, amelyek a magyar nemzetnek életfentartó nagy tradicziói voltak mindig. (Ugy vén! Ugy van !) Ezeket sohasem szabad megingatni. És bár távol vagyok attól, hogy egyik, vagy másik osztályt különös előnyökben részesíteni akarnám, de merem mondani, hogy épen ezen háború alatt nagyon rosszul cselekednek azok, akik következtetés alapján ugy magyarázzák az ui Magyarországot, hogy ez a réginek romjain épülhet fel. Csak a réginek folytatólagos kiépítésén, (Ugy van! Ugy van!) a meglevő kereteknek okos és bölcs kiegészítésén épüíhet fel a jövő Magyarország. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) de Magyarország a jövőben még kevésbbé nélkülözmájus 14-én, kedden. heti azt az életfentartó erőt, amely egy ezredéven keresztül e nemzet glóriáját, dicsőségét alkotta és nem társadalmi elfogultságból, de tiszta magyar meggyőződésből mondom, hogy a magyar föld és a magyar földnek magyar családokhoz és magyar emberekhez való kötése nélkülözhetetlen alapja a magyar nemzeti államnak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) de nélkülözhetetlen alapja annak a kulturális haladásnak is, amelyet mindnyájunknak kívánnunk kell és amely kultúrának szolgálatában a magam részéről e javaslatot bizalommal megszavazem. (Élénk helyeslés és taps.) Einök : Ki a következő szónok ? Mihályi Péter jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az előttem felszólalt t. képviselő urnak felfogásával csaknem minden egyes kérdésben egyetértek. Egyetértek abban is, amit a magyar földre vonatkozólag mondott, csakhogy ezt abban az értelemben kívánnám megállapittafcni, hogy épen azért, mert a magyar földnek ethikája van, épen azért, mert a magyar földnek olyan nemzeti jelentősége van a magyarság lelkületében, amely a magyart ideköti, tessék oly magyar birtokpolitikát folytatni, hogy minél több emberre lehessen ennek a magyar földnek az ethikáját kiterjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetértek az igen tisztelt képviselő ur azon felfogásával is. amelyet ő a nagytőke tekintetében hargoztatott. Erről az oldalról sokszor és mondhatom, talán sohasem jogtalanul, intéztetett támadás a nagytőke ellen, azonban hangsúlyozni és megállapítani kivárom, hegy a nagytőkének a nemzeti vagyor.osodás tekintetében való jelentőségét mi is a legteljesebb mértékben honoráljuk s azt a legteljesebb mértékben fentartandónak kívánjuk. Természetesen oly értelemben véve a nagytőkét, hogy amennyiben az esetleg inter. náczionális is, ne legyen egyúttal nemzetellenes Ami a t. képviselő urnak az adókivető bizottságokra vonatkozó alludálását illeti, abban is teljesen osztom véleményét. Én Budapestről hallottam, azt hiszem, eléggé indokolt panaszokat, amelyek az adóid vető bizottságok eljárása ellen irányulnak, amelyekben nemcsak a társadalmi osztályok elfogultsága, hanem bizonyos tekintetben még a rokoni összeköttetések és kötelékek is befolyásolják az embereket az adókivetések megállapításánál. Nyilatkozott a képviselő ur a községek háztartásának rendbehozataláról is, hangsúlyozván azt, hogy e kérdést feltétlenül rendezni kell. Én is ezen az állásponton vagyok, azonban — bocsánatot kérek, ha talán túlságosan erősen fejezem ki magamat — szinte szemfényvesztésszerű adatokkal találkoztam a javaslatban, midőn e javaslat pl. az I. osztályú kereseti adó alá tartozó egyes elemek adótételeit a községek javára engedi át. Amint látom, a legutolsó kivetés folyamán ez mindössze 2,849.000 koronára megy, már pedig ott, ahol több mint 20.000 község van, ilyen tété-