Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784, országos ülés 1918 május H-én, kedden. 155 lekkel egy komoly javaslatban nem szabad elő­hozakodni. Sajnálom azonban, hogy a konklúzióra nézve az adójavaslatok elfogadását illetőleg nem értbe­tek egyet at.kérwiselő úrral. Sem én, sem pártom, amelyhez tartozni szerencsém van, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhas­suk. Teljes lojalitással el kell ismernem azt, hogy ez a javaslat lényeges haladást jelent az 1916-iki törvényekkel szemben is a progresszivitás, az adó­zás egyenlővé tétele tekintetében, azonban még mindig nem látom itt azt a progressziót, amely reánk és álláspontunkra nézve teljesen megnyug­tatóvá tenné ennek az adójavaslatnak elfogadását. Teljes mértékben honorálom a pénzügyi bi­zottságnak a javaslaton eszközölt javításait és az előadó ur törekvéseit is. Az előadó ur beszédének leginkább az a passzusa nyerte meg a tetszésemet, ahol igazi érzülete, politikai felfogása nyilatkozott meg az Ausztriával szemben való viszonylatokat illetőleg. Ebben lelkes, becsületes segítőtársra ta­lált Teleszky János t. képviselő úrban is, aki Ausz­triával szemben fennálló reláczióinkat bizonyos te­kintetben szintén felhozta, amelyekre később fogok kitérni. Mielőtt azonban Teleszky János t. ké|3­viselőtársarnnak idevonatkozó érdemeit méltat­nám, engedje meg, hogy egy kis kirándulást tehes­sek és lovagias ügyet intézhessek el vele a »priusz«-t illetőleg. Általában többször hallom a túloldalról azt a kifogást és szemrehányást, — s az igen t. kép­viselő ur is felhozta ezt — hogy mi vagyunk azok, akik megnehezitjük az adójavaslatok szőnyegre­hozatalát és ennek folytán nem hozzuk az adózó­kat abba a helyzetbe, hogy tájékozódjanak afelől hogy a jövőben miféle adókat kell fizetniök. Min­dig azt vetik szemünkre, hogy mi igenis a priusz­szal hozakodunk elő és ez a priusz megakadályozza a parlamentet rendes munkálkodásában. Azt hi­szem, t. képviselő ur, hogy ezek a fájdalmak most már megszűntek. Hiszen a priuszra való tekintet most már itt számba sem jöhet, mert ugy látom, hogy a munkapárt és a kormánypárt az édes megegyezés terére léptek a választójog tekintetében. Azonban engedje meg az igen tisztelt kép­viselő ur, hogy épen a priusz tekintetében egy figyel­meztetéssel szolgálhassak. Erre a priuszra nem lett volna semmiféle szükség. Ennek az u. n. jel­szónak hangoztatása teljesen felesleges lett volna, hogyha igenis azt a programmot, amelyet önök 1910-ben hirdettek, vagy azt a programmot, amelyet Khuen-Hédervárytól, Lukácstól, Seré­nyitől s ha jól emlékszem, még Hieronymitől kezdve is mindig magukénak vallottak és amelybe a becsületes választójog megvalósitása volt fel­véve, tényleg programmszerüleg megvalósitották volna. Akkor nem lett volna priuszra szükség, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) valamint azokra a parlamenti atroczitásokra sem, amelye­ket, fájdalom, az 1912. évben itt megértünk. (Úgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondta Teleszky János t. képviselő ur. hogy a parlament magatartása, hogy az a körül­mény, hogy az adójavaslatokat nem tárgyaltuk idejében, a törvényhozás iránti tiszteletet is képes bizonyos tekintetben megrendíteni. Én eddig ugy tudtam, hogy a minister urak még akkor sem élesz­tik fel régebbi naivitásukat, ha állásukról lemonda­nak. Az igen tisztelt képviselő úrban, azt hiszem, a minister szólalt meg megint, midőn azt állit ja, hogy a közhangulat roppant haragra gyulladna ab­ban az esetben, ha az adójavsalatokat minél hama­rább le nem tárgyalnék. Azt hiszem, hogy ha az ország lakosainak.túlnyomó többségét megszavaz­tatnék, — pláne ,ahogy a magyar természetet is­merem, amely nem nagyon lelkesedik semmiféle adójavaslatért — az nem eredményezné azt, hogy ez a letárgyalás Magyarországon a nagy többség tiszteletét a törvényhozás iránt fokozná, bár kon­czedálom, hogy bizonyos tekintetek igenis mel­lette szólhatnak a javaslatok minél előbb való le­tárgyalásának. De igenis csökkentheti egy más körülmény a törvényhozás iránti tiszteletet ; csök­kentheti az a körülmény, hogyha a pártok és a mi­nisterek elveiket feladják. Igenis, ezek azon súlyos körülmények, amelyek a törvényhozás és a törvény­alkotók iránti tiszteletet befolyásolhatják. Nem fogadom el a javaslatot azért, mert eszembe jut a többségért oly melegen lelkesedő egyik napilapban legközelebb megjelent »Ezer milliárd« czimü czikk, amely hivatkozik arra, hogy miképen fejtette ki Henderson, az angol munkáspárt vezére e háborúnak rettenetes ki­hatásait pénzügyi szempontból. Ebben az ezer milliárdban benne van Európának, talán az összes emberiségnek jövendő nyomorúsága. Ebben az e^er milliárdban benne van az, hogy az emberek két csoportra fognak oszlani : azokra, akikért mások dolgoznak és azokra, akik dolgoznak másokért. Hock János : L«,sz bankrabszolgaság ! Ábrahám Dezső: Lesz igazán egy pénztelen és egy pénzes csoport, amely az ellentéteket az emberek között a legnagyobb mértékben ki fogja élezni. Elismerem, hogy a javaslat bizonyos tekintet­ben elég hatalmas lépéssel közeledik a progresszió felé is, azonban még mindig nem látom azt a merész, azt a bátor lépést, amely egy modern, a jelenlegi viszonyoknak teljesen megfelelő pro­gresszív javaslatot feltétlenül kell, hogy áthasson. Hock János." Teljesen arányos teherviselést kérünk. Ábrahám Dezső: Popovics Sándor pénzügy­minister ur a pénzügyi bizottság tárgyalása alkal­mával meglehetős szomorú képet festett elénk egy huszonhat milliárdos hadi adósságról. Ha ezen huszonhat milliárdos adósságot, ennek évi kama­toztatását tekintjük, akkor látjuk, hogy ehhez körülbelül ötszáz millió korona évi bevétel kell, amit hozzáveszünk a békeévek összes egyenes és közvetet adó-, valamint egyedárusági bevételei­hez. Ezen összes állami bevételek sem fogják fedezni, ötszázmillió korona hiján, azon tóteleket, 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom