Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-777
777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. 9 tudjuk, hogy a legnagyobb világháború közepén állunk: Ilyen időkben a legfontosabb feladat az volna, hogy a válságok és viszontagságok között a nemzet sorsát intéző kormányok állandók legyenek és az adminisztráezió lehetőleg zökkenés nélkül folytassa azt a munkát, mely a nemzet egész erejét oda konczen trálja, hogy az ellenséggel szemben való védekezés minden fegyvere a nemzet utolsó csepp erejéig kimerittessék. E helyett mély fájdalommal látom, hogy nálunk a kormányzati bizonytalanságnak olyan sajátságos jelensége mutatkozik, hogy az szinte megdöbbentő. Még nincs egy éve, hogy gróf Esterházy Móricz elnöklésével uj kormány alakult. Tiz hónap alatt a harmadik, kormányválság van bejelentve, a negyedik pedig, ugy látszik, a bejelentés méhében van. (Derültség.) Hogy a dolognak ezzel a részével röviden végezzek, minden czélozgatás és kerülgetés félretételével rögtön leszögezem, mi volt a gondolatom. A mai lapokban egyhangúlag közhírré tétetett, hogy Ő felsége Szterényi József kereskedelemügyi minister urat bizta meg a kabinet megalakításával. Azt hiszem, nircs köztünk véleményeltérés az iránt, hogy a t. minister urnak munkabírását, szorgalmát, sőt bizonyos szaktehetségét mindnyájan egyformán tiszteljük. De ha Ö felsége keresett volna valakit, aki alkalmatlanabb ebben a válságos perczbcn az ország sorsának intézésére, mint ő, akkor jobbat nem találhatott volna, (Derültség.) Ezt csak azért említem meg, hegy íme, a negyedik kormányválság küszöbén állunk. Még egy körülmény ingerel arra, hogy .nemzetem figyelmét a történendőkre felhívjam. A kiilügyministeriumban sem ritkák válságok és ott is olyan pillanatról-pillanatra változó meglepetések érik a parlamentarizmusban járatos politikai világot, melyek bizonyos aggodalmat gerjesztenek. És miután már erről beszélek, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy a legutolsó kinevezésnél megint találkozunk azzal, hogy Ö felsége a »Minister meines Hauses« elmélete alapján kinevez egy külügyministert és kinevezi egyúttal a közös ministertanács elnökévé. (Mozgás báljelöl.) A magyar parlamentben már nem először hozzuk fel, hogy a magyar alkotmány az Ausztriával való érintkezés tekintetében csak egyetlenegy alkotmányos fórumét ismer, és ez a delegáczió, de nem ismer közös ministertanácsot, nem ismeri annak elnökét, (ügy van ! a báloldalon.) Ha én ebbe beleszövöm a válság okának bizonyos rövid történetét, akkor aggodalmaim csak szaporodhatnak és arra kényszerítenek, hogy a nemzet figyelmét is felhívjam. Hallottuk a t. ministerelnök urnak azt az egészen lojális nyilatkozatát, melyben a válság indokául a választójog kérdésében felmerült differencziákat hozta fel. Erről mindjárt beszélni fogok. Előbb azonban konstatálom, hogy ez a lojalitásnak valóban azon foka, melyet egy Wekerle-kabinettől elvárhat mindenki, aki a királyság iránt tisztelettel viseltetik. A tények előtt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. azonban még sem lehet szemet hunyni. A tények pedig nekünk azt súgják, — legalább így van a közvélemény előtt és örvendenék rajta, ha esetleg czáfolatokra adnék alkalmat, — hogy ez a külügyministeri állás betöltése ez alkalommal ugy történt, hogy a magyar ministerelnök eziránt meg sem kérdeztetett. Amint voltam bátor megjegyezni, ez a Minister Meines Hauses elméletébe teljesen belevág, de engem és képviselőtársaimat bizonyosan feljogosítja arra, hogj' alkotmányjogi szempontból súlyos aggodalmainkat már most nyilvánítsuk és tisztelettel figyelmeztetjük azokat, akiket illet, hogy ha a válságot nyugvópontra akarják hozni és itt a nagy háború nagy érdekeivel szemben a nemzet erejének kifejtése szempontjából békét akarnak létesíteni, akkor tartózkodjanak attól, hogy ilyen alkotmányunkba ütköző módon intéztessék el a válság. Itt van még egy dolog. íme halljuk, a pénzügyminister ur mostani előterjesztéséből, hogy a lemondott kormány indemnitási javaslattal áll elő. Nem szándékozom ebben a pillanatban bővebben vitatni annak alkotmányjogi jelentőségét, vájjon egy lemondott kormány a költségvetésnél is erősebb jogot, Vagyis a meghatalmazással való kormányzást és a fedezetnek meghatalmazás alapján való igénybevételét kivánhatja-e, vagy nem. Mert az ugynevezett indeirnizálás jelentősége, mikor a törvényhozás egy kormánynak előzetes engedélyt ad arra, hogy az állam által fedezetül kijelölt bevételeket igénybe vehesse, az indemnizálásnak ez a jelentősége alkotmányjogilag azt jelenti, hogy az a kormány utólagosan tartozik ezt az eljárását a parlament előtt legitimálni. Egy lemondott kormányra nézve az indemnizálásnak ez az alkotmányjogi elmélete egyszerűen lehetetlenség, mert ő már nem legitimálhatja a képviselőháztól nyert felhatalmazás alajiján felhasznált hitelek tekintetében az eljárását. Egy dolog egészen kétségtelen és ez az, hogy a ministerium, amely lemondott, a lemondás pillanatától kezdve és különösen a jelen esetben, midőn nem a parlamenti bejelentéstől számit a lemondás, — mert hiszen látom az igen t. kormánynak azt a nemes igyekezetét, amit csak honorálni tudok, hogy a kormán) 7 a lemondást csak később jelenti be a házban, mintsem a pénzügyminister ur az indeninitást kérte — az időpont szempontjából tehát el kell ismerni, hogy ez a kormány mindent megtett, amit megtehetett, hogy magára nézve alkotmányosan szanálja az indeinnitás kérdését, az indemnitást kérni nincs jogosítva. Azcmban miután publikálva van a lemondás elfogadása, hivatalos tudomásom szerint az igen fc. kormány tagjai már nem ministerek, csak ügyvezető hivatalnokai ö felsége megbízásából a kormánynak. Az 18-18 : III. t.-cz. azonban csak a felelős minister felelősségére adhatja oda a nemzet vagyona fölött való rendelkezést. De nem folytatom. Egyszerűen azért, mert nem szándékozom ezen a téren nehézségeket okozni a t. kormánynak vagy a képviselőháznak és azt hiszem, hogy az adott helyzetben épen a 2
