Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-777
10 777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. kivételes állapotokra való tekintetből talán a parlament is el fog tekinteni attól, hogy ebből egy crimen laesae-t csináljunk most és erre az alkalomra. De azoknak, akik ö felségének tanácsadói, mégis csak kötelességük volna a magyar alkotmányból legalább arra figyelmeztetni Ö felségét, kogy ilyen helyzeteket nem kell teremteni, mikor az megelőzhető, mert hiszen a válság le lett volna bonyolítható azután is, amikor az indemnitás meg van szavazva. Azonban én tulaj donképen nem ezért szólalok fel, (Halljuk ! Halljuk !) hanem felszólalok egy sokkal fontosabb és a jövő kibontakozás szempontjából legalább meggyőződésem szerint lényegesebb okból. A legutolsó hónapok történetében egy kimagasló mozzanatot kell megállapítanom és ez az, hogy sajtóban, gyülekezetekben, az utezán, politikai és nem politikai társaságokban olyan mértékben van exponálva a király személye és annak felelőssége, hogy az már szinte aggasztó. Léptennyomon találkozunk azzal, hogy a király igéretszegő, hogy a királynak igéretét exekválni kell, boltajtók előtt vörös cédulákon olvassuk ezt. Ha azután kezünkbe vesszük a pártkörök tudósításait, kezemben vannak, felmentem magam egyelőre attól, hogy szó szerint idézzem. (Halljuk! Halljuk!) Ha kivan ja a t. ház, megteszem, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és ugy látszik, hasznos munkát fogok vele végezni. Az alkotmánypárt gyűléséből egy-két szót erre nézve azért idézek, mert normális időkben ezek a kifejezések talán helyén valók is lennének, mikor azonban — amint méltóztatnak mindnyájan tudni — a tömegek lázas izgatottsággal várják a történendőket és ki van adva a jelszó, hogy a királyt pedig Ígéretének beváltására kényszeríteni kell, akkor nézetem szerint aggasztó jelenség, ha a politikusok körében is ilyen njälatkozatok esnek, mint aminők itt estek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az egyik szól gróf Hodik János igen t. képviselő urnak különben igen érdekes beszédéről. Szószerint ugy fogom leadni, amint a lapok közölték (olvassa) : »Ha most más tanácsadó befolyása kö\etkeztében ö felsége a kormánynak ezt a fegyverét ezidőszerinfc kivette a kezéből, azt mondani, hogy tréfa volt ez az ultimátum, miután nem tudunk választani, azért, hogy hatalmon maradhassunk, mondjuk azfc, hogy csak tréfáltunk, hogy lehet még velünk beszélni — bocsánatot kérek, — ennek súlyos konzekvencziái lehetnek.* A súlypontot arra vetem, hogy : más tanácsadók befolyása következtében Ö felsége ezt a fegyvert a kormánynak ezidőszerint kivette a kezéből. Még világosabb azonban gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak, a párt elnökének e tekintetben tett és szószerint a következőket tartalmazó nyilatkozata (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelól. Olvassa) : »E kudarcz után természetesen és igen helyesen a kormán}^ tisztázni akarta helyzetét a királlyal szemben, vájjon számithat-e a házfeloszlatás jogának tényleges gyakorlására. Itt fennakadás történt, Ö felsége máskép gondolta meg a dolgot, mint azelőtt és ezt a jogot megtagadta. Ebből keletkezett a válság.« Eitner Zsigmond: Igaza volt neki! Polónyi Géza: Megengedem, de azután ennek a konzekvencziája az, hogy a Népszavában, ezekkel harmóniában, azt olvassuk, hogy : Vagy jelentse ki a király, hogy nem kívánja most már betartani a tömegeknek tett igéretét, vagy pedig gondoskodjék tavalyi Ígéretének haladéktalan beváltásáról. Ez folytatódik tovább. Nem szükséges végig idéznem, mert én csak a lén}*egre figyelmeztetek, arra, hogy a nagy tömegekre hogyan hat ez. Csak még egy rövid idézettel fejezem be ezt a kérdést. Létay Ernő : Mi összefüggés van a 48-as alkotmánypárt és a Népszava között ? (Zaj.) Polónyi Géza : A 48-as alkotmá,nypárt bizonyára a kellő korlátok között tudja értékelni azokat a kifejezéseket, amelyeket az előbb felhoztam. De méltóztassanak megnézni, hogyan hat ez a tömegekre, amely nincs azon a nivón. (Olvassa.) »Elvárják a demokratikusan gondolkozó polgárok támogatását — mondják a munkások — ós bíznak a parlament választójogos elemeinek segítségében, ha megtudják, hogy a Tisza-rendszer viszszatérése nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is milyen gyűlöletet ós ellenállást vált ki. És számítanak — t. i. a munkások — nemcsak az osztrák szocziáldemokrata proletárság, hanem Ausztria nemzetkégeinek támadására is.« (Felkiáltások : Támogatására I) Nem kérem: támadására. Ugron Zoltán : Hol volt a czenzura ? Polónyi Géza : En a magam részéről csak mint szimptomatikus dolgot említem fel ezt, igazolásául annak, hogy igazat állitok, amikor azt mondom, hogy az utolsó hetek történetében ekszponálták a királyságnak nemcsak tekintélyét, de a királyi adott szó megtartásának kérdését is. (Ugy van! a jobboldalon.) Rátérek a legérzékenyebb kérdésre, a házfeloszlatás kérdésére. El akarom mondani, miképen gondolkozom én a kinos szituáczióból való kibontakozás tekintetében. A mi egész válságunk tulaj donképen mi körül forog ? Az úgynevezett házfeloszlatási jog kérdése körül. Az egész válság hetek óta tisztán egy pont körül forog. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést magyarokhoz illő higgadtsággal, nyugodtsággal, Elvárom a czáfolatot és boldog leszek, ha meggyőzzük az országot, hogy nem én mondok igazat, hanem azok, akik engem meg fognak czáfolni. Hogyan keletkezett az egész dolog ? A háború idejében, tehát végzetesen kivételes körülmények között alkot a nemzet egy törvényt, az 1915. évi IV. törvényezikket. Ennek van egy deklaratív szakasza, az 1. §., amely nemcsak egyszer, de ismételten kijelenti, hogy most a ház feloszlatása és uj választások elrendelése erkölcsi lehetetlenség, (ügy van ! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.)
