Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-784
784. országos ülés 1918 május lé-én, kedden* 147 melyet vele szemben használtam. En azt akartam | kifejezni, de a pillanat hevében talán nem jó szó jött a számra, hogy Fényes László képviselő ur foglalkozásszerü szenzáezióhajhász, embervadász és rágalmazó; én ezt akartam kifejezésre juttatni és ezt az állításomat bizonyítani is fogom, különösen pedig azt, hogy Fényes László képviselő urnak nincs joga ebben a képviselőházban az igazmondás szabadalmazott apostolául jelentkezni. Fényes László képviselő ur, mikor azt mondták neki, hogy hazudik, azt válaszolta, hogy neki ilyent még soha nem mondtak. Ezzel szemben megállapítom, hogy a magyar kir. bíróságok mondtak Ítéleteket Fényes igazmondásáról és — hogy itt a képviselőháznál maradjak — emlékeztetem rá Fényes László képviselő urat, hogy Tisza István és társai ellen elkövetett rágalmazásért több hónapi szabadságbüntetést szenvedett; továbbá, hogy a Justh Gyula és társai rágalmazásáért szintén több hónapi szabadságvesztésbüntetést kapott. Fényes László : ön volt a védőm. Bródy Ernő: Azt is elmondom, majd rátérek. (Mozgás és derültség.) Jelenleg is, t. képviselőház, 11 rágalmazási per van folyamatban ellene. Akkor tehát, amikor ő itt mint az igazmondás egyedüli képviselője, mint az elhagyatott nép egyedüli patentirozott védelmezője akar fellépni, akkor emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy neki az igazmondásnak e szerepében tetszelegnie nem szabad. Ami azt a megjegyzését illeti a t. képviselő urnak, amire el voltam készülve és amire a válasz is készen van, hogy én védtem, erre nézve megjegyzem, hogy igenis védtem, mert azt hittem, hogy őt az igazság fanatikus keresése vezeti, de meggyőződtem arról, hogy nem az igazság fanatikus keresése vezeti, hanem a szenzációhajhászás, a feltűnési viszketegség, a szereplési vágy és a beteges nagyzási hóbort. Ezen az utón nem akarom követni a képviselő urat. Hogy mennyire fegyvere i:eki a rágalmazás, azt tegnap tartott felszólalásában is fényesen bebizonyította. Azt mondja ugyanis, amikor beszédében megtámadja azokat a képviselőket, akik hadiszállítók pereiben milliókat szereztek Magyarországon, kikel a képviselő-ügyvédek ellen és azt mondja : ha az a hadiszállító szegény ember, akkor én alig látom ott a demokrata képviselő urak neveit. Bocsánatot kérek megint a t. képviselőháztól, igazán nem szeretek személyes kérdésekkel foglalkozni, de engem, mint demokrata képviselőt, szintén beleértenek a hadiszállító-perek ügyvédei közé. Én pedig másfél évig kint voltam a háborúban, egy évig beteg voltam, három évig szünetelt az irodám, egy év óta, amióta ügyvédeskedem, nem vállalok hadiszállitópert. Nincs tehát joga a képviselő urnak azt mondani reám, hogy én milliókat harácsolok össze gazdag emberek védelmével. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy én osztozom abban a felfogásban, melyet Peíő Sándor t. barátom tegnap kifejtett, hogy ugyanis semmiféle illegitim dolog a hadiszállítók védelmében nincs. Osztozom ebben a felfogásban, de a magam részéről nem vállalok ilyen pert, mert fizikailag és technikailag nem voltam abban a helyzetben, hogy vállaljak. Akkor, amikor a képviselő ur az ő szokásos rágalmazási módszerével itt engem is belefoglal az illető védelmezők közé, elfelejti azt, hogy védtem őt ingyen, igenis, az igazság keresésének vágyától ösztönözve, anélkül hogy egy krajczáxt elfogadtam volna. Ö maga nagyon jól tudja, hogy én milyen természetű ember vagyok; nagyon jól tudja, hogy egyetlen tőkém a becsületem, amelyet tisztán tartok és felemelt fővel járhatok embertársaimjközt, hogy képviselői voltomat semmiféle illegitim dologra fel nem használom. Es erre alkalmat vesz, hogy megrágalmaz. Nem felelhetek mással, mint a német költőnek ama mondásával, amely azt mondja : Der grösste Schuft ím ganzen Land ist und bleibt der Denunziant. Elnök: Napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és határozathozatal tárgyát nem képezvén, most rátérünk a napirendre. Fényes László : Nem bizonyitott! ESnÖk : Rátérünk a napirendre, a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvények módosításáról és kiegészitéséről, a hadinyereségadóról szóló törvény hatályának megkosszabbitásá.ról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipótlékról szóló törvényjavaslat (írom. 1401, 1437) általános tárgyalásának folyatására. Kit a következő szónok ? Vitéz Győző jegyző: Návay Lajos! Návay Lajos : T. képviselőház ! Azok után a szakavatott beszédek után, amelyeket tegnap ugy a t. előadó ur, mint Teleszky János t. képviselő ur elmondottak, a magam szerény felszólalásában kerülni óhajtom a kérdésnek szakszerű és mélyreható bírálatát, de azt hiszem, ebben a fontos és az ország összlakosságát érdeklő kérdésben szükséges, hogy a gyakorlati szempontok is lehetőleg megnyilatkozzanak, különösen oly adózásnál, amely az adózást a társadalom legszélesebb rétegeire fekteti és épiti ki és ugy hiszem, hogy ebben a kérdésben azoknak is lehet szava, sőt kell, hogy szavuk leg} r en, akik a gyakorlati élet tapasztalatait a tisztelt ház és a pénzügyminister ur tudomására hozzák. A most előterjesztett javaslatokra nézve konstatálhatjuk azt a sajátos tényt, amelyet, hozzáteszem, sajnosnak nevezhetek, hogy az egyoldalú és társadalmi szempontok szerint tagozódott bírálat, amelylyel a javaslatot támadják és tárgyalják, a pénzügyminister úrra megnyugtató lehet, annyiban, hogy két oldalról érik a támadások. Támadják az u. n. agrár-körök és támadják hasonló vehemencziával a kereseti és szabad pályákról is. Valószínűleg abban rejlik a dolog, hogy mindkét részről természetszerűen súlyos adóterhekkel állnak szemben és a maguk súlyos adójukat ugy vélik áthárítani, hogy a másik fél kedvezményben ne részesüljön. A pénzügyminister ur, nagyon helyesen, társadalmi osztályérdekektől 19*
