Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

148 784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. menten oly módozatot tartozik az ország szine elé terjeszteni, amely minden osztályra lehetőleg egyaránt igazságosan rója a nagy terheket, amelyeket mindnyájunknak viselnie kell. Távol áll tőlem, hogy a gazdaosztály érdekével bármely tekintetben szembehelyezkedjem. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy azon állítást, mintha a háború folyamán a gazdaosztály nem tudom miféle károsodást vagy hátrányt szenvedett volna, nem felel meg a valóságnak, mert, ha talán nem is élvezett olyan nagymérvű előnyöket vagy hasznot, mint egyes más osztályok, mégis kétségtelenül áll, hogy ezen nehéz időkben a gazdaosztály nem tartozik a legmostohäbban ellátott osztályok közé. Viszont természetesen a szabad kereseti pályák részéről, mikor csak a maguk terhét látják, feledik, hogy épen az előttünk fekvő javaslat egyik legfontosabb része. a vagyonadó a fundált jövedelmet veszi különös adóztatás alá, tehát nem áll az, mintha a pénzügyi kormányzat a fundált jövedelem adóztatásánál valami különös előzékenységet tanúsítana. Áll azonban az, hogy mig a jövedelmi adó életbeléptetésével egyidejűleg a földbirtokosokra vonatkozólag életbelépett az 1909. évi törvény intézkedése, mely leszállította vagy mérsékelte a kataszteri adózást, addig a kereseti adóval együtt a jövedelmi adó életbelépett és a kereseti adónak az a mérséklése, melyet az 1909. évi törvény kontemplált, hogy leszállítja 5, illetőleg 4 és később 3, illetőleg 2 százalékra, nem lépett életbe. Ma tehát ezen osztály a 10 százalékos kereseti adóval van megterhelve, amihez hozzájárul a mostani 60 százalékos pótlékolás, ugy hogy tekintette] arra, hogy a vallomásadás a jövedelmi adónál sokkal szigorúbban van végrehajtva, természetes, hogy az a felfogás, amelyet sokan hangoztatnak, hogy a 10 százalékos feltételes kulcs csak mondva van, azonban a valóságos jövedelemnek alatta marad, mind kevésbbé érvényesülhet, mert minél jobban ki tudjuk venni a vallomást, annál inkább fog ez a kereseti adóra is érvényesülni. Tudom, hogy az az utasítás van. adva, hogy a jövedelmi adónál beadott vallomások kizárólag a jövedelmi adó szempontjából veendők figyelembe, de itt elválasztást nem lehet tenni. Ha a vallomás be van adva, azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur maga Ítélné el pénzügyi közegeit, ha ezen vallomással ott, ahol kell, nem számolnának. Tehát méltányosnak kell lennünk, mert a 10% kereseti adó a 60% pótlékolással együtt a jövedelmi adóval kapcsolatban súlyos terhet jelent ezen adóra vonatkozólag, ugy hogy e tekintetben a sérelmek bizonyos fokig méltányosak. De nem méltányosak azok a támadások, melyekkel a gazdaosztályt illetik a tekintetben, hogy a földbirtokos osztályok jövedelmeik bevallásánál túlságosan large és könnyű módon járnak el. Abból, hogy az eddigi kimutatások szerint, melyek előttünk feküsznek, a tavalyi jövedelmi adónak egy milliárd és néhány száz milliót kitevő összadóalapjából csak 23% esett a földbirtokra és haszonbérletre, 3% a földbérletre, viszont 43% a kereseti adóra, messzemenő következtetéseket vonni nem szabad, mert itt feltétlenül döntő szerepet játszik az a körülmény, hogy a 20.000 koronás adójövedelmeknél, mikor körülbelül 20.000 adóalanyról van szó, a földbirtokosok sokkal kisebb mértékben estek ugyan a jövedelmi adózás alá, mint a többi kereseti pályák, de meg vagyok győződbe, hogy mikor kisebb adóalapon lesz a jövedelmi adó megállapítva, ez az arány lényegesen változni fog és minél jobban ki lesz ez fejlesztve, annál inkább fog érvényesülni az alsó tagozatban a földbirtokjövedelem. A magasabb fokozatoknál, a szabad vagyon ke • resete nagyobb lévén, természetesen elsősorban a házbirtok, az ipari vagyon jön figyelembe, a földbirtoknál azonban a 20.000 koronáról 10.000-re való leszálliíása az adóalapnak legalább 80.000-rel szaporítja az adóalanyok számát, ugy, hogy meg vagyok győződve, hogy jövőben ez helyesebb képét fogja nyújtani a teherviselésnek, mint eddig. Hogy a gazdasági jövedelmek megállapításánál iparkodtunk lehetőleg szigorúan eljárni, arra vonatkozólag vagyok bátor a tisztelt háznak tudomására hozni, hogy pl. Csanád vármegyében, ahol 3 éven keresztül az u. n. adókivető bizottság elnöke voltam, az egyes jövedelmi ágakat a birtokosságnál ott, ahol nem volt speezializált vallomás, hanem átlagszámításokkal kellett dolgoznunk, a következőkben állapítottuk meg: Megállapítottuk a katasztrális holdnak átlagos jövedelmét a 100 kat. holdig terjedő birtokoknál holdankint 130 K-ban, 100—1000 kat, holdnál 100 K-ban, és 1000 holdon felül holdankint 80 K-ban, de megjegyzem, hogy ebbe nem volt belefoglalva sem a háztartásban elfogyasztott termények, sem az állatok értékesítésének pénzértéke, ez külön lett éltékelve és pedig olykép, hogy minden eladott darab hízott sertés tiszta jövedelmét 200 koronával, minden lónál a tiszta jövedelmet 400 K-val, ökörnél 300 K-val, tehénnél 250 és borjúnál 80 K-val számítottuk. Azután a különleges konjunkturális hasznokat külön számítottuk, pl. a hagymatermelésnél a vöröshagymát katasztrális holdankint 3000, a dughagymánál pedig 4000 K-val számítottuk. Ezek a számadatok igazolják, hogy egy eminenter agrár alapon álló vármegyénél mennyire áll az, hogy különös kedvezményben vagy elnézésben részesül a gazdaközönség. Hozzáteszem azonban, hogy örvendetesen konstatálható, hogy ezen kivetés daczára igen kis számban vannak a felebbezők, ami azt mutatja, hogy az ottani termelési viszonyok folytán annak daczára, hogy jövedelem szempontjából ugy a tavalyi, mint a két év előtti év rossz volt, ez a jövedelem az ottani árviszonyokhoz képest megfelelőnek találtatott, Csak azért voltam bátor ezt a tisztelt háznak bemutatni, mert megakartam czáfotni, vissza akartam utasítani azon ráfogást, hogy Magyarország földbirtokos osztálya, nem tudom, milyen módon, ki akar bújni az adózás terhe alól. Ellenkezőleg.