Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-783
783. országos ülés 1918 máius 13-án, hétfőn. 143 jövedelmek és a jólétet jobban biztosítja; ennélfogva az a fundált jövedelem nagyobb adóterhet képes megbírni, mint a nem fundált jövedelem. Határok azonban vannak és ezt a batárt már az én javaslatom, illetve az a törvény, amely ezen javaslat alapján készült, eléri. Ha nézzük, bogy a vagyonadó hazájában, Poroszországban, ahol a jövedelmi adó 7'8%-ig emelkedik a mi 6%-unkkai szemben, — amit a javaslat most kontemplál — a vagyonadó csak a háborús emelkedés óta 3 /i pro mille, mert azelőtt '/s pro mille volt; addig a mi vagyonadónk az eredeti, a mostani törvény szerint, — ha azt tételezem fel, hogy a vagyon 5°/o-os jövedelmezőséget produkál — 1 U°lo az ottani & ji ezrelékkel szemben; ha pedig a kormány javaslata változatlanul lép életbe, akkor V2°/o a porosz 8 /é pro millével szemben. Ugyanakkor — hogy csak röviden említsem meg — Ausztriában ilyen vagyonadó egyáltalában nincs, a többi német államokban pedig, amelyekben ilyen vagyonadó van, nem éri el az 1 pro mille-t és rendszerint 1 pro mille határán van. Én tehát okvetlenül szükségesnek tartom, hogy ezen jövedelmi adónak a vagyonadóból való levonása a törvényjavaslatban restituáltassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Én különben is igen nagy előnyét látom ennek; ez egyrészt ökonomikus elv, mert a vagyonból produkált nagyobb jövedelmet némileg előnyben részesiti a vagyonból produkált kis jövedelmekkel szemben, másrészt ebben az intézkedésben látok egy előnyt a tekintetben is, hogy a jövedelmeknek őszintébb és igazabb bevallására serkent. Yiszont be kell ismernem, hogy ugy, ahogy a törvény ma szól, ennek a levonásnak érvényesítése az adminisztráczióra igen nagy terhet jelent. Ennélfogva, ha én abba a helyzetbe jutok, hogy e tekintetben javaslatot terjeszszek elő, mindenesetre oly javaslatot szándékozom előterjeszteni, mely ugyan a levonási elvet fentartja azokra nézve, akik elfogadható számszerű vallomást adnak, másrészt azonban az adminisztrácziónak teendőit is lehetőleg mérsékli. Ha azonban, amire nézve reményemet nem adom fel, a t. pénzügyminister ur akár a levonás érvényesítésével, akár más alapon olyan javaslatot tesz, amely főczélomat biztosítja, t. i. a fundált és nem fundált jövedelem közötti differencziálásban abnormitásokba ne essünk bele, habár ez nem a jövedelemadó levonásán épülne is fel, amit nagyon sajnálnék, de mivel a főczélt nézem, mindenesetre hozzá fogok járulni a pénzügyminister urnak oly javaslatához, mely ugyanazt az eredményt biztosítja, amelyet én óhajtok elérni. Szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslaton általában még némely kisebb módosítás eszközöltessék Elsősorban, hogy orvosoltassék a mai törvénybe becsúszott az az igazságtalanság, hogy valaki, nem helytelen gazdálkodás, nem is talán üzérkedés folytán, hanem azért, mert a dolog természete így hozza magával, erdejének egész faállományát eladta, akár a háború előtt, ugy, hogy a háború alatt fizetendő, akár pedig a háború alatt, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) miután az erdő faállományának eladása jövedelemnek számit a jövedelmi adóról szóló törvényben, ez az egész befolyt összeggel szemben hadinyereségadót tartozik fizetni; holott nyilvánvalóan itten nem jövedelemről, hanem vagyoncseréről van szó, ami a legjobban látszik abból, hogyha ő ugyanazt a fát a talajjal együtt adta volna el, akkor nem esett volna jövedelem- és hadinyereségadó alá, miután azonban a talajt megtartotta, olyan nagy adó alá esik esetleg, ami jóval felülmúlja a talaj értékét, ugy, hogy jobban járt volna, ha ezt előre tudva, a talajt ajándékba adja. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez egy lapszus, ami becsúszott törvényünkbe s aminek korrigálását az igazság érdekében okvetlenül szükségesnek tartom és pedig ugy, hogy ez a múltra nézve is orvoslást nyerjen. (Helyeslés jobbfelöl.) Másodszor — és itt megint bizonyos fokig személyes obiigóban levőnek érzem magamat — a kereseti adó pótlékolásánál tartok szükségesnek bizonyos kivételes intézkedéseket. Obiigóban érzem magamat itt azért, t. ház, mert hiszen én voltam az, aki azt a törvényt előterjesztettem, amelynek alapján most a kereseti adó kivetése nyugszik s amely törvénynek az volt az eszméje, hogy tulajdonképen petrifikáltassék a kereseti adó, azonban bizonyos esetekben megengedte annak fölemelését, részben arányosítás esetén, t. i. amikor az derült ki, hogy a fél kereseti adója nincs arányban a többi hasonló terjedelmű üzemek kereseti adójával, részben pedig — és ez a legfontosabb kérdés — akkor, ha háború folytán az ő kereseti viszonyai lényegesen megjavultak. Ezt az intézkedést én teljes mértékben helyesnek tartom. Ennek azonban következménye, hogy azoknak a keresetadója, akik ezen törvény alapján revízió alá vétettek, különösen pedig azoké, akiknek keresetadója ezen utóbb emiitettem intézkedés alajTj'án vétetett revízió alá, már igen magasan lett megállapítva a háború folytán és az összes háborús konjunktúrák figyelembevételével és itt igen sokszor érvényesült az a 10%-os adókulcs, amit különben mi a keresetadó tekintetében általában csak olyan fiktív adókulcsnak tartunk, amint a nagy tömegek tekintetében tényleg az is. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha már most ezekre nézve, akiknek adója igy emelkedett, még egy 60%- os pótlékot állapítunk "meg, akkor ez mindenesetre aránytalan (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és igen terhes megadóztatást fog jelenteni és én nem is kétlem, hogy a részleteknél lehetséges lesz egy olyan módositást előterjeszteni, amelylyel ezt az igazságtalanságot kiegyenlíthetjük. Végre szükségesnek tartom annak a kérdésnek tisztázását, hogy a bérbeadott birtokok
