Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

136 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. tőségig megvalósíttassanak, bátorkodom a pénzügyi bizottság nevében is a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban azonban méltóztassék megengedni, hogy egypár megjegyzést tegyek abból a szempontból, hogy vájjon elérhető-e ezekkel az adókkal az, aminek elérésére törekednünk kell, tudniillik az államháztartás egyensúlyának biztosítása, hogy ne mondjam, helyreállítása. Az én egyéni tiszteletteljes meggyőződésem az, hogy ez az intézkedés csak az éremnek egyik oldala, és a másik oldalát tekintve, még igen nagy teendők előtt állunk. Ezzel összekapcsolva, legyen szabad arra rámutatnom, hogy egyik igen kiváló, súlyos testülete a közgazdasági tevékenységben összecsoportosuló adózóknak azzal az aggodalommal is foglalkozik, vájjon ezen adónemek és azon jövedelmek, melyek ezen adónemekből előállanak, elegendők és szükségesek-e arra, hogy az államháztartás keretében felmerült nagyösszegü államadóssági kamatok biztos fedezetet nyerjenek ? Tehát a felett is kételkednek, vájjon elegendők-e és a felett is, hogy szükségesek-e. Azt hiszem, hogy mindkét aggály teljesen túlzott. Az egyik azért, mert egészen bizonyos, hogy nem elegendők, viszont nemcsak bizonyos, hogy szükségesek, de régen be kellett volna következni ezek alkalmazásának, mielőbbi folyóvá tételének és az államháztartás egyensúlya ily módon való biztosításának. De ismétlem, hogy az csak az érem egyik oldala. Amíg nem tudunk határt szabni annak, hogy pénzünk értéke állandóan és mesterségesen, — ellenség módjára űzött gazdálkodással, —egy másik ország gazdálkodása által tönkre tétessék, addighasztalanul veszszük igénybe állampolgáraink adózási erejét, mert ez nem bir versenyt és lépést tartani azzal a dévaiváczióval, amely pénzünk értékét azáltal éri, hogy a fedezetlen bankjegyforgalomnak óriási milliárdjai folyton szaporíttatnak egy másik állam részéről, amelynek velünk való kapcsolatából kifolyólag, valutánk egységessége foly tán, ennek az egész nyomásnak' egy méltatlanul reánk háruló igen tekintélyes erejét kénytelenek vagyunk elviselni. (Igazi Ügy van! balfelől.) De egy másik kérdés is van, t. képviselőház. Addig, amig államháztartásunk normális mederben mozgott, (Halljuk! Halljuk!) addig az adósságoktól való óvatosság odáig ment, hogy a legszükségesebb kiadásokat is a takarékosság szent nevében mellőztük. Nem rendeztük az állami tisztviselők javadalmazását, nem adtuk meg nekik a megélhetés azon eszközeit, amelyek azon időben a megélhetés eszközei lehettek volna (Igaz! ügy van !) és ma, azzal a drágasággal szemben, amely napról-napra nem azért fokozódik, mert ez szükségszerű következménye a háborús állapotnak, hanem fokozódik azért, mert amig az egyik oldalon a mi termelésünk makszimális áron és biztosítva hatósági ellenőrzés és közbejövetel mellett szállíttatik nemcsak a hadseregnek, hanem a szövetséges államoknak és szállíttatik különösen Ausztriának — oly mértékben, amely talán túlmegy azon, amit teljesíteni képesek vagyunk — addig a termeléshez szükséges minden olyan áru vagy czikk, amely onnan volna behozandó : a legmértéktelenebb árdrágítás tárgya. (Igaz ! ügy van ! a jobbés a baloldalon.) És ez ellen semmi néven nevezendő hatályos intézkedést eddig nem láttunk. Már pedig ha egy öltözet ára 1500 korona, ha egy czipő ára nem tudom hány száz korona, — mert a szám nincs meghatározva, — szóval, ha ezek a czikkek, amelyek a létfentartáshoz, az ekzisztáláshoz elengedhetetlenek, minden korlátozás nélkül drágíthatok a végtelenségig.; ha Ausztria háztartásának szükséglete keretében korlátlanul igénybe veheti az Osztrák-Magyar Bank bankjegyanyagát oly mérvben, hogy a fedezetlen bankjegyek száma és annak hatása alatt az infláczió napról-napra, egyik hónapról a másikra milliárdokkal emelkedjék, akkor hiába adózunk. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát teljes áldozatkészséggel felajánljuk az állam erejének, hitelének, becsületének és az államháztartás rendjének fentartása érdekében az állampolgárok egész erejét, teljes adózási képességét, eg3?uttal joggal követelhetjük mindenkitől — innen is, odaátról is, — hogy mindent megtegyen, ami szükséges ahhoz, hogy ezeket az elvállalt kötelezettségeket hazafias lelkesedéssel teljesíthessük is. (Altalános helyeslés.) Ezeknek bejelentése után tisztelettel kérem a házat, méltóztassék a javaslatot általánosságba]] a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Bródy Ernő : T. képviselőház ! Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellentmondások jobbfelőt.) Gr. Tisza István: Nem lett megtámadva! Különben is vita közben nem lehet ! Elnök : Azt hiszem, a t. ház megengedi. . . Gr. Tisza István : Nem ! Nem ! Vita közben nem lehet ! Nem adjuk meg ! Szavazást kérünk ! (Zaj és jelkiáltások a szélsőbaloldalon: Eddig mindig lehetett l) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik Bródy Ernő képviselő urnak személyes megtámadtatás visszautasítása czimén a szót megadják, szíveskedjenek felállam. (Megtörténik.) Kisebbség. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselőház Bródy Ernő képviselő urnak a szót nem adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem lojális dolog!) Gr. Tisza István : Napirend után, kérem. Most komoly munkát kell végeznünk. (Igaz ! ügy van !) a. jobboldalon és a középen. Igaz ! ügy van ! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző: Teleszky János ! Teleszky János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Amikor szót emelek, hogy a szőnyegen