Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

136 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. tőségig megvalósíttassanak, bátorkodom a pénz­ügyi bizottság nevében is a javaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban azonban méltóztassék meg­engedni, hogy egypár megjegyzést tegyek abból a szempontból, hogy vájjon elérhető-e ezekkel az adókkal az, aminek elérésére törekednünk kell, tudniillik az államháztartás egyensúlyának bizto­sítása, hogy ne mondjam, helyreállítása. Az én egyéni tiszteletteljes meggyőződésem az, hogy ez az intézkedés csak az éremnek egyik oldala, és a másik oldalát tekintve, még igen nagy teendők előtt állunk. Ezzel összekapcsolva, legyen szabad arra rá­mutatnom, hogy egyik igen kiváló, súlyos testü­lete a közgazdasági tevékenységben összecsopor­tosuló adózóknak azzal az aggodalommal is fog­lalkozik, vájjon ezen adónemek és azon jövedel­mek, melyek ezen adónemekből előállanak, ele­gendők és szükségesek-e arra, hogy az államház­tartás keretében felmerült nagyösszegü állam­adóssági kamatok biztos fedezetet nyerjenek ? Tehát a felett is kételkednek, vájjon elegendők-e és a felett is, hogy szükségesek-e. Azt hiszem, hogy mindkét aggály teljesen túl­zott. Az egyik azért, mert egészen bizonyos, hogy nem elegendők, viszont nemcsak bizonyos, hogy szükségesek, de régen be kellett volna következni ezek alkalmazásának, mielőbbi folyóvá tételének és az államháztartás egyensúlya ily módon való biztosításának. De ismétlem, hogy az csak az érem egyik ol­dala. Amíg nem tudunk határt szabni annak, hogy pénzünk értéke állandóan és mesterségesen, — el­lenség módjára űzött gazdálkodással, —egy másik ország gazdálkodása által tönkre tétessék, addig­hasztalanul veszszük igénybe állampolgáraink adó­zási erejét, mert ez nem bir versenyt és lépést tar­tani azzal a dévaiváczióval, amely pénzünk értékét azáltal éri, hogy a fedezetlen bankjegyforgalom­nak óriási milliárdjai folyton szaporíttatnak egy másik állam részéről, amelynek velünk való kap­csolatából kifolyólag, valutánk egységessége foly tán, ennek az egész nyomásnak' egy méltatlanul reánk háruló igen tekintélyes erejét kénytelenek vagyunk elviselni. (Igazi Ügy van! balfelől.) De egy másik kérdés is van, t. képviselőház. Addig, amig államháztartásunk normális meder­ben mozgott, (Halljuk! Halljuk!) addig az adós­ságoktól való óvatosság odáig ment, hogy a leg­szükségesebb kiadásokat is a takarékosság szent nevében mellőztük. Nem rendeztük az állami tisztviselők javadalmazását, nem adtuk meg nekik a megélhetés azon eszközeit, amelyek azon időben a megélhetés eszközei lehettek volna (Igaz! ügy van !) és ma, azzal a drágasággal szemben, amely napról-napra nem azért fokozódik, mert ez szük­ségszerű következménye a háborús állapotnak, hanem fokozódik azért, mert amig az egyik oldalon a mi termelésünk makszimális áron és biztosítva hatósági ellenőrzés és közbejövetel mellett szál­líttatik nemcsak a hadseregnek, hanem a szövet­séges államoknak és szállíttatik különösen Ausztriá­nak — oly mértékben, amely talán túlmegy azon, amit teljesíteni képesek vagyunk — addig a ter­meléshez szükséges minden olyan áru vagy czikk, amely onnan volna behozandó : a legmértéktele­nebb árdrágítás tárgya. (Igaz ! ügy van ! a jobb­és a baloldalon.) És ez ellen semmi néven nevezendő hatályos intézkedést eddig nem láttunk. Már pedig ha egy öltözet ára 1500 korona, ha egy czipő ára nem tu­dom hány száz korona, — mert a szám nincs meg­határozva, — szóval, ha ezek a czikkek, amelyek a létfentartáshoz, az ekzisztáláshoz elengedhetet­lenek, minden korlátozás nélkül drágíthatok a végtelenségig.; ha Ausztria háztartásának szük­séglete keretében korlátlanul igénybe veheti az Osztrák-Magyar Bank bankjegyanyagát oly mérv­ben, hogy a fedezetlen bankjegyek száma és an­nak hatása alatt az infláczió napról-napra, egyik hónapról a másikra milliárdokkal emelkedjék, akkor hiába adózunk. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát teljes áldozatkészséggel fel­ajánljuk az állam erejének, hitelének, becsületé­nek és az államháztartás rendjének fentartása érdekében az állampolgárok egész erejét, teljes adózási képességét, eg3?uttal joggal követelhetjük mindenkitől — innen is, odaátról is, — hogy mindent megtegyen, ami szükséges ahhoz, hogy ezeket az elvállalt kötelezettségeket hazafias lel­kesedéssel teljesíthessük is. (Altalános helyeslés.) Ezeknek bejelentése után tisztelettel kérem a házat, méltóztassék a javaslatot általánosságba]] a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Bródy Ernő : T. képviselőház ! Személyes meg­támadtatás czimén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellentmondások jobbfelőt.) Gr. Tisza István: Nem lett megtámadva! Különben is vita közben nem lehet ! Elnök : Azt hiszem, a t. ház megengedi. . . Gr. Tisza István : Nem ! Nem ! Vita közben nem lehet ! Nem adjuk meg ! Szavazást kérünk ! (Zaj és jelkiáltások a szélsőbaloldalon: Eddig min­dig lehetett l) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik Bródy Ernő képviselő urnak személyes megtámad­tatás visszautasítása czimén a szót megadják, szí­veskedjenek felállam. (Megtörténik.) Kisebbség. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselőház Bródy Ernő képviselő urnak a szót nem adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. Fel­kiáltások : Nem lojális dolog!) Gr. Tisza István : Napirend után, kérem. Most komoly munkát kell végeznünk. (Igaz ! ügy van !) a. jobboldalon és a középen. Igaz ! ügy van ! jobb­felől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző: Teleszky János ! Teleszky János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Amikor szót emelek, hogy a szőnyegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom