Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. 137 lévő törvényjavaslat hoz annak a pártnak nevé­ben, amelyhez szerencsém van tartozni, hozzá­járuljak, nem mulaszthatom el, hogy mindenek­előtt rá ne mutassak arra, hogy bár azon párt köréből, amelyhez tartozom, ismételten hangsu­lyoztatott és kívántatott, hogy az állami bevételek fokozása iránti intézkedések a törvényhozás által megvitatás tárgyává tétessenek, e tekintetben azalatt a tizenegy hónap alatt, amely tizenegy hónap óta a tisztelt túloldal támogatásában része­sülő kormányok vezetik az ország ügyeit, alig történt valami, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) sőt előttünk van az eset, hogy ma, május hó 13-án kell tárgyalnunk azt a törvényjavaslatot, amely intézkedni van hivatva a tekintetben, hogy az adózó polgárok folyó évi január hó 1-étől fogva minő adókat és minő mértékben tartoznak fizetni. (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon és a középen.) Ez abszolúte nem akar szemrehányás lenni sem a mostani pénzügyminister úrral szemben, aki olyan rövid ideje vezeti a pénzügyministeriumot, hogy nem is lett volna módjában befolyását más irányban érvényesíteni, sem a ministerelnök úrral szemben, aki azelőtt vezette a pénzügyminis­teriumot, mert hiszen köztudomású ezeknek a férfiaknak erre az állásra való rátermettsége, amiben már adva van az is, hogy igenis, ők, ami saját személyüket illeti, mindenesetre mindent elkövettek, ami elkövethető veit, hogy az állam bevételeinek fokozása iránti intézkedések meg­tétessenek. De beleütköztek egy nagy akadályba, a priuszba, (Igaz ! ügy van ! Derültség a jobbol­dalon.) amely megakadályozta annak a törvény­javaslatnak törvényerőre emelkedését, amely tör­vényjavaslat törvényerőre emelkedése nemcsak az államnak és nemcsak az állampolgárok összes­ségének, de minden egyes állampolgárnak is a legvitálisabb érdeke. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert azt már csakugyan megkövetelhetik az állam­polgárok, — akármennyire vagyunk demokraták vagy nem vagyunk demokraták — hogy május előtt tudják, hogy január 1-étől kezdve minő adókat fognak fizetni. (Igaz! Ugy van! a jobb oldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki aka dályozta meg ? Felkiáltások jobbfelől: A priusz! A priusz! Derültség.) t/m Ez megakadályoztatott annak a szent piiusznak nevében, holott ki fog derülni, hogy egy pár órai tárgyalás után a törvényhozás ezt a javaslatot a maga részéről elintézi. (Igaz! ügy van! jobb­felől) - Hát bocsánatot kérek, méltóztatnak ebből látni, meimyire helytelen az ország ügyeinek olyan jelszavak alapján való irányítása, amely jelszavak mindenre lehetnek jók, csak arra nem, hogy a tör­vényhozás iránti azt a tiszteletet fokozza, (Igaz! Ugy van! Élénk lielyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) amely tisztelet fokozása feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy ez a törvényhozás megállja a maga helyét. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) És ha kifogásolni méltóztatnak, hogy ez egy osztálypar­lament és ez az osztályparlament nem tud a maga KÉPVE. NAPLÓ. 1910—1915. xxxix. KÖTET. hivatásának magaslatára emelkedni, akkor mél­tóztassanak megvizsgálni azt, hogy mely oldalról jönnek olyan irányitások, amelyek ilyen ered­ményre vezetnek ? (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ennek előrebocsátása után engedje meg ne­kem a t. ház, hogy röviden rámutassak arra, minő égető szüksége az országnak az, hogy az állami bevételek fokoztassanak. (Halljuk ! Halljuk !) Az a költségvetés, amelyet még az a kormány készített elő, amelynek szerencsés voltam tagja lehetni, az a költségvetés, amelyet mi előkészítet­tünk — mert a tisztelt túloldal részéről folytono­san szemrehányással illettek bennünket azért, hogy nem terjesztünk költségvetést a törvényhozás elé, — mondom, az általunk előkészített javaslat, amelyet a később következő kormány a múlt év őszén benyújtott, még csak bizottsági tárgyalás alá sem került, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) ami által sokkal nagyebb zavar állt be az aclmi­nisztráczióban, mit.thegyha költségvetés egyál­talában nem készíttetett volra, mert az idén tulajdonképen már a költségvetés alapján történt a könyvelés, ez a költségvetés pedig most már való­színűleg sohasem fog törvényerőre emelkedni. Ez a költségvetés előirányzatot tartalmazott a háborús szükségletek fedezése érdekében a költ­ségvetés összeállításáig kibocsátott állandó kölcsö­nök kamatszükségletének fedezésére. És ez a költ­ségvetés tanúbizonysága annak, hogy ezeknek a kamatszükségleteknek fedezése az általunk a tör­vényhozásnak javasolt intézkedések által tényleg biztositva is volt, amennyiben a költségvetés olyan módon, mint az utóbbi évek költségvetése általá­ban egyensulylyal záródott, tehát az állandó kamatszükséglet fedezetét ez a költségvetési elő­irányzat megadta. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy tény­leg ebben a fedezetben 85 millió korona a hadi­nyereségadóból lett előirányozva, tehát olyan be­vételből, amely állandónak nem tekinthető, ám­bár viszont más bevételi források, nevezetesen a jövedelmi adó, a vagyonadó és a vasúti hadiadó a realitás érdekében kisebb összeggel lettek elő­irányozva, mint amennyire számítani lehetett és amennyi tényleg befolyt, aminek tanúbizonysága az a jelentés, amelyet a t. pénzügyminister ur be­terjesztett az országgyűlésnek, ugy hogy azt lehet mondani, hogy nagyban és egészben amig az a kormány vezette az ország ügyeit, amelynek tagja szerencsés voltam lenni, az állami bevételek foko­zásában olyan lépést tartottunk, hogy ezen foko­zott bevételi többletekből fedeztettek a háború érdekében felvett állandó kölcsönök kamatszük­ségxetei. Sajnos, a nem állandó kölcsönök kamat­szükségletének fedezésére ez a kellő fedezetet szin­tén nem nyújtotta. Mármost mi a helyzet e tekintetben azóta amióta nem mi vagyunk felelősek az ország ügyei­nek intézéséért ? Abban a költségvetésben, amelyet az 1917—18-ik évre előkészítettünk volt, kerek számban 9 milliárd állami adósságnak kamatszük­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom